Lélek Kulcsa: Szentendre Pszichológus - Molnár Kata

23/01/2026

Meseterápiás képzés második évfolyama indul :)!

KOMPLEX MESETERÁPIÁS KÉPZÉS

Tovább az úton...

Egyik még tart, növekszik, érlel, – egy másik már készülődik…

A TörténetTér Komplex Meseterápiás képzés első évfolyama jelenleg is zajlik egy komplex, a mese és terápia összefüggéseit, mélységét és alkalmazhatóságát rendszerbe foglaló folyamatban.

Mi pedig közben már a következő lépésen is dolgozunk.

Örömmel osztjuk meg veletek, hogy minden készen áll a Komplex Meseterápiás képzés II. évfolyamának indításához, és a héten megnyitjuk a regisztrációt.

Hamarosan érkezünk részletes információkkal. Addig is, ha szeretnél belepillantani abba, milyen szemlélet mentén dolgozunk, és mire épül a képzés, itt olvashatsz rólunk:

https://www.tortenetter.hu/

https://www.facebook.com/profile.php?id=61574825712184

Ha érzed a hívást, ha szívesen tanulnál szakemberként komplex meseterápiát megtartó közegben, érdemes figyelned minket – hamarosan jövünk a folytatással.

Együtt szőjük a történetet...

04/01/2026

Nagyon köszönöm Szilágyi Szilárdnak a nagyszerű képzési rendet, az új, bizonyítékon alapuló elméleti és gyakorlati fogalmi keretrendszert, amelynek megismerésével és elsajátításával szexológus végzettséget szereztem.

17/12/2025

Én ezzel a mesemondattal nézek vissza az elmúlt évre…

2025 – TÖRTÉNETTÉR
visszatekintés, összegzés
(VI.)
***
Sűrű, gazdag évünk volt – olyan, mint egy igazi, kihívásokkal teli mese. Volt útnak indulás, voltak viharok és találtunk biztonságos kikötőt, kaptunk és adtunk próbákat, és találkoztunk segítőkkel is (szükség volt rájuk). Ültettünk és növesztettünk, s most érlelünk. Úton vagyunk – és útnak indítunk. Együtt történetekben, együtt egy biztonságos térben. S hogy mi segít nekünk a fókuszt tartani? Például ez a mesegondolat:

„Hosszú úton megáztat az eső, megszárít a nap, s megfúj a szél is. Van, amikor sima úton jársz, de megesik az is, hogy meredek hegyre kell kapaszkodnod. Így van ez az életben is.” (A foltoshátú sirály, giljak népmese)
Ahogy az év lassan becsukja maga mögött a kaput, én is megállok egy pillanatra, és visszanézek az útra, amelyet bejártam. Volt benne halk eső, amely alatt új gondolatok sarjadtak, és volt napfény, amely megszárította a kételkedéseimet. A szelek néha túl közelről akarták belesűvíteni a véleményüket a hajamba, de hát ők már csak ilyenek.
Sokszor éreztem, hogy könnyű léptekkel haladok, mintha maga az út is előre segítene. Máskor viszont olyan meredek hegy emelkedett elém, hogy közben sokszor megtorpantam...
Mégis, minden csepp eső, minden napsugár, minden szélfúvás és minden kaptató alakított rajtam. Tanított az út pora, a fény és a tisztuló égbolt: lassúságra, bátorságra, elengedésre, újrakezdésre. És mindig, minden pillanatban a legfontosabbak az emberek voltak számomra: a kapcsolataim, akik bennem élnek vagy velem tartottak az úton.
Ezzel a mesei mondattal zárom a 2025-ös év történetét. Mint egy apró, fényes könyvjelzőt, úgy csúsztatom a 2025-ös évkönyvem lapjai közé, emlékeztetve arra, hogy minden megtett lépés hordozza a maga varázsát, még akkor is, ha néha küzdelmes a haladás, vagy megtorpanunk.

24/11/2025

Szupervízió nélkül segítő munkát nem érdemes, talàn nem is lehetséges jól végezni. Akármennyi év tapasztalata sem elegendő ahhoz, hogy ne akadjunk el néha egy-egy esetvezetés során. Erről (is) szól a bejegyzés.

