17/01/2026
🌫️ Ködben járva – ami kint történik, gyakran bent is zajlik
Mostanában sokszor nedves, ködös, párás az idő.
Az a fajta, amikor a táj nem mutatja meg magát egészen:
a körvonalak elmosódnak, a távolságok bizonytalanná válnak,
és néha azt sem látjuk pontosan, merre vezet tovább az út.
Az önismereti, terápiás beszélgetések gyakran nagyon hasonló hangulatot hordoznak.
Amikor valaki megérkezik egy ilyen térbe, ritka, hogy egyetlen, jól körülhatárolható problémát hoz magával. Inkább sokféle érzés, elakadás, kérdés keveredik:
– munkahelyi bizonytalanság,
– kapcsolati feszültségek,
– önértékelési nehézségek,
– testi tünetek,
– kimondatlan félelmek,
– régi történetek, amelyek újra és újra felbukkannak.
Mint ebben a ködös időben: minden jelen van, de nem egyszerre látható.
A Segítő beszélgetés nem arról szól, hogy azonnal „felszálljon a köd”. Sokkal inkább arról, hogy megálljunk, körülnézzünk, és lépésről lépésre felismerjük, mi mihez kapcsolódik. Mi az, ami most a leginkább útban van. Mi az, ami csak háttérzaj. Mi az, ami régóta vár arra, hogy végre észrevegyük.
Ahogy a ködben sem egyszerre tisztul ki minden, úgy az önismereti folyamatban is fokozatosan rajzolódnak ki a minták, a visszatérő témák, a belső csomópontok.
A következő időszakban ezek közül a leggyakrabban előforduló témákat fogom majd körüljárni a posztokban – külön-külön, érthetően, önreflexióra hívva.
Talán mire a köd odakint is felszáll, belül is több dolog válik láthatóvá.
🌫️ Walking in the fog – what happens outside often happens inside
The weather is often wet, foggy, and humid these days.
The kind where the landscape doesn’t show itself completely:
the outlines blur, the distances become uncertain,
and sometimes we can’t even see exactly where the road leads.
Self-knowledge and therapeutic conversations often have a very similar atmosphere.
When someone arrives in such a space, it’s rare that they bring a single, well-defined problem with them. Rather, they bring a variety of feelings, blockages, and questions:
– job uncertainty,
– relationship tensions,
– self-esteem difficulties,
– physical symptoms,
– unspoken fears,
– old stories that resurface again and again.
Like in this foggy weather: everything is present, but not visible at once.
The Helping Conversation is not about “lifting the fog” immediately. It's much more about stopping, looking around, and recognizing step by step what is connected to what. What is most in the way right now. What is just background noise. What has been waiting for us to finally notice for a long time.
Just as not everything clears up at once in the fog, so too in the process of self-knowledge, patterns, recurring themes, and internal nodes gradually emerge.
In the coming period, I will explore the most frequently occurring topics in the posts - separately, clearly, inviting self-reflection.
Perhaps by the time the fog lifts outside, more things will become visible inside.
