22/10/2025
Mai szösszenet
Testben lenni
Ennek mondatnak egyre mélyebb értelme van számomra.
Vannak hozzá testérzeteim. Ebben, hogy ezt leírhassam, van néhány évem.
Alap problémám, hogy nem inkarnálódtam rendesen.
Hú de spiri igaz?
Nem várt gyerek vagyok, szüleim fiatalon "kaptak" meglepetésként, mindenkinek a családból jobb lett volna, ha nem jövök.
Ennek a szorongását mélyen hordozom.
Nem lehetett teljesen megérkeznem a testbe, az anyagba, anyám félelmét fájdamát az anyaméhben már magamévá tettem. Szorítás, szorongás, ez nem volt egy tágas tér, amibe minden belefér.
Hogyan is jelentkezett ez nálam?
Több évtizedig kapcsolatfüggő voltam.
Elvétve tudtam tapasztalni a nyugalmas belső békét az egyedüllétben.
Nem tudtam rendesen öngondoskodni, elég pénzt keresni, egészségesen enni, inni, a testem karbantartani.
Nem tudtam határokat húzni, kijelölni a teremet, nemet mondani.
Nem tudtam megfelelően pihenni, elég időt szánni a semmittevésre.
Nem tudtam megnyugodni, otthon érezni magam tartósan sehol. Valójában elköteleződni sem tudtam.
Mindezeket még csak észre sem vettem. Csak ott belül volt egy pontom, aki tudta, valami konstans nem oké.
Mára sokkal jobb a helyzet, és lehet ez majd még sokkal teljesebb ahogy megy az idő.
Hálás vagyok.
Néha elképedek. Basszus megcsináltam. Az a munkám, amit szeretek. Van némi megtakarításom. Ugyan nem mindig, de képes vagyok jókat főzni magamnak.
Észreveszem, ha pihenésre van szükségem és megteremtem magamnak a teret. Olyan emberi kapcsolataim vannak, amik bizalmasak, őszinték.
A gyerekeimmel is szeretetben vagyok, remélem ők is így gondolják, pedig nem voltam egy jó anya az állandó rohangálásommal, kapcsolatfüggőségemmel.
Közben ahogy írom ezt, a hála mellett ott van, hogy mennyi minden rétegem vár még oldódásra. Szégyen, láthatóság, szabadság. Ezek a témáim most.
Nincs olyan, hogy kész. A kész, az a halál, az átlépés. New level in game.
Hála és öröm van bennem.
A kép nyáron készült. Boldogság pillanatban.