Phoenix Selfness Intézet

24/09/2024

Irány Lelkünk Mélysége!
Üdv!

Újabb tapasztalatokat és élményeket szeretnék megosztani Veletek, mert fontosnak és időszerűnek érzem. Az előző írásomban említettem, miként indultam a mélybe és mit találtam ott. Ez sajna nem egy egy alkalmas kirándulás, főleg ha sok bugyra van a lelkünknek, ahol sötétséget hagytunk az idők kezdete óta. :) Tartok tőle, hogy addig tart, amíg elég fényt, tudatosságot, elfogadást, szeretetet nem viszünk le egyszerűen mélységeink ítélkezés mentes meglátogatásával, elfogadásával, ezzel megváltoztatva "alvilágunk" rezgésszintjét.

Most egy olyan élményt szeretnék megosztani Veletek, ami reményeim szerint bátorságot ad, lelkesít a belső "alvilág" bejárására. A következő látogatásom úgy indult, hogy beszélgettem egy érzékeny ismerősömmel, akivel épp hasonlóan borús lelkiállapotban voltunk és mindkettőnkben megjelent a lemerülésre indító vágy. Engedtünk ennek a telefonvonal két végén ki-ki lefeküdt a maga helyére és merülni kezdtünk egyszerre, mintha egymás mellett süllyedtünk volna. Lent sötét volt. Csend. Bele engedtük magunkat, átadtuk magunkat az élménynek.

Meglepetésünkre ebben a sötétségben most Békét találtunk, ami egyre jobban körülölelt bennünket, Szeretet és Nyugalom volt benne. Egyre nyilvánvalóbbá és erőteljesebbé vált számunkra, hogy az Élet Gondviselés-karjaiban tart minket. Ott megértettük, ez az Élet Rendje és innen csak akkor kerülünk ki, amikor lemászunk, ugrunk, kóborlunk a Teremtő tenyeréről. Csodás megélés, kívánom Mindnyájatoknak!

Onnan nézve viszont a felszín, ez a mátrix, a Földi "valóság" zajosnak, hivalkodónak és teljesen értelmetlennek tűnt. Lentről visszataszítónak éreztem, amiben nem akartam részt venni. A mélység körülölelő Békéjében azonban olyan megnyugtató és gyógyító volt lenni, hogy lassan kezdtem meghallani a Gondviselés Szeretetteljes Hangját: "Tudom, hogy értelmetlennek, őrültnek tűnik a fenti világ... de most érzed, ahogy körülölel a Szeretet Rendje. Láthatod és érezheted, hogy azt a világot is körülölelem és áthatom. Vagyis, ami látszólag - nagyon meggyőzően - nincs rendben, az is A RENDBEN van! Neked pedig minden pillanatban választanod kell, a káoszra, vagy a Rendre összpontosítasz, melyikben veszel részt, melyiket teremted!"

Ma mindehhez érdekes kiegészítéseket kaptam. Tolle Új Föld-jét hallgatva megértettem, "emlékezni" kezdtem, azok közé az újszülöttek közé tartoztam érkezésemkor, akik egy nagy adag sötétséget hoztak erre az életre, olyan feldolgozatlan, elnyomott, letagadott érzséseket és emlékeket, amiktől jobb híján elfordultam, leválasztottam magamról. De amiktől csak a szembenézéssel, felvállalással, tudatosítással, elengedéssel lehet megszabadulni. Anyám elmondása szerint az első évemet végig sírtam. Egész fiatal koromban féltem a sötéttől, hiába mondták, hogy nincs mitől félni, a félelmetes sötétség belül volt. Ma Bert Hellinger, drága szakmai nagyapám idézete is megtalált: "A legértékesebb kincseket a legszörnyűbb sárkány őrzi. A kincsek eléréséhez le kell menned a sárkányhoz... és meg kell ölelned őt."

A merülés egyik módszere a Család- és Lélekállítás, ahová sok szeretettel várlak most szombaton is, ha lenéznél a mélybe a Mező segítségével...

11/09/2024

Sziasztok!

Egy aktuális élményemet szeretném megosztani Veletek, mert fontosnak érzem és talán Nektek is hasznos lehet!

Mint néhányan tudjátok, mostanában a tőlünk telő legnagyobb intenzitással fejlesztjük társainkkal a PontEgy közösséget. Többek között építő- és konfliktuskezelő táborunk is volt, majd a Gyüttmenten is ott voltunk mindnyájan. Ezek hatására fura, kellemetlen élményben volt és van részem. Ahogy a nehézségeink, különbözőségeink, hiányosságaink, esendőségünk elkezdtek óhatatlanul előkerülni, megmutatkozni, megrökönyödve és kissé szégyenkezve azon kaptam magam, hogy erős negatív érzések jelentek meg bennem a Köbjeimmel (Közösségi Barátaimmal) szemben. Kerülni kezdtem Őket, nem vágytam igazán a társaságukra, távolságot kezdtem tartani Tőlük. Ez nagyon nehéz élmény volt, nem tudtam hirtelen mihez kezdjek vele, megkérdőjelezte a vágyaimat és az erőfeszítéseimet, amiket évek óta tettem a közösség találás, alapítás, fejlesztés terén és az utóbbi évben a PontEgyben.

