13/04/2026
Sokan kérdeztek az elmúlt napokban, barátok, ismerősök, kliensek mint pszichológust, hogy nem értik, hogy van az, hogy a fideszes oldal azzal dobálózik, hogy az ellenzék vezetője nárcisztikus pszichopata, meg hogy “az agresszióra, a félelemkeltésre, a gyűlöletre nem lehet jövőt építeni”, vagy éppen hogy lehet “jóérzésű keresztény emberként” azokra szavazni, akinek a hívei a színpadon a heréjüket mutogatják - és hogy lehet, kérdezik tőlem, hogy ezzel párhuzamosan nem látják a saját táboruk viselkedését, a félelem- és gyűlöletkeltést, a bántalmazást, trágárságot, intézményes szintű bullyingot, ami ott van? Hogy azt miért nem érzik problémának?
Ez a védekező mechanizmus a hasítás, amikor a saját pozitív énképemet és egy adott közösséghez való kapcsolódásomat (ami az identitásom része) azzal tartom fent, hogy minden olyan dolgot lehasítok, eltüntetek, eltagadok, ami nem illeszkedik ebbe a pozitív képbe, aztán ezeket a negatívumokat rávetítem (projektálom) egy külső csoportra vagy személyre.
A hasítás és a projekció kéz a kézben jár, és az a célja, hogy az én közösséghez tartozásomat és az önértékelésemet megóvja. Minél nagyobb a hasítás, azaz minél súlyosabb problémákat kell magam elől elrejtenem, annál negatívabbak és erősebbek lesznek a kifelé vetített projekciók is.
A projekció egyetlen ellenszere elfogadni magunkban a sebezhetőséget és esendőséget, és egy erőcentrikus, dominanciára törekvő vezetői szerep vagy csoportidentitás pont ezt nem teszi lehetővé.
Minél inkább félelemben élünk, annál erősebbek akarunk maradni, és annál fenyegetőbb számunkra a sebezhetőség. Ha a világban több a félelem, a sebezhetetlenség mítoszát közvetítő vezetők fognak felemelkedni, de ez konzerválja, elmélyíti a félelmet, hiszen ők maguk is félnek.
Bármilyen közszereplő, és főleg politikus azért tud ilyen jó projekciós felületté válni, mert ő maga vagy egy azonosulási, vagy külső csoportot képvisel, a róla mutatott kép egy ebbe illeszkedő narratíva. Közszereplőt látunk, ahogy előad, ritkán látjuk magát az embert, vagy tudunk ténylegesen teljes képet alkotni az ő személyiségéről. Senkit nem lehet ránézésre diagnosztizálni, pláne nem egy kifelé tudatosan épített narratíva mentén, ami eleve projekciókat tartalmaz, hogy az adott csoport híveit kiszolgálja - a saját csoport felé pozitívan, a külső csoport felé negatívan. Úgyhogy aki ez alapján mindenféle diagnózisokkal dobálózik (bárki felé) az szakemberként minimum komolyan vehetetlen, etikailag meg szerintem bírálandó.
De a sebezhetőség megléte vagy hiánya hosszú távon mindig árulkodik arról, milyen vezető valaki: hogy tud-e helytadni arányosan az ellenvéleménynek, be tudja-e ismerni, amikor téved, vagy egy, az ellenvéleményt teljesen eltüntető buborékot épít ki, ahol csak bólogató Jánosok veszik körül. Hogy félelemkeltéssel, megalázással, fenyegetőzéssel tartja-e fent a hatalmát, mert ő maga annyira fél saját tökéletességének és sebezhetetlenségének megdőlésétől, vagy tisztelettel és alázattal szolgál a rábízott pozícióban. Hogy Magyar Péter milyen vezető lesz, azt pontosan fogjuk látni és érezni az elkövetkező években, és azt mondom, legyen nyitva a szemünk. Fel fogjuk ismerni a bántalmazás és hamis sebezhetetlenség jeleit, és a tegnapi nap üzenete, hogy nem vagyunk tehetetlenek többé, nem hagyjuk és nem akarjuk, hogy félelemmel irányítsanak minket.