ALAPVETÉSEK

Szupervízió a meseterápiában

Mint ahogy más terápiás módszereknél, a szupervízió a meseterápiában is része kell legyen a képzésnek, de a képzés befejezése után is fontosnak tartjuk, hogy a segítő vegyen igénybe szupervíziós lehetőséget.

Miért fontos a szupervízió?

A képzés alatti szupervíziónak kontrollfunkciója van, célja a minőségellenőrzés. A képzésben felelősséget vállalunk azért, hogy akiket tanítunk megfelelően elsajátították-e és alkalmazni tudják-e a módszert.

A képzés után is javasoljuk minden segítő szakembernek, hogy járjon rendszeresen egyéni vagy csoportos szupervízióba. Ennek oka az, hogy terapeutaként sem tudunk rálátni magunkra a terápiás kapcsolatban, elakadhatunk, bevonódhatunk, így szükségünk van külső szemszögre.

A szupervízió abban különbözik az esetmegbeszéléstől, hogy a fókusz a terapeután van, és nem a kliensen. Akkor is, ha a módszer megfelelő elsajátításáról van szó, és akkor is, ha a képzés utáni szupervízióról. Minden esetben arra kérjük a szupervízióban résztvevőket, hogy gondolják át a problémájukat, és fogalmazzanak meg egy kérdést azzal kapcsolatban. A módszerrel kapcsolatos kérdés mögött lehet módszerbeli hiányosság, de legtöbbször azt tapasztaljuk, hogy a kérdés inkább bizonytalanságot, bátortalanságot takar. Gyakori problémák, amivel még a szupervízióban találkozunk, amikor a terapeuta nagyon erős érzéseket, indulatokat él meg a kliensével, úgy érzi elakadt a terápia folyamata, nem lát tisztán.

Mi jellemzi a meseterápiás szupervíziót?

Tapasztalataink alapján azt mondhatjuk, hogy meseterápiás szupervízióban a leggyakoribb problémák a következők voltak: Úgy érzem elakadtunk, nem haladunk, elvesztettem a fókuszt, erős érzéseket élek meg a kliensemmel. Gyakran felmerült az a kérdés is, hogy nem tudom jó mesében vagyunk-e, nem vagyok biztos benne, hogy jól választottam mesét.

A meseválasztással kapcsolatban a szupervízióban nem szoktunk direkt tanácsot adni, megoldást javasolni, próbáljuk kérdéseinkkel abban segíteni a terapeutát, hogy ő maga találja meg a megfelelő mesét.

Többször tapasztaltuk, hogy arra van szükség, hogy segítsünk újrafogalmazni a folyamat célját, mert a fókuszvesztés is az oka sokszor az elakadásnak.
A terápiás kapcsolatban megélt érzésekkel is dolgoznunk kell a szupervízióban, mert a meseterápiában is jelen van az áttétel-viszontáttétel jelensége, melynek során a kliens a múltból származó érzéseket, indulatokat él meg a terápiás kapcsolatban. A meseterápiában a terápiás tér kiegészül a mesei térrel, és a mese projekciós felületként szolgál.

Így a kliens rávetítheti a mesében megjelenő segítőre és segítői kapcsolatra a terapeutájával kapcsolatos érzéseit is. A szupervízió segítségével tudunk mindezekre rálátni, és tudjuk megérteni azt, hogy mi áll a folyamat során átélt erős érzések, indulatok, az elakadás-érzés mögött.

A mesei segítők modellként, mintaként is szolgálhatnak nekünk, fontos meglátnunk, hogy mit tanulhatunk tőlük.

16/11/2025

https://youtu.be/2Zyvnb3BxYA?si=mlJHak9LuJzyea8G

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Jakupcsek Gabriella Jóanyád című könyvében is közreműködhettem, mint pszichológus.
Hidas Judit okosan, figyelőn, értőn és közérthetően kérdezte Gabit és engem a könyvről, az anyaságról.
Jó kis beszélgetés kerekedett belőle. Köszönöm!

Ki meri kimondani, hogy anyának lenni néha pokolian nehéz? Hogy a gyereknevelés nem mindig rózsaszín babaillat és mosolygás a játszótéren? Jakupcsek Gabriell...

