Baranyai Szilvia - Mozaikosok - válás után újrakezdők

26/02/2026

A Napraforgó Központ éves tanácskozása. Elvált szülők újra párkapcsolatban - az újrakezdéstől a mozaikcsaládig címmel tartottunk workshopot kollégáimmal a kerület jelzőrendszeri tagjai számára. Pedagógusokkal védőnőkkel, rendőrökkel, gyámügyi, gyermekvédelmi és szociális szakemberekkel, pszichológusokkal gondlkodtunk együtt azon, hogyan is lehetne minél jobban segíteni klienseinket a válási krízis idején és a szülői együttműködésük érekében, hogy minél biztosabb alapokra építsék új kapcsolatukat, új családjukat.

09/02/2026

Házasság heti gondolatok, jó szívvel :)

A nő nem tesz boldoggá
8 éve majdnem elhagytam a feleségemet.
Nem volt rossz a házasságunk, de meg voltam győződve, hogy miatta nem tudok kiteljesedni…

Akkoriban ha valaki kívülről ránézett az életemre, valószínűleg azt mondta volna: „ennek az embernek mindene megvan."
Élsportoló múlt, sikeres vállalkozás, gyönyörű feleség, szép otthon. Az a fajta élet, amit sokan álomcélként tűznek ki maguk elé.
És mégis… volt egy reggel, amire nagyon tisztán emlékszem.
Egy átbulizott éjszaka után ültem otthon a nappaliban. Fejfájással, csendben rakosgattam össze az éjszaka emlékeit.

És egyszer csak belém hasított egy gondolat, amit addig nem mertem kimondani magamnak:
„Ha mindenem megvan… akkor miért nem vagyok boldog?"
Nem történt tragédia. Nem omlott össze az életem. Pont ez volt benne a legnehezebb. Mert amikor nincs nagy baj, akkor nagyon könnyű elhitetni magaddal, hogy ez az élet teljesen rendben van.
Ott ült mellettem álmaim nője, aki szeretett, aki boldoggá tehetett volna. És mégsem tudtam igazán kapcsolódni.

MIÉRT NEM A NŐ A FELELŐS A FÉRFI BOLDOGSÁGÁÉRT?
A mai ember legnagyobb tévedése az, hogy óriási anyagi bőségben, kényelemben élünk, és mégis ott van bennünk egy érzés, ami nem enged békében, megelégedésben, nyugalomban élni.
- Lehet az egy félelem, hogy mit hoz a jövő.
- Lehet az egy harag, hogy valakire vagy valamire, aki miatt nem tudsz boldog lenni.
- Lehet az egy állandó elégedetlenség, hogy több kell, többet kell tenni, újra és újra.
És még sorolhatnám, hogy milyen érzések keverednek bennünk, miközben soha a világtörténelem során nem volt még ekkor anyagi bőség, ekkora kényelem.

Még egy 30 éves autó is a 100 évvel ezelőtti ember legnagyobb kincse lett volna. Pár óra alatt körbeutazhatjuk a földet, bárkivel kapcsolatba tudunk lépni, fűtés, világítás, ételek, internet, technikai háttér, minden adott.

ÉS MI A LEGÉRTHETETENEBB?
Még ezekben az ideálisnak tűnő helyzetben is az emberek nagy része szenved.
A WHO adatai szerint világszerte évente több mint 700 000 ember vet véget az életének, napi 2000 ember... Évente több tízmillió ember hal meg függőségektől és pszichoszomatikus betegségektől.
És mi a legérthetetlenebb számomra? Az, hogy még mindig attól várjuk a megoldást, hogy még többet dolgozunk a külsőségeken. Hogy majd a több pénz, a jobb autó, ház, még nagyobb tudás, még gyorsabb technika meghozza a lelki nyugalmat, a békét, a boldogságot.

De nem ettől leszünk boldogok.
Mert ha azt a mentalitást visszük bele ebbe a környezetbe, hogy:
- nem vagyok elég jó
- állandóan dolgoznom kell
- mindig jobb kell, hogy legyen
- mindig ott van az a hiány
- az az érzés, hogy hibás vagyok
- hogy nem érdemlem meg
- hogy még tennem kell.....akkor azt az állandó rossz érzést belekeverjük ebbe az anyagi bőségbe, és az nem boldog állapotot fog eredményezni.
És hiába mutogatunk a feleségünkre, a világra, erre az óriási anyagi bőségre, amiben élünk, nem leszünk boldogok.

