14/06/2025
Tegnap felvettem a 108 napüdvözletes gyakorlást a jövő hétre (csütörtökön kerül majd ki a Patreonra). Június 21-én van a jóga világnapja és a nyári napforduló (a világnap is ezért került ide), amikor hagyományosan gyakorolni szokták a 108 napüdvözletet.
Ez a gyakorlás nem nyári melegben is igencsak megerőltető, de amikor kint röpködnek a 30 fokok, akkor aztán igazán kemény tud lenni. Én is húztam-halasztottam, ahogy tudtam, mert akárhányszor állok neki, mindig kicsit tartok tőle (nem kicsit, nagyon, bevallom hősiesen).
Ahogy én végzem a gyakorlást, nekem a 108 kör kb. 70-75 percig tart, ami azt jelenti, hogy 70 percen keresztül folyamatosan légzészinkronban megy a mozgás, pihenő 12 körönként van a 8 légzésig tartott lefelé néző kutyában. Ez nem tudom, mennyire tűnik soknak vagy kevésnek, de amikor benne vagy, baromi hosszú idő. Az első 12 kör után, mikor a számolós babszemeim mind átkerülnek az egyik tálból a másikba, minden alkalommal az jár az eszemben, hogy úristen, ezt még 8-szor meg kell csinálnom, soha nem lesz vége. Onnantól minden 12 kör végén azt mantrázom, hogy már csak 7-szer, már csak 6-szor, már csak 5-ször 12 van hátra. Utána pedig, ahogy átlendülök a felén, már azzal tolom magam előre, hogy már kevesebb van előttem, mint mögöttem, már mindjárt vége, mindjárt vége, mindjárt vége…
Szokott jönni egy holtpont a 6. 12-es után, amikor még 36 darab napüdvözletet meg kell csinálni. Ott néha ez lehetetlennek tűnik, nem azért, mert nem bírom, hanem azért, mert már annyira régen tart az egész, annyira monoton, hogy úgy érzem, örökké ezt fogom csinálni: belegzés nyújtózz meg, kilégzés dönts előre, belégzés jobb láb hátra, kilégzés lefelé néző kutya…
Aztán eljön az utolsó 12 kör, amiben most csak a légzést mondtam, illetve azt, hogy melyik lábbal lépünk éppen. Ez olyan, mint egy pillanat. Úgy elrepül ez az utolsó néhány napüdvözlet, mintha csak egy átlagos gyakorlás elején lenne a bemelegítés.
És aztán egyszer csak vége. Megállok a matrac elején, lehunyt szemmel, és ahogy állok, szinte azt érzem, hogy a testem még mindig megy magától, érzem az izmaimat, amik még mindig mozognának. És ott állok, és az a gondolat fut be, hogy meg tudtam csinálni. A testem képes arra, hogy 70+ percig folyamatosan menjen, mozogjon, erőt fejtsen ki, és a végén nem esem össze, hanem itt vagyok, állok a két lábamon, és végtelenül hálás vagyok, hogy ezt meg tudom tenni.
Az egész 108 egy érzelmi hullámvasút. Igazi mozgó meditáció, amiben tényleg csak a mozgásra és a légzésedre figyelsz, mert nincs erőd, energiád másra, vagy ha azt hiszed, van, akkor rögtön kiesel a ritmusból, elrontod az oldalt, megbillensz. Mindenkinek szívből ajánlom, akkor is, ha elsőre nem tudod végigcsinálni a teljes 108 kört, csak mondjuk 22-t. Vagy 57-et. Vagy 89-et. Mindegy, a lényeg, hogy odaállsz, rászánod magad, rászánod az idődet, az energiádat, meg akarod tapasztalni, hogy hol vannak a határaid. Nekem minden ismétléssel egyre nagyobb élményt ad. Ha van kedved, legközelebb tarts velem. 💚
https://www.patreon.com/c/bathorykingajoga
