15/08/2025
𝗘𝗴𝘆𝘀𝘇𝗲𝗿 𝘃𝗼𝗹𝘁, 𝗵𝗼𝗹 𝗻𝗲𝗺 𝘃𝗼𝗹𝘁, három egér. 🐭🐭🐭
Nem az a szokványos kamra-kaparászós fajták, inkább olyanok, akik hol felváltva hintáztak naphosszat a száradó ruhák között, máskor sütkéreztek egy régi bádogdoboz tetején, vagy ott punnyadtak szerteszét, a padláson, mint aznap délután is.
Az egyik ráadásul hason fekve, mert előző nap elcsúszott egy mákos tésztán, 🍰 és azóta úgy fájt a háta, hogy csak panaszkodni tudott.
A másik kettő ezt végighallgatta. Egyszer.
Aztán másodszor.
Aztán harmadszor… és a harmadik körnél már a plafont bámulták, mert ha nem, a másik egér szeme fehérjébe vájtak volna.
☀️Kint nyári napfény ragyogott, bent por illata szállt, és hirtelen egy sereg galamb szárnycsapásai törték meg a délután lustaságát.
A galambok pletykás népség. 🕊️
Ezen a napon is, amint leszálltak az ereszre, az összes egyszerre kezdett csivitelni.
Majd hirtelen elhallgattak, mikor közülük az egyetlen piros galamb előröppent, és kihúzva magát az egerek előtt, mint aki nagy hírt hoz:
– 𝗚𝘆𝗲𝗿𝗲𝗸𝗲𝗸 … – kezdte ünnepélyesen.
– Hallottátok? … majd, drámai szünetet tartott, miközben elegánsan belecsípett egy fél kiflibe. 🥐
Aztán folytatta: – A város túlsó végén van egy hely… és úgy húzta el a hangját, hogy még a por is megállt a levegőben.
– Egy hely, ahol a szőrt cirógatják, a bajuszt kisimítják, az izmokat nyújtják, és ahol minden 𝐀𝐅𝐢𝐧𝐨𝐦, amennyire csak lehet.
– Ott bizony, a Lomi-lomi lakik – t***e hozzá egy másik galamb, és titokzatosan összehunyorított.
Piros ekkor vágott közbe, és már turbékolta is tovább:
-a bundádat kókuszolajjal 🥥kenegetik, az izmaidat úúÚgy megnyújtják, hogy a felmenőitek is kisimulnak tőle.
– KÓ-KÓ-KÓKUSZOLAJ?? – akadt el a szava a legnagyobb egérnek, aki életében nem látott még kókuszt, csak kókuszgolyót.
– És? –kérdezte a középső, akinek a bajusza vége beakadt egy pókhálóba, 🕸️ és kiszabadítva azt, pödörgette tovább, mert valamiért azt hitte, attól okosabbnak tűnik.
– És… – folytatta a galamb, de közben drámaian közelebb hajolt, egyet fújt, és levegő nélkül kibökte:
a végén … 𝒄𝒔𝒐𝒌𝒊𝒕 🍫 kapsz.
A három egér először csak némán pislogott.
Aztán egyszerre néztek egymásra, még mindig szótlanul.
Majd egyszerre bólintottak, amit azóta is legendaként emlegetnek a padláson.
– Nekünk oda el kell jutnunk – mondta a legnagyobb, olyan komolysággal, mintha a sajtkészletek védelméről lenne szó.
– Mi, kérem szépen, oda megyünk! – jelent***e ki a középső, és már pattant is fel, hogy a szekrény tetejéről leemelje a három óriás, színes csizmát, 👢 amit még tavasszal szereztek.
– De minek csizma? – cincogta a legkisebb. – Süt a nap!
– Azért, hogy komolyan vegyenek.
Csizmában mindenki komolyabbnak tűnik – vágta rá a középső.
Föl is húzták a csizmákat, amik úgy lötyögtek rajtuk, mint medencében a gumimatrac, 🛟 de sebaj: a nagy lépésekhez nagy csizma kell.