A LEGGYAKORIBB TÜNET
Sokszor látom férfiakat, akik azt mondják:
„A feleségem nem tesz boldoggá."
„Nem kapom meg tőle, amire szükségem van."
„Más nő mellett talán boldogabb lennék."

AZ IGAZSÁG?
Sikeres vagy. Dolgozol. Helytállsz. És néha mégis azt érzed, ennyi lenne?
A boldogtalanság belül van, nem kívül.
Nem azért nem vagy boldog, mert a feleséged nem elég jó, hanem azért, mert magaddal nincs rendben valami.
És amíg ezt nem nézed meg, addig cserélhetsz nőt, házat, autót, munkát, akárhányszor, ugyanott fogsz kötni ki.
Mert azt a feszültséget, azt az ürességet, azt a hiányt, magaddal viszed.

A boldogtalan férfi új nőt keres.
Az érett férfi új tudatosságot.
Vagy másképp:
Nem a nő hiányzik az életedből, hanem az a férfi, aki lehetnél.

MIT TETTEM ÉN?
Ma már tudom: rengetegen élnek így.
Kergetjük az álmainkat. Építjük az egzisztenciánkat. Kipipáljuk a társadalom által fontosnak tartott mérföldköveket.
És közben belül ott van az elfojott érzés, amivel nem nézünk szembe.
Az elmúlt tíz év önismereti útja során voltak pillanatok, amikor szembe kellett néznem magammal.

Volt, amikor újra kellett tanulnom, mit jelent férfinak lenni egy kapcsolatban.
Mit jelent választani a társamat, nem kötelességből, nem félelemből, hanem szabadságból.
És amikor elkezdtem dolgozni magamon, amikor elkezdtem megtanulni, hogyan legyek békében önmagammal, valami elképesztő történt:
A feleségem nem változott, de a házasságunk mégis teljesen más lett.
Mert végre én lettem más.

A HÁZASSÁG HETE
A héten Magyarországon a Házasság Hete lesz.
Péntekig minden nap megosztok veletek egy tanítást arról, amit megtanultam a párkapcsolatról, a házasságról elmúlt tíz évben.
Arról, hogyan lehet egy házasságot újjáépíteni.
Hogyan lehet önmagaddal rendbe jönni.
Hogyan lehet felelősséget vállalni a saját boldogságodért.

Azért írom ezt a sorozatot, mert hiszem: ha nekem sikerült, akkor másnak is sikerülhet.
Nórival 19 éve vagyunk együtt. 8 évvel ezelőtt majdnem véget ért. Ma erősebb a kapcsolatunk, mint valaha.
Nem volt könnyű, de mindketten keményen dolgoztunk érte.
A házasság nem arról szól, hogy a másik boldoggá tegyen, hanem arról, hogy két ember minden nap újra és újra egymást választja.

TE MILYEN HÁZASSÁGOT SZERETNÉL?
Olyat, ahol várod, hogy a másik boldoggá tegyen?
Vagy olyat, ahol te magad vagy felelős a saját boldogságodért, és ezt az egész, szabad, boldog embert viszed a kapcsolatodba?
Kommentben várom a gondolataidat.
És ha ez a poszt megérintett, oszd meg azokkal, akiknek segíthet.

Kiss Gergely
Férj - Apa - Férfi

Ha még nem olvastad:
2. rész: házasság 5 szintje
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid0fHr6xqyFUfHmBvyn8vy58WF37PVVvkjDbJdaVTQWgRyUycpQ7FW4bpPakBB6ZhWjl&id=100054541896960

08/07/2025

15/06/2025

Apa felemel, hogy messzebbre lássak, apa segít, hogy erősebb, bátrabb legyek. És megtanít, amire más nem tud.

Hála!

04/05/2025

Anya. - Mi jut eszedbe róla?
Mozaikanya. Neki ki mondja el?
Hála.