13/10/2025

Mind vàgyunk valamire…

MIND VÁGYUNK VALAMIRE
“Bármi legyen is, biztos érdekes a története!” Ezzel a mondattal veszi kezdetét egy különleges találkozás a Háromezer év vágyakozás (Three thousand years of longing) című filmben. Csodálatos mese ez, ahol tudomány és mágia, nő és férfi, modern és ősi metszéspontjában születik egy új történet. A film a vágyakozás természetét kutatja. Vajon lehet-e valaki boldog kívánságok nékül? Egyik főszereplője professzor, a tudomány embere, “narratológus volt, aki az emberiség regéiben rejlő örök igazságokat kutatta”. Mint tudós, ismeri a mítoszok és mesék világát, ugyanakkor mégsem ismeri önmagát, nem ismeri szíve leghőbb vágyát.
Pedig a mesék szerint enélkül nincs boldogság.
“- Mit kívánsz tulajdonképpen? – kérdezte a boldogság madara.
- Meleget és boldogságot, erdőket és virágokat, mezőket és folyókat – felelte Vangcsia.”
És a boldogság madara teljesítette az ifjú kívánságát. Egyszerűnek tűnik, mégsem az. Mondd ki, mire vágysz! Vangcsia a tibeti mese hőse megkapja, amit kér, mert valódi kívánságot hordoz magában, és hosszú, szenvedéssel teli utazása során sem felejti el mi az.
A munkám során sokszor találkozom kamaszokkal. Amikor felteszem nekik azt a kérdét, hogy mire vágynak, mik az álmaik, a válaszaikból értem meg mennyire van rám szükség. Hogy honnan indulunk a rendeződés, gyógyulás, önmaguk megtalálása felé. Sokszor az a válasz: nem tudom. A nem tudom mögött pedig az “azt sem tudom én ki vagyok, tele vagyok félelemmel, eltévedtem, nincsenek szavaim” bizonytalansága, elveszettsége gomolyog.
“Mind vágyunk valamire, még, ha nem is tudjuk, hogy mi az.”-mondja a film másik főszereplője, egy ősi, mágikus lény a professzornak. És mesél neki, elbeszéli élete történetét. Persze, mint egy rendes mágikus lényhez illik, a történet tele van csodával és veszéllyel, sőtétséggel és fénnyel, szenvedéssel, szenvedéllyel. A másik pedig hallgatja, kérdez, figyel, kíváncsi a történetre, amiből élet és vágyakozás születik, és egy új történet, közös történet.
Így van ez a terápiában is. Ha még nincs meg a saját történet, hát kölcsön veszünk egyet. Filmből, mesékből, családi történetekből. Mind egy-egy lépőkő a befelé vezető úton, az önmegismerés útján, ahol a valódi, szívből jövő kívánságok születnek.
(idézetek forrása: A boldogság madara-tibeti mese, Háromezer év vágyakozás c. film, kép forrása: Pinterest)

20/09/2025

Elindult a Történettér Egyesület meseterapeuta képzése. Hálás vagyok, amiért részese lehetek ennek a folyamatnak.

"EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT…

így kezdődik minden mese. A mi mesénk, bár nem most kezdődött, ma egy új fejezet nyílik benne.
Útrakelünk! A történetek ereje most új közösséget hív életre.
A mai napon útjára indul a TörténetTér Komplex Meseterápiás Képzésének első évfolyama.
Hosszú út vezetett idáig: sok közös gondolkodás, tervezés, szakmai munka, tudásunk és közösségünk rendszerré formálása. Most pedig elérkezett a pillanat, a kapu kinyílik, és az első hallgatók belépnek rajta.

A népmesékben a hős elindulása fordulópont: kilép a megszokottból, és belép az ismeretlenbe. Útravalót kap, segítőkre talál, és minden próbatétel közelebb viszi ahhoz, hogy beteljesítse küldetését.
Ez a képzés számunkra is egy ilyen útrakelés. A mesék időtlen bölcsessége velünk tart: kíséri a hallgatóinkat ezen az úton, és közben őket magukat is finoman formálja, hogy mindig újabb rétegeket fedezhessenek fel önmagukban és felébreszti a bennük szunnyadó történeteket.
Kívánunk az első évfolyam minden résztvevőjének bátorságot, kíváncsiságot és kitartást a közös utazáshoz – Járjatok szerencsével!”