Hirtelen nem tudtam vele mit kezdeni, csak hagytam lenni és nagyon figyeltem. Azt éreztem, befelé kell indulnom, lecsendesedni, meditálni, megfigyelni. Napokig ez volt a legjobb és érzésre legfontosabb, amit tenni tudtam. Hála az Égnek ez meghozta az eredményt, néhány - szerintem legalább is - nagyon fontos felismerést. Először is arra ébredtem rá, hogy ezek az érzések nem csak a jelen helyzetnek és Társaimnak köszönhetőek, hanem - sokkal nagyobb mértékben - a tudatalattimban felhalmozódott negatív emlékeknek és érzéseknek a felszínre bukkanása volt, akár nagyon régi időkből, életekből, generációkból. Alátámasztotta, mennyire fontos vállalnom a saját érzéseimért a felelősséget és ellenállni a kísértésnek, hogy a jelen helyzet szereplőit hibáztassam, rájuk vetítsem a felelősséget és ítélkezzem felettük, ami eltávolítana engem Tőlük, akadályozná a közösségünk, kapcsolataink fejlődését. Számomra megbizonyosodott, milyen fontos és hasznos folyamatosan megengedni, hagyni felszínre jönni, megfigyelni, tudatosítani és elengedni az érzéseinket bármely helyzettel, tapsztalattal kapcsolatban.

Nem fogok hazudni, ezt megérteni sokkal könnyebb, mint megcsinálni. Elég brutális érzések jöttek fel bennem, a teljesség igénye nélkül többek között csalódottság, reményvesztettség, ítélkezés, hitetlenség, fáradtság, szomorúság, halálvágy. Ki tudja mióta őrizgettem őket a tudatalattimban az idők kezdete óta. Hát nem nagyon akaródzott teret engedni ezeknek, még mindig birkózom velük néha, ha nem figyelek inkább eszem valamit, hogy vissza nyeljem őket, vagy pótcselekvésbe menekülnék, bármi mással foglalkoznék, csak ezzel ne kelljen. Ami eddig bevált, az, ha figyelek, nem állok ellen, megengedem az érzéseket ítélkezéstől, elemzéstől mentesen miközben átengedem magamon, elengedem őket, és nekem az is segített, ha valakinek, akit tényleg érdekel és figyel rám, támogat, igyekeztem elmondani mi történik velem és mit tapasztalok.

Elképesztő mélységek és sötétségek vannak a lelkünkben. De ha vissza engedjük a tudatosságunk fény, szeretet és elfogadás gyökereit ezekbe a sötét mélységekbe, akkor miként az elhalt növényi részekből éltető humusz lesz a földben, bennünk is valahogy erő, bölcsesség, stabilitás, derű és remény, sőt hit keletkezik ezekből az elhanyagolt, megtagadott, elfojtott, mélységeinkben megrekedt érzésekből és emlékekből. Valamint elkezd felszabadulni mindaz az erő, amit az elfojtásukra, letagadásukra, visszatartásukra kellett használnunk. Már volt is egy olyan napom, amikor visszatért és szárnyakat kapott a lelkesedésem, és megannyi ötletem támadt arról, miként találkozhatnánk többet a Köbjeimmel, hogyan ismerhetnénk meg egymást még intenzívebben és mélyíthetnénk el a kapcsolódásainkat. Mindezzel kapcsolatban meglepően derűlátó és bizakodó is voltam. Persze ez még hullámzik, de a derű és lelkesedés elkezdte átvenni a fentebb említett nehéz érzések helyét. Szóval kitartás is kell, ha egyszer belekezdünk!

