08/03/2026
Sokáig én is azt hittem, hogy a női egyenrangúságot és az elfogadást csak küzdelemmel, bizonyítással és folyamatos harccal lehet elérni. Hogy meg kell mutatnom a világnak: érek annyit, és bírok annyit, mint a férfiak.
Aztán ráébredtem, hogy a harc energiája pont attól az eredendő, megvilágosító Erőtől vág el, ami a valódi női létezésünk magja.
Szerintem a legmélyebb női Erőt nem kivívni kell. A Szabad akaratunk és a teremtő energiánk velünk született. Csak az évszázadok során megtanultuk elrejteni, lekicsinyíteni, vagy épp démonizálni magunkban, mert a világ sokszor nem tudott mit kezdeni a mi megfejthetetlen,
intuitív mélységünkkel.
A visszatérő, tiszta női minőség már nem lázad. Nem akarja legyőzni a másikat, és nem feszül bele a bizonyítási kényszerbe.
Ha megengedjük magunknak ezt az ősi, kristálytiszta erőt, többé nem kell harcolnunk a figyelemért vagy az elismerésért. Mert a puszta létezésünk, a stabil önazonosságunk a legnagyobb bizonyíték.
A legnagyobb forradalom, amit ma egy nő tehet, az, ha visszaveszi a figyelmét a külvilágról saját magára. Kilép a megfelelési kényszerből, és egyszerűen csak beleáll a saját, veleszületett teremtő hatalmába.
(Természetesen mindezt a saját életemből, jelenemből kiindulva írom. Mély tisztelet és hála van bennem minden nő iránt a világ azon pontjain, ahol ma is fizikai küzdelmet kell vívniuk a puszta létezésükért és a legalapvetőbb jogaikért.)