És mivel a galamb azt is mondta, hogy a Lomi-lomi-ban nem sajt van a tálcán, hanem csoki, egyhangúan eldöntötték:
étlen-szomjan indulnak, egy pillanattal sem húzzák tovább az időt.
A nagyobbik meg is jegyezte:
„nem fogom én előre elrontani a gyomromat,
ha ott úgyis kapunk enni”.
Az út hosszúnak ígérkezett, de a nap úgy ragyogott, mintha ő is csatlakozni akarna a túrához.
A három egér olyan tempóban trappolt, hogy a por mögöttük kis szívecskék 💚 formájában szállt. Útközben már azon vitatkoztak, ki fekszik először az ágyra.
– Én megyek előre! – csapta le a legnagyobb. – Nekem van a legtöbb görcsöm!
– A görcsödet majd megtartod magadnak – szólt közbe a középső. – Először én, mert én tudok igazán hálás lenni.
– Cin-cin, ha rám néztek, tudjátok, hogy engem kell előre engedni – próbálkozott a legkisebb. – Én vagyok a legcukibb. 🐭
Végül meghozták a döntést, a sorrendet későbbre halasztják.
Mentek rendületlenül tovább, csúszkáltak, tócsát kerültek
(néha direkt beleugrottak, 💦 csak hogy hűtsék magukat a lelkesedéstől).
Az út hosszú volt, és fáradságos.
Mire a város túlsó felébe értek, már kissé kócosan, kissé szomjasan álltak meg a kíváncsiságtól dobogó szívvel. 💚
Hatalmas fehér kapu előtt ácsorogtak, és fekete szemeiket le sem véve róla, először nézték csak.
A nap forrón sütött, ☀️ és a három egér úgy izzadt a csizmában, mintha a sivatagon gázoltak volna át.
A legkisebb idegesen vakarászta a bajuszát.
– Mi van, ha nem engednek be egereket? 🐭
– Akkor mi vagyunk, akik ezt megváltoztatják – felelte a legnagyobb, és belépett.
Odabent félhomály volt, mécsesek pislákoltak, 🕯️ a levegőben pedig olyan illat keringett, amitől a három egér egyszerre nyúlt a szívéhez.
A fáradtságuk, azonnal elszállt.
Mosollyal fogadták őket. 😊
– Üdvözlöm, uraim – hangzott a finom, mégis határozott hang. – Hosszú volt az út?
– Majdnem meghaltunk – nyögte a legkisebb, mire a középső rálépett a farkára, 🐀 hogy maradjon csendben.
Az első, amit kaptak, egy meleg ital volt – akkora bögrében, ☕ hogy egy kisebb egér bele tudott volna ülni, de még a középsőnek is derékig ért a pereme.
Kisegér-mancsokba illő, kedves bögre volt az, amit mindhárman két manccsal fogtak, nehogy kilöttyenjen, miközben próbáltak nem úgy szürcsölni, mint egy pocsolyából.
Aztán jött a zuhany. 🚿
A meleg víz minden cseppje olyan volt, mintha apró egérangyalok 😇 simogatták volna végig őket.
– Jézusmorzsa, ezt eddig miért nem találtuk meg?! – sikította a legkisebb, és azonnal kért még egy percet a tus alatt.
Meleg víz, gőz, és a bundájuk olyan puha lett, hogy a saját mancsuk csúszott rajta.
– Ha ezt tudom, nem veszek csizmát – súgta a középső.
Itt már nem bírtak magukkal.
Mindegyik első akart lenni.
A szőrszálaik össze-vissza álltak, a bajszuk izgatottan rezgett.
A legnagyobb egér végül erélyesen szólt:
– Rendben, akkor dobjunk fel egy mogyorót! 🥜
A mogyoró a legkisebb felé pattant. Így történt, hogy ő terült el először a masszázságyon. 🛏️
És a Lomi-lomi elkezdődött.
Lassan, mélyen, figyelmesen.
Amikor az első egér elterült a masszázságyon, a hangulat már beterít***e a szobát. Az izmok úgy nyúltak, hogy a hátsó lába önkéntelenül is megrándult – amitől a két várakozó azonnal röhögni kezdett. 🤭
– Úú, Cin-cin… engem is… – cincogott a középső.