16/03/2025

👨‍👩‍👧‍👦 Az egységes szülői front kialakítása a mozaikcsaládokban

A szülői különbözőségekből egy átlag családban is simán adódhatnak nehézségek, hát még akkor, ha elvált szülők alkotják, ahol más-más szokások, értékek, rutinok alakultak ki, arról nem is szólva, hogy ezek a részcsaládok valamiféle veszteségből születtek, aminek feldolgozása ki tudja, kinél hol tart épp... Izmos kihívást jelent, amikor ilyen előzmények után összhangot, nyugalmat szeretnénk magunk körül. Ahhoz, hogy ezt elérjük, nélkülözhetetlen az egységes szülői front kialakítása.

Persze, mikor még a randizás szakaszában vagyunk, minden ideálisnak, vagy legalábbis jónak tűnik, ez természetes, hiszen ösztönösen a legjobb oldalunkat mutatjuk, és a kapcsolat fennmaradásáért azt tükrözzük vissza a párunknak, amit látni szeretne. Ha észre is veszünk néhány különbséget egymás értékrendjében, nevelési stílusában, apróságként kezeljük, abban bízva, hogy ezek nem fognak problémát okozni, s ha mégis, együtt majd mindent megoldunk, hiszen szeretjük egymást. Leginkább arra koncentrálunk, hogy párunk ne rendelkezzen olyan tulajdonságokkal, ami kudarcos előző kapcsolatunk felbomlásához vezetett, a komolyabb vitás kérdéseket pedig inkább kerüljük.

Magam is hallottam már olyat, hogy az a jó párkapcsolat, amelyikben nincs nézetkülönbség, és ebből következően az a jó szülőpáros, akik mindenben egy véleményen vannak. Csakhogy ez nem „jó” kapcsolat, hanem idealisztikus kapcsolat, aminek ebből kifolyólag csekély a realitása. Ebben az értelemben az egységes front valami olyasmit jelenthet, hogy mindkét szülő mindegyik gyerekben ugyanazokat a vonásokat értékeli, ugyanabban a hangnemben fegyelmezi őket, ugyanazokat a követelményeket támasztja feléjük, és ugyanazokat a következményeket helyezi kilátásba. Ez csak fokozódik, amikor mozaikcsaládba csöppenünk, és párunk elvárná, hogy úgy neveljük gyerekünket, ahogy ő a sajátját. Azért csak így kimondva-leírva is érzem, hogy ez mennyire necces… Mintha azt kérné párunk, mi magunk változzunk a kedvére. Nem szerencsés elvárás…

De hát akkor mit tehetünk? Mikor nevezhetjük magunkat egységesen működő szülőknek?

👉👉 Akkor, amikor párunk mellé állunk a szülői erőfeszítéseiben, megmutatjuk a kis trónörökösöknek, hogy mi támogatjuk egymást = egy fronton vagyunk.

Nem biztos, hogy minden kérdésben egyetértünk, például ahogy párunk kezelt egy helyzetet. De nem a gyerekek előtt kezdjük azt megvitatni, hanem kettesben. Ha a gyerekek azt látják, mi magunk sem vagyunk biztosak egymásban, ők miért bíznának abban, hogy amit felnőttként mondunk, az jó lesz nekik? Miért fogadnák el párunkat hiteles felnőttnek az életükben?

A gyerekek nagyon rugalmasak, képesek jól alkalmazkodni a különböző nevelési stílusokhoz. Talán van másnak is olyan élménye, hogy édesapja másképp volt szigorú, mint édesanyja, tudta, mit lehet egyiknél, mit a másiknál – felnőttként visszagondolva pedig jó esetben rájövünk, hogy valójában mindketten jót akartak, csak ki így, ki úgy tudta elérni (természetesen az ilyen témáknál gyakran felemlegetett "atyai" pofonokat nem soroljuk ide!).

Persze ez nem jelenti azt, hogy bátran éljünk a teljesen szembemenő nevelési elveinkkel, mert abból csak az sülhet ki, hogy a gyerek összezavarodik, és idővel mindig a könnyebb utat fogja választani, ami nem vezet jóra. De ha megismertük ezeket, dolgozzunk azon, hogy eljussunk egy mindkettőnk számára elfogadható keresztmetszetig, amit aztán már a magunk temperamentumának megfelelően tudunk képviselni. Ha a gyerekek azt látják, hogy köztünk összhang van, s hogy bízunk egymás értékítéletében, egyetértünk egymás helyzetkezelésével – amit egyébként jó is, ha időnként verbálisan kifejezünk – akkor egyrészt biztonságot adunk nekik, megalapozzuk a bizalmat párunk felé, másrészt elősegítjük, hogy rugalmasabban alkalmazkodjanak új helyzetükhöz, a megváltozott körülményekhez, legyen az a testvérsorrendben elfoglalt helyük megváltozása, a régi szokásaik kiegészülése frissekkel, vagy épp új családszabályok megjelenése stb.