25/08/2025

Yalom és a mesék… segítő szakemberként Yalom alapvető fontosságú…

PILLÉREK

A Komplex Meseterápia nem csak a mesék bölcsességére épít, hanem más terápiás megközelítésekből is merít, hogy sokrétű és hatékony utat kínáljon.

Irvin D. Yalom amerikai pszichoterapeuta és a mesék kapcsolata első pillantásra nem egyértelmű, hiszen Yalom, aki az egzisztenciális pszichoterápia nagy alakja, főként e négy alapkérdés köré szervezte gondolkodását:

1. Halál (az élet végessége)
2. Szabadság (a választás felelőssége)
3. Egzisztenciális izoláció (a végső magány)
4. Értelemnélküliség (hogyan találunk értelmet az életben)
Ha meseterápiás vagy szimbolikus szemmel nézzük, a mesék gyakran ugyanezeket a kérdéseket dolgozzák fel szimbolikus formában:
• Halál: a hős halállal való szembenézése (sárkány, boszorkány, alvilágjárás) → az elmúlás és megújulás élménye.
• Szabadság és döntés: a hős válaszút elé kerül („Merre menjek? Balra – jobbra – előre?”) → felelősség a választásban.
• Izoláció: a hős útjának része a magányos vándorlás, amikor senki sem segít, csak belső erőforrásai.
• Értelem: a mese végén a küzdelmeknek értelme lesz: rend helyreáll, a hős „megtalálja önmagát”, minőségi változáson megy keresztül.

Yalom szemlélete és a mesék terápiás használata:
• Yalom hangsúlyozza a valódi találkozást (terapeuta–kliens között). A mese lehet ennek egy harmadik tere, ahol a történet hordozza a kimondhatatlan kérdéseket.
• A mesék a kliens számára szimbolikus távolságot teremtenek: könnyebb a hősről beszélni, mint közvetlenül a halálfélelemről vagy a magányról.
• Yalom szerint a szorongásaink feloldása gyakran a szembenézésből és megosztásból születik. A mesék pedig lehetőséget adnak arra, hogy ezekkel a kérdésekkel szimbolikus szinten nézzünk szembe.
• Az egzisztenciális terápia egyik kulcsa: „Mi az, ami igazán fontos az életben?” A mesék pedig az értelemkeresés útját modellezik.

Lehetséges párhuzamok:
• Yalom praxisában gyakran jelennek meg történetek, metaforák – ezek tulajdonképpen modern mesék.
• A klasszikus mesék pedig ősi formában hordozzák ugyanazokat az egzisztenciális dilemmákat, amelyekkel Yalom dolgozik.
• Yalom azt mondja: a halál tudata adja meg az élet értelmét.
A mesékben a hős a halál árnyékában válik igazi hőssé.

20/08/2025

Szeptember/októberben 6 alkalmas autogén tréning autizmussal élő fiataloknak. Klára Pataki csodás kolléganőmmel vezetjük a csoportot. Részben folytatása a Relax Szerszámosláda alkalmainknak, amely során az ott résztvevők egyértelműen az autogèn tréninget érezték leghatékonyabbnak a stresszcsökkentő módszerek közül. Ezért, ebből született/születik ez a csoport.

Megjelent az Autogén tréningünk felhívása. Várjuk autizmus diagnózissal rendelkező felnőttek jelentkezését itt: https://autikum.hu/autogen-trening

17/08/2025

Így vagyunk, együtt vagyunk. Öt év van mögöttünk, hosszú út előttünk. Annyi minden köt össze: a mesék láthatatlan fonala, a hivatástudat, az igali bambuszerdő, a közös főzések, nevetések, a meséléseink, a sokszínű együttgondolkodás. Kapcsolatunk Kincsei: élmények, szakmai kérdések, értéket teremtő erő…és még annyi minden formál minket valódi közösségé.
Ez a mi történetünk tere, a Történettér Egyesület.

