27/01/2026
A halogátsról …
Az elmúlt hetekben több videót osztottam meg a halogatásról.
Nem számítottam rá, hogy ennyi embert megérint:
több tízezren láttátok, rengeteg komment és üzenet érkezett.
A visszajelzésekből egy dolog nagyon világossá vált számomra.
Sokan nem lusták, nem szétesettek, és nem motiválatlanok.
Egyszerűen nem értik, mi történik bennük akkor, amikor halogatnak.
Sokan írtátok le, hogy pontosan tudjátok, mit kellene megtenni,
mégsem megy.
És ettől egyre rosszabbul érzitek magatokat.
Ez az írás azért született meg,
hogy egy kicsit más szemszögből nézzünk rá a halogatásra.
Nem megoldani akarom „helyetted”,
és nem tanácslistát adok.
Inkább megérteni próbáljuk együtt:
mi is a halogatás valójában,
mikor jelzés,
és mikor érdemes megállni,
és ránézni arra, hogy miről szól nálad igazán.
Ha magadra ismersz,
ez az írás neked szól.
🔸Mi a halogatás valójában?
A halogatásról sokáig azt tanultuk, hogy lustaság.
Fegyelmezetlenség.
Akaratgyengeség.
Pedig a valóság ennél sokkal összetettebb, és sokkal emberibb.
A halogatás nem időgazdálkodási probléma,
hanem egy belső jelzés.
Egyfajta fék, amit az idegrendszer húz be akkor,
amikor valami túl sok, túl nehéz, túl kockázatos,
vagy érzelmileg megterhelő.
És minél inkább próbáljuk erőből átnyomni,
annál makacsabbá válik.
🔹Mikor jelzés a halogatás?
A halogatás nagyon gyakran akkor jelenik meg, amikor:
túl nagy a tét
(„ha ezt elrontom, annak következménye van”)
túl sok az elvárás
(„ezt jól kellene csinálnom”)
túl kevés a belső biztonság
(„nem vagyok benne biztos, hogy elég vagyok hozzá”)
vagy túl sok mindent cipelsz egyszerre, láthatatlanul
Ilyenkor a halogatás nem ellened dolgozik.
Épp ellenkezőleg.
Azt üzeni:
állj meg egy pillanatra, ez most több, mint amit biztonságosan elbírsz.
🔸Miért halogatnak sokat a „felelősségteljes” emberek?
Érdekes módon a halogatás nagyon gyakran nem a szétszórt embereknél jelenik meg legerősebben,
hanem azoknál, akik:
• maximalisták
• túlvállalók
• megfelelni akarnak
• magas belső mércével élnek
Mert náluk egy feladat nem csak feladat.
Hanem bizonyítás.
Értékmérő.
Visszajelzés arról, hogy elég vagyok-e.
És amikor egy feladat ennyit jelent,
akkor nem meglepő, hogy a rendszer lefékez.
🔹Mikor érdemes mélyebbre nézni?
Nem minden halogatással kell „dolgozni”.
Van, amikor elég pihenni, lassítani,
vagy újrarendezni a prioritásokat.
De érdemes ránézni a háttérre, ha:
- rendszeresen ugyanazokat a dolgokat halogatod
- a halogatást bűntudat és önostorozás kíséri
- már a gondolatától is szorongsz
-vagy azt érzed:
„tudom, hogy fontos, mégsem megy”
Ilyenkor nem az a kérdés,
miért nem csinálod meg,
hanem az, hogy mitől ilyen nehéz ez most neked.
🔸Mi áll gyakran a háttérben?
Tapasztalat szerint sokszor megjelenik mögötte:
• a hibázástól való félelem
• a szégyentől való védekezés
• az „elég jó vagyok-e” kérdése
• a túl korán megtanult alkalmazkodás
• vagy az, hogy sokáig nem volt biztonságos lassítani
Ilyenkor a halogatás nem ellenség.
Hanem egy régi túlélési stratégia maradványa.
🔹Mi segít valójában?
Nem az, ha még keményebb vagy magaddal.
Nem az, ha még több listát írsz.
És nem az, ha újra elmondod magadnak, hogy „össze kell szednem magam”.
Sokkal inkább az, ha:
- kisebb egységekre bontod a feladatot , érzelmileg is
- megengeded, hogy valami ne legyen tökéletes
- észreveszed, mitől félsz valójában
- nem magadat akarod „megjavítani”,
hanem a helyzetet teszed biztonságosabbá
A halogatás gyakran nem megszűnik,
hanem átalakul, amikor megértjük.
🔸Összegezve
Ha halogatsz, az nem azt jelenti, hogy kevés vagy.
Sokkal inkább azt, hogy valami fontos dolog történik benned.
És amikor erre nem ítélkezéssel,
hanem kíváncsisággal nézel rá,
a halogatás már nem akadály,
hanem iránytű lehet.