🫶 Mindehhez persze hozzátartozik az is, hogy mi magunk is igyekezzünk megismerni a gyereket, feltérképezni a személyiségét – mert bármennyire lehetünk összhangban a párunkkal, ha nem tudjuk úgy képviselni, hogy az eljusson a szívéig. Ez is "munka" – de eredmények, ugye, csak munkából, befektetésből származnak…

A szülői egységfront tehát nem kell, hogy a teljes egyezést jelentse szülői mivoltunkban, magatartásunkban, hanem azt az erőt, ami gyerekeink számára is érezhető kell legyen: amit párunk képvisel, a mellé oda tudunk állni.

Ebben is segítség lehet a mozaikos szülőcsoport, amely épp most szerveződik, még egy napig van lehetőség jelentkezni:

https://fb.me/e/59K3UF85M

15/03/2025

Mozaikevolúció: egy - szülő - egyszülő - mozaik

Nem lehetne, hogy ha szeretjük egymást, elviseljük egymás gyerekeit, exeit, pikk-pakk összeköltözünk és kész? Nem lehet, hogy gyorsan gyarapítjuk a létszámot és élünk, mint egy "normális" család? Nem lehetne, hogy balhézás helyett szépen átadjuk magunkat az új férj/feleség/apu/anyu szerepének, nem törődünk a testidegen féltékenységgel, a gyerekek rivalizálásával, az innen-onnan érkező manipulációs kísérletekkel? Most tényleg! Hát nem lehetne ezeket a köröket kihagyva rögtön ott kezdeni, amire mindannyian vágyunk a családunk felbomlása óta, egyfolytában és sóvárogva, kiéhezve???

Sajnos nem.

Kár siettetni. Abból csak a baj van. Mint minden valamire való szerves képződménynek, a családnak is van fejlődéstörténete. A mozaikcsaládnak is. Nem lehet megspórolni - legalábbis ez idáig nincsen erre utaló jel. Azonban talán nem árt tudni, hogy melyek ezek a szakaszok a családi formáció alakulásában. Életciklusok ugyanúgy felfedezhetők itt is, mint pl. a természeti életben - és ugye, nem esünk kétségbe, ha a nyáron legszebben pompázó fa levelei egyszercsak elkezdenek színt váltani, majd le is hullanak, a gyümölcseiről nem is beszélve, aztán olyan kopár lesz, hogy ha nem tudnánk, hogy tavasszal újra rügyezni fog, depresszióba is esnénk miatta...

Persze, azért azt is figyelembe kell venni, hogy míg egy hagyományos család kialakulásának első lépése két felnőtt ember egy párrá válása, jó esetben házassága, amit a gyerekek születése, fejlődése, majd kirepülése stb. követ, addig a mozaikcsaládok néhány állomást átugranak, vagy éppen felcserélnek (pl. a közös gyermekvállalás csak évek múlva történik meg, miközben egymás gyermekeivel már közös családi életet élnek). De még így is vannak olyan mérföldkövek, jelenségek, amelyek abból fakadnak, hogy egy rendezettnek mondható családi élethez idő kell. A családtagok egymásra hatása, sőt: először is egymás elfogadása, megismerése eleve nem kevés türelmet igényel, s ha siettetjük, akkor borítékolható a további állomások, ezzel együtt a megcélzott végállomás kihagyása, azaz az élhető család megélése.

Ennek az "evolúciónak" a címben jelzett menetrendje egyértelmű, ezt talán nem is kell nagyon taglalni, legfeljebb annyival egészíthetjük ki, hogy míg az egyedülálló párt talál, majd vele szülőtárs lesz, s így egy család, ebből egyszülővé válni kétféleképpen is lehetséges: válással vagy - sajnálatos módon - özvegyüléssel. S bár látszólag az újabb család formálódásakor hasonló