14/05/2024
„A felszínre nem hozott érzelmek soha nem múlnak el.”, mondta Sigmund Freud. Megfigyelésem szerint kultúránkban hajlamosak vagyunk a logikusnak tűnő gondolatokra és a „miért”-ekre hangsúlyt helyezni, szemben az érzelmekkel. Az érzelmeket van, hogy gyengeségnek vagy zavaró jelenségnek tartjuk, amit egyszerűbb elfojtani, „csak haladjunk már” (így megjelenhet pl. ingerlékenységként, hangulatingadozásként, magas vérnyomásként). Ha kellemetlenséget, haragot, fájdalmat érzünk, inkább igyekszünk másra figyelni (figyelemelterelésként rengeteg minden áll rendelkezésre, pl. munkahelyi e-mailek vagy közösségi média olvasgatása, szerfogyasztás).
Miért jó mégis éreznünk?
- az érzelmek iránytűként szolgálhatnak egy-egy helyzet útvesztőjében
- az érzelmek mögött egy-egy ki nem elégített érzelmi igény húzódhat meg, mellyel érdemes foglalkozni (pl. dühös vagyok, mert nem tartották tiszteletben a határaimat)
- az érzelmek azonosítása előfeltétele az érzelmek és indulatok kifejezésének, a konfliktusok feloldásának, megoldásának
- sokszor az, ahogyan gondolkodunk, egy-egy érzelemre vezethető vissza (pl. szorongást érzek és azt gondolom, „nagy baj lesz” – ha a szorongással foglalkozom és feloldom, akkor az ebből eredő irracionális gondolatok is megszűnnek).
Ha teret engedünk az érzelmek azonosításának és elfogadásának, engedjük őket biztonságos helyzetben megjelenni és kiteljesedni, nem csak felszabadultságot élhetünk át, hanem túlléphetünk azokon a gondolkodási mintázatokon is, melyek éveken keresztül fogságban tartottak minket.
Érzelmi válság esetén, ha elsöprő erejű érzelmek árasztanak el minket, hasznos lehet a figyelemeltereléshez nyúlni, de fontos, hogy ezt tudatosan tegyük. E technika célja, hogy apránként, a terhelhetőségünkhöz igazítva kerüljenek az érzelmek azonosításra és elengedésre. Krízis esetén érdemes a helyzet apró, megragadható részeivel foglalkozni, mintsem a téma egészével megbírkózni.
