26/08/2025
Megosztó lesz, amit írok, de így látom ezt:
A férfiakat arra kondicionálja a társadalom, hogy utálják a nőket.
A mai társadalom nem igazán azt tanítja meg a fiúknak, hogy hogyan legyenek férfiak – inkább azt, hogy hogyan ne legyenek lányok.
Ilyen mondatokkal például:
„Ne legyél már ilyen érzékeny, légy férfi!”
„Ne sírjál már, mint egy lány!”
vagy csak simán: „Mi vagy, te lány?”, ha bármiben nem felelnek meg a toxikus maszkulin elvárásoknak.
Mintha lánynak vagy nőnek lenni a lehető legrosszabb dolog lenne, ami történhet velük.
Ezután mégis hogy gondolhatjuk, hogy ezek a fiúk, akik ezt hallgatva nőnek fel, majd tisztelni, szeretni fogják, továbbmegyek: egyáltalán érdekesnek találják majd azt az emberi lényt, aki pont ezeket a minőségeket testesíti meg?!
Hm… elgondolkodtató, ugye?
Természetesen mindig vannak kivételek.
De azt is látni kell, hogy a férfiak nagy része homo-szociális. Ez nem azt jelenti, hogy fizikailag vagy szexuálisan vonzódnak a saját nemükhöz – hanem azt, hogy szívesebben töltik az idejüket más férfiakkal, mint nőkkel.
Nem találják a nőket érdekesnek, viccesnek, nem tisztelik őket. Az egyetlen ok, ami miatt keresik a társaságukat, sokszor nem más, mint a szex. És ennek is gyakran a fő hajtóereje, hogy elismerést váltsanak ki a férfitársaikból: „Ha egy jó nőt tudok felmutatni, akkor az engem emel.”
És itt a csapda: ha a nő mindig csak mérce vagy trófea, hogyan tudna valódi, kölcsönös emberi kapcsolódás megszületni?
Talán itt kezdődik a változás: amikor kimondjuk, hogy az érzékenység, a gondoskodás, a sebezhetőség nem gyengeségek, hanem emberi értékek. És amikor a férfiak is megengedhetik maguknak, hogy teljes emberek legyenek – érzésekkel, kapcsolódással, szabadsággal.
Szerinted mit tehetünk, hogy ebben változás legyen?