A masszázságyon fekvő egér, már az első simításnál felnyögött.
A másik kettő a sarokból figyelte, és időnként önkéntelenül is kinyújtóztak, mintha nekik is jutott volna az érintésből.
– Úú, Cin-cin… én is… – hallatszott félhangosan.
Lentről, összekuporodva figyelték, ahogy a vizes kicsi bundáját beborítja a kókuszolaj, 🥥 és minden mozdulatnál halk, elégedett „cin-cin” hagyta el a száját.
– ÚÚÚ… én is akaroooom… – suttogta a középső.
– Cin… de most azonnal! – feszít***e be magát a legnagyobb.
Bámulták, ahogy a legkisebb izmai egyszerre nyúltak, engedtek, és a bundája alatt minden apró feszülés eltűnt.
A bajusza úgy rezgett, mintha dallamot kapott volna, 🎶 a füle is kapott figyelmet, amitől elégedetten cincogott. Irigykedve figyelték, ahogy becsukta a szemét, és áhítattal hallgatták, mikor csak annyit suttogott:
„Ezért érdemes volt minden centit megtenni.”
A két várakozó egér odalent fel-alá topogott.
– Úú, Cin-cin… én is… engem is, cin! – suttogták egymásnak.
A lepedős legyezésnél indult a dráma:
egyszerre szaladt volna oda mind a két várakozó.
– Ez most az én lepedőm, az én szélfúvásom, 💨 és az én pillanatom! – csattant fel az ágyon fekvő, és a másik kettő duzzogva visszaült a helyére.
Majd elmosolyodott, és halkan, szinte magának suttogta:
– Ez hawaii?… vagy már a menny? 🌺
Mikor mindhárman átmentek a kókuszos csodán, és már a fülük mögött is rend volt, teljesen el voltak varázsolódva. ✨
Már a bundájuk is tisztán csillogott, friss izmokkal, kisimult bajusszal, és még a fülüknek is jutott kényeztetés.
Nem tudták elképzelni, mi múlhatná felül az érzésüket.
Aztán megtörtént.
Meleg, és vizes törölközőbe kezdődött a bebugyolálás. 🛁
– Ez már a mennyország – suttogta a legnagyobb.
– Várj, mindjárt kapsz csokit is – jött a válasz.
…a három egér úgy nézett rá, mintha maga a sajt Isten 🧀 szállt volna alá.
És akkor megkapták az útravalót.
Egy csoki csomagot, 🍫 akkora méretben, hogy hazafelé minden lépésnél reccsenhetett egy darab a szájukba.
Elindultak haza.
Már messze jártak a kaputól, amikor az ég hirtelen elsötétült, ⛈️ és hatalmas nyári zápor szakadt rájuk.
Zuhogott, ömlött az eső, de nem ám finoman, hanem olyan“pinceajtót is elmos” módra.
Az első cseppnél a legnagyobb csak ennyit mondott:
– Tessék fiúk, megondtam. Itt van a csizmaigazoló rész. 👢
Azok ketten csak bólogattak.
Fölmásztak az óriás csizmáik szárára, hogy védekezzenek a zuhatag elől, majd kényelmesen elhevertek, és onnan, biztonságban a magasból, majszolták a csokit. 😋
Az eső csorgott a bundájukon, a csoki az ujjaikon, és csak mosolyogtak.
– Megérte – mondta a legnagyobb.
– Minden lépés – t***e hozzá a középső.
A legkisebb csak annyit cincogott:
– Holnap visszajövünk?
_________________
💬 Mert vannak pillanatok, amikor mindegy, hogy elázol-e…
… ha egyszer az egész tested még a Lomi-lomi emlékétől ringatózik.
💬 Ha három egér képes csizmát húzni, végiggyalogolni a fél városon, zuhanyozni, kókuszolajban lubickolni és csokival a szájában hazafelé ázni… te ember, ugyan mi lehet a kifogásod? :D Gyere.
______________
Kispesten, H-P: 10-20, SZ-V: 10-16-ig.
0620-539-4437 Rebeka
www.afinom.hu