EGYÜTT NÖVEKSZÜNK
„A bambusz felsóhajtott:Érzem az esőt és a szelet. Érzem a hőséget és a hideget. Meghajlok, de azután újra fel is egyenesedem. Gyökereimmel erőt szívok fel a földből. Kicsi vagyok, és növekszem. Gyenge vagyok, és megerősödöm.”
/A kő és a bambusz, brazil mese/

01/08/2025

Történettér-történések:

https://www.facebook.com/share/p/15z2iQUBGW/?mibextid=wwXIfr

ÁPRILIS
óta sok minden mozdult körülöttünk: írások, bemutatkozások, szakmai párbeszédek, és közel ezren kísértek bennünket ezen az úton. Köszönjük.

A nyári időszak egy rövid szünetet is jelent számunkra, hogy legyen tér a pihenésre, a felkészülésre, a szeptemberben induló képzés minőségi megtartásához szükséges jelenlét és figyelem megteremtésére.

A szeptemberben induló képzés létszáma már szinte teljes, de néhány hely még nyitva áll azoknak, akik most érzik elérkezettnek az időt:
https://www.tortenetter.hu/kepzes/

A háttérben persze tovább él minden: a történetek, a gondolatok, a készülő írások. Hamarosan újra jelentkezünk, friss hangon, új tartalmakkal, de ugyanazzal a szakmai elköteleződéssel.

És ha addig is visszalapoznátok: korábbi írásaink, reflexióink, gondolataink továbbra is elérhetők itt az oldalon. Lehet, hogy most másképp szólnak, máshova visznek.

Történetekkel teli nyarat kívánunk nektek!

18/06/2025

Bemutatkozom a Történettér Egyesület oldalán :)

BEMUTATKOZUNK
mert nekünk is van történetünk!

MOLNÁR KATA
Tanácsadó szakpszichológus, párterapeuta, autogén tréner, és meseterapeuta vagyok, illetve a Lélek Kulcsa Pszichológiai Központ alapító-tulajdonosa, amely felsorolás szintjén ez a néhány szó.
Ha számokban mérem mindezt: több évnyi, sok száz óra tanulás, felfedezés-olvasás, fejtörés és sokszor gyötrelmes éjszakázás van e szavak mögött, mert két pici gyerek mellett, tolmács-fordítóból lettem pszichológus.
Első diplomámat az USÁ-ban szereztem, ami csak azért fontos, mert hihetetlen sokat adott
nekem, hogy annak idején, a 2000-es években ott járhattam egyetemre. Megismerhettem az
angolszász oktatás egyszerre sokkal nyitottabb, egyszerre sokkal rigorózusabb megközelítését, belemerülhettem egy másik kultúrába, amely sokat formált rajtam.
Tanulok, mindenkitől és mindentől, ami körbevesz, így igyekszem lassítani-tudatosítani az élet pillanatait.
A mesék is így kísérnek, most már több, mint egy évtizede. Nyelvészi és pszichológusi
kíváncsisággal keresem a mesékhez, a mesélőkhöz és a mesehallgatókhoz fűződő kapcsolatot.
Eleinte iskolapszichológusi munkámban használtam napi szinten, kiscsoportban és osztályban a meséket. Ezek a történetek adták szinte minden iskolai foglalkozás központi kiindulópontját közösség-, és szemléletformáló, edukációs, társas kapcsolati-összerendező célból.
Az utóbbi években pár-, és családterápiás munkám során, illetve egy neurodiverz (autizmusban érintett) felnőtt közösségben dolgoztam mesékkel, illetve, ha időm engedte, akkor meséket fordítottam. Ez a szakmai énem egy vékony szelete, ha Molnár Kataként kéne bemutatkoznom, akkor lehet, hogy ezt említeném előbb: Szeretem amikor ködbe bújik a táj és ropog a hó a lábam alatt, de éppúgy elvarázsol, ha az ég kékje egybeolvad a tenger türkizével. Szeretem az ember alkotta szépséget és a természet kínálta csodákat.
Szeretem a zenét, zenélek is, ebben cseperedtem egészen kicsi korom óta.
Rajongásig szeretem a munkámat.
A Történettér számomra ezt jelenti: egy olyan szoros baráti-szakmai közösség, amelyben
önfeledten, de szakmai tudásunk legjavát adva együtt gondolkozunk a mesékről, a
mesemondásról, a mesékkel való lélektani munka szépségeiről és kihívásairól.