15/10/2025
🪽A PILLANAT, AMIKOR AZT HITTEM, TALÁN ITT A VÉGE…
Egy héttel ezelőtt visszatértem Montereybe, ahol meglátogattam az egyik kedvenc helyemet, Asilomar-t.
Ez az egyik legcsodásabb hely, ahol valaha jártam, és a The Shift c. film helyszíne is egyben, amit még Dr. Wayne Dyer forgatott (itt tudod megnézni, ha esetleg még nem láttad):🔻
🎬https://youtu.be/QjtkRSeSHhU?si=5eyrNEAiw5fVrkVC
Amikor először jártam itt, minden értelmet nyert: a hívás, amit attól a perctől kezdve éreztem, hogy először megnéztem a filmet, amit egyébként Zentai Anna barátném ajánlott nekem még 2010-ben.
Olyan béke és nyugalom töltött el, amit már rég éreztem, és olyan emlékeket hozott elő, amik rég a feledés homályába merültek.
Ahogyan sétáltam a pallókon, felevenedtek korábbi vágyaim, és olyan érzelmek erősödtek fel bennem, amelyeket még magam elől is elrejt***em.
Igaznak éreztem, ami tudva lévő errő a helyről, miszerint ide gyógyulni járnak az emberek.
Akkor annyira intenzív élmény volt ez nekem, hogy onnan felhívtam Annát, és elmeséltem neki, hogy épp ott vagyok, ahol az általa ajánlott filmet forgatták, és épp azon a padon kapcsolódom ehhez a csodás helyhez, ahol anno Wayne is megpihent.
Nos, ide tértem vissza a múlt héten, ám ami ezúttal történt, az mindent felülmúlt…
Már ahogy ott sétáltam, elkezdett megjelenni egy intenzitás a gyomrom környékén.
Még mondtam is a családomnak, hogy kicsit olyan érzésem van, mintha gyomorhurutom lenne, csak enyhébb verzióban.
Készít***em 2 videót is, hogy megosszam veletek ezt a különleges, és csodás helyet, hiszen ezúttal hétágra sütött a nap, majd tovább haladtunk a kedvenc útvonalunkon, ami egészen Carmelig tartott. Ez a Pebble Beach State Park, ami California egyik, ha nem a legszebb partszakasza.
Az intenzitás a gyomrom környékén egyre erősebb lett, és kezdett átalakulni görcsös, nyilalló fájdalommá.
Érdekes volt, mennyire meg akartam fejteni, mi lehet az, mi okozhatja, előjöttek a különböző nézőpontok arról, hogy a testemmel vajon mi történhet most?
És persze a kedvenc Jolly Joker kérdéseim:🔻
❓Mi ez?
❓Kihez tartozik ez?
❓Kit, vagy, mit gyógyítok éppen?
Ebédelni már nem tudtam, így gondoltam, elterelésképp megosztom a vidók egyikét, amit készít***em, ám megdöbbenve tapasztaltam, hogy egyik sincs meg!
Egyszerűen eltűntek, és fogalmam sem volt, hogy ez miként történhetetett.
A partnerem megnyugtatott, hogy mindössze 10-15 percre vagyunk Asilomar-tól, így ebéd után visszatérhetünk, így készíthetek még egy videót onnan.
Ettől kissé megnyugodtam, ám akkor már nagyobb, és erősebb fájdalmaim voltak.
Amikor visszaértünk, csak én szálltam ki az autóból, és bár ezúttal nem tűnt el a videó, olyan erős volt a szél, hogy szinte semmi sem hallatszik abból, amit ott megosztottam volna veletek.
Végül még visszamentünk Carmelbe (Carmel-by-the-Sea) sétálni egyet, és újra beültünk egy étterembe, de a görcsök, és a nyilalló fájdalom akkorra már elviselhetetlenné vált, így írtam a kint élő ismerősömnek - aki ápolóként dolgozik -, hogy segítsen, mit vegyek a gyógyszertárban.
Ám egy ponton át kellett adnom a telefont a fiamnak, mert a fájdalomtól már beszélni sem tudtam, és a CVS-be is képtelen voltam bemenni.
A szállás felé tartva elküldte az ismerősöm a legközelebbi orvosi ügyelet címét, ám jött egy sugallat, hogy még várjak vele.
Noha minden ez ellen szólt, mert a görcsök borzalmasak voltak, megkértem a partnerem, hogy menjünk vissza a szállásra, és kérek egy órát. Ha addig nem lesz jobb, akkor mehetünk az orvoshoz.
