14/10/2025
Pénteken újra talpunk alatt lesz az erdő.
Elindulunk egy újabb zarándoklatra. Most kiscsoportban, ahogy mondani szokás: családias légkörben. De már most érzem, hogy itt is lesznek emelkedők, lejtők, fel- és lezuhanások. A csontunkig lecsupaszít az út - ahogy tavaly megfogalmaztuk. Idén, ezen a pár napon ez a vers és a b á t o r s á g lesz velünk. Meglátjuk, mit kezdünk majd vele. Már nagyon várom, hogy elinduljuk. Velünk lesznek a fák, a madarak, a szél, a nap. És ki tudja még mi...
🍁🍁🍁
Bátorság. Indulj. Meg ne torpanj.
Ne kérdezd, hogy a célod hol van.
Köss könnyű kendőt, köss sarut.
Ki tudja, meddig visz az út.
Ha minden lépés élvezet,
tán mindegy is, hová vezet.
Csak lélegezz, csak lépj. És ennyi.
Szívdobogásra menni, menni.
Vidd, ami kell. Kevés elég.
A tűz, a föld, a víz, az ég.
Aki ismeri önmagát,
útvesztőből is égre lát.
Nem baj, ha körbe-körbe jársz:
aki vár, úgyis rátalálsz.
Úgyis rád talál, aki vár:
az út kinyit, a pont bezár.
A labirintus közepe
csalogat, csábít befele:
puha, fészekmeleg, sötét.
Ki kit talál meg, az a tét.
Indulj. A többit rád hagyom.
A táska leng a válladon:
az ellensúlyról énekel,
miközben lelked égre kel.
Itt tart a földön: el ne szállj.
Vedd, vidd, vidulj! Menj, meg ne állj!
Ha messze jut, ha visszafut:
mindig magadhoz visz az út.
Szabó T. Anna: Útravaló