Mindezt azért osztottam meg Veletek, mert azt hiszem nagyon fontos, hogy vállaljuk a felelősséget a saját érzéseinkért, ne vegyük őket a jelen helyzet igaz valóságának, hanem emlékezzünk rá, a múlt árnyai nagyon is erősen aktivizálódhatnak a jelen helyzetektől és ha nem vigyázunk megakadályozzák a jelen lehetőségeinek kibontakozását. Megfoszthatnak bennünket a mostban való szabad döntéseink, fejlődésünk, gyógyulásunk, összeszeretődésünk lehetőségeitől, többek között a Valódi Közösségek kialakításától és megerősítésétől. Tévesen azt hihetjük, ilyen sötét a jelen valósága. És Mi ez nem akarjuk! Ugye? :-)

25/06/2024

Ha hangtál terápiára vágytok, kedves ismerősömet ajánlom :)
https://www.facebook.com/profile.php?id=61560535964895

08/03/2024

Drága Hölgyek!
Ezzel a csodás panorámával kívánom Nektek leghőbb, szívbéli vágyaitok beteljesedését Nőnap alkalmából az év minden napján! Hiszem, hogy jó kilátásaink vannak felébredésünkkel, tudatosodásunkkal, Szeretetünk Növekedésével, Egyéni és Közös Boldogulásunkra! :-)
Kérünk Benneteket, hogy éljétek meg Istennőségeteket annak minden Szépségével, Jóságával, Erejével, Gyengédségével, Bölcsességével és Boldogságával! Nagyon kell ez mindnyájunknak és a világnak is! Állítsuk helyre együtt az Isteni Szeretet Rendjét!
Áldás Reátok! :-)

24/12/2023

Fontos, erős, Szép idők jönnek ránk, ha Jól csináljuk! Számítunk Rátok Drága Hölgyek, hogy segítitek a Változást Istennőségetekkel!
https://youtube.com/watch?v=FTh5D_mmJOA&si=N0IaOWSXu7UGGl0p

03/12/2023

Elmenni, feladni könnyű.
Maradni nehezebb.
De sokkal jobb, mert amig itt vagyunk csinálhatjuk JÓL!
Persze felettébb nehéz JÓL csinálni, ha a többség rosszul csinálja és állandóan újabb és újabb zsákutcákba és csapdákba akarnak minket becsalni, és magunk is hajlamosak voltunk minderre...
MI VISZONT AZÉRT JÖTTÜNK IDE, ÉS MARADUNK, AMÍG LE NEM JÁR AZ IDŐNK, HOGY A LEGJOBBAN CSINÁLJUK MINIT VALAHA, EGÉSZ AZ IDŐK KEZDETE ÓTA!
UGYE?!

26/11/2023

Uramisten ez de Jó gondolatmenet! :)

K: Mi a leghasznosabb tudnivaló, ami a megértés kulcsa?
V: Az ellenállás akkor hagy alább, amikor világossá válik, hogy amiről lemondunk, annak nincs belülről fakadó értéke, hanem kizárólag annak a jutalomnak a nektárja miatt képzeljük értékesnek, amelyet az ego az illető állásfoglalásból kicsikar. A hajlandóság elvét csak az ego jutalmára kell alkalmazni, nem a vágyott dologra vagy körülményre.
Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy megéri-e ezért lemondani Istenről. Tehát az ego állásfoglalásának ára van, és ez az a pont, amikor a hajlandósághoz kell fordulnunk. Minden állásfoglalás azon a feltételezésen alapszik, hogy érvényesülése boldogságot fog hozni. Tehát azon az illúzión kívül, hogy ez be fog következni, semmi mást nem értékelünk igazán.
Ez pedig Szókratésznek azt a fontos megállapítását támasztja alá, amit jó, ha nem feledünk, miszerint mindenki csak azt választja, amit jónak gondol. Csakhogy nem tudják mi az, ami „valóban” jó. A tudatkutatás egyértelművé teszi, hogy a boldogság egyetlen tényező függvénye: a tudatszinté.
(David R. Hawkins: Isten jelenlétének felfedezése, 6. fejezet, 114. oldal)

Q: What is the most useful information to know? Is there a major key understanding?
A: Resistance subsides•when there is a clear understanding that what is being surrendered is not of intrinsic value but is instead imagined to be of value solely because of the juice or payoff the ego extracts from that position.The principle of willingness need only be applied to the ego's payoff and not to the object or condition desired. One can ask oneself the question, Is this worth giving up God for? Thus, ego positionality has a price, which is where the willingness should be addressed. Each positionality is based on the presumption that its fulfillment will bring happiness. Thus, nothing is really valued aside from the illusion that it will bring that about.
This reinforces the importance of keeping in mind Socrates' dictum that all men choose only what they perceive to be the good. It is just that they do not know what is the 'real' good. It becomes evident by consciousness research that happiness is associated only with a single factor-a level of consciousness.

(David R. Hawkins: Discovery of the Presence of God, Chapter 6, p. 118)
Fotó/Photo: Pinterest

23/11/2023

Sziasztok!
Hogy tetszik? Milyen kérdésekre várnátok még választ egy ilyen videóból? Visszajelzéseteket előre is köszönöm!
Üdv :-)
Alex

Üdv! Leporoltunk egy néhány éve készült riportot, hogy információval szolgáljunk a Lélekállítás iránt érdeklődőknek. Remélem tetszeni fog és hasznosnak bizon...