Bár sehogyan sem volt komfortos, lefeküdtem, és végeztem pár Sedona elengedést. Emlékeztem ugyanis arra, amikor a Sedona Módszer facilitátor képzésén Hale Dwoskin beszélt arról, hogy ha képesek vagyunk megengedésbe kerülni a fájdalommal, el is tudjuk engedni. Erre egyébként van is egy gyakorlata, amit használtam.
Illetve Gary M. Douglas gondolatai is ott voltak a fejemben: “minél nagyobb az intenzitás, annál inkább nem a tiéd.”
Sikerült tehát legalább azt elérnem, hogy az intenzítás erőssége ellenére - amit akkor már nem tudtam nem fájdalomként megélni - legalább annyira meg tudtam tartani az éberségemet, hogy tudjam használni az eszközöket.
Ennek köszönhetem, hogy meghallottam a benső énem útmutatásait, és a következő, amit üzent: hallgassam meg Dr. Joe Dispenza mexikói meditációját - ami az egyik legnagyobb kedvencem, és Dispenza weboldalán meg is vehetitek, egyszerűen fantasztikus! -, így lefeküdtem, felvettem a fejhallgatómat, és elkezdtem hallgatni…
Az első pár percben még nem tudtam teljesen fókuszálni a fájdalom miatt, ám egyszercsak valami megváltozott…
Képek villantak fel Asilomar-ról, a hellyel való kapcsolódásomról, és mintha el kezdett volna kommunikálni velem a Föld rajta keresztül…
Információk, villanások, érzések, érzelmek, és a felismerés:
Basszus, hát persze!
Nem csak a Föld adhat nekem hozzájárulást, nem csupán a Bolygó gyógyíthatja a testem-lelkem, hanem én is őt!
Pontosan ez történt egész nap, a kiindulópont pedig Asilomar volt, hiszen ott jelzett először a testem.
Ott volt a nyitottságom, a leengedett energetikai falaim, a 100%-os kapcsolódásom a Földdel, és ez t***e lehetővé, hogy a jelenlétemmel, a testemmel hozzájáruljak, és gyógyítsam ezt a csodás Bolygót!
Nem véletlen, hogy pont a napfonat csakrám jelzett, hiszen ez az erőközpontunk, így minden értelmet nyert számomra!
Már nem volt bennem aggódás vagy félelem, mert tudtam, hogy minden rendben van, és, hogy minden képességem megvan arra, hogy megszüntessem ezt az intenzitást.
Ahogy ez világossá vált számomra, olyan végtelen, mély hála és szeretet áramlott át rajtam, hogy a fájdalom, az intenztiás megszűnt a testemben.
Potyogtak a könnyeim, és minden feszültség kioldódótt, ami a testemben felgyülemlett.
A kb. félórás meditáció végére már tudtam: nincs szükség orvosi ellátásra, mert ok leszek.
Persze úgy éreztem magam, mint akin átment egy úthenger, és másnapra izomlázam is lett ott, ahol a görcsök voltak, ám valahogy mégis új életre kelt a testem, és kivirultam.
Sokkal több energiám lett, már korán felébredtem, és pikk-pakk összepakoltam, mintha mi sem történt volna!
A testem még pár napig kevés ételt kért, ám annál több folyadékot, és megért***em, hogy ott és akkor valami örökre megváltozott. A testemmel, és a Földdel sokkal mélyebb intenzívebb, és szeret***eljesebb lett a kapcsolódásom, mint eddig valaha!
Ez pedig egy olyan transzformatív élmény, amit mindenképp meg szerettem volna írni, hogy megosszam veletek, és arra bíztassalak, hogy használjátok az eszközöket, mert mind igazi varázslók vagyunk, ami túl mutat mindenen!
Bármire képesek vagyunk, ha törekszünk arra, hogy megőrizzük az éberségünket, és tudatosak legyünk minden helyzetben arra, hogy vannak eszközeink, melyek segítenek megváltoztatni azt, ami olykor megváltoztathatatlannak is tűnik.
Csodás teremtéseket kívánok nektek, és ha szeretnétek több írást olvasni tőlem, itt tudtok csatlakozni a Henriett Kiss Community-hez:🔻
Csodás és varázslatos teremtéseket kívánok nektek!✨
📸Ui.: Csatolok pár fotót, amit az Asilomar Dune partszakaszon készít***em:
