14/06/2025
Amikor a mintázat széttörik
Amikor az életünket alkotó azon mintázati elemek válnak le rólunk, amelyek nem tartoznak hozzánk, pontosabban: nem a mi tudati szintünkhöz tartoznak már, akkor az ember elég védtelennek érezheti magát.
A családállításokban a legrémisztőbb rész az, amikor felismerhetővé válik az a minta, amelyet átvállalt a személy, akár szeretetből, akár sorsközösség vállalásból, akár a rendszerhez tartozáshoz való vágyból hozott létre, és tartotta ezt életben.
A kiszakadás félelmetes, mert magában hordozza azt az ismeretlent, ami egy új érzéssel párosul: hogyan működjek ezentúl tovább? Az embernek szüksége van egy keretre, ami megtartja, és ebben az esetben egy új ént kell felfedezni, azt, aki a valódi sorsát akarja élni. A sorsunk a sajátunk, és minden esetben lehet tudni, mikor érezzük azt, hogy a saját sorsunkban vagyunk. Felszabadulás érzés, könnyed haladás, belső megérzések, álmok kísérik ezt az utat.
Persze, emellett a félelem ott van, mert ha az ember a saját sorsát éli, lehet, hogy a rendszer nem fogadja be többé. Két eset lehetséges így: vagy valóban elutasítja a rendszer, és meg kell tanulnia a saját sorsát élni, felvállalni, vagy a rendszer elfogadja őt, és elismeri ezt az új Ént azzal, hogy oldja a felmerült feszültségeket, félelmeket, fájdalmakat, konfliktusokat.
A mintázat széttörése szabadság és egy új út lehetőségét hozza magával. Ha Te is szeretnéd megtapasztalni, várlak egyéni vagy csoportos családállításra.
Jelentkezés: info@tudatoscsaladallitas.hu
Vera
(az írás a sajátom)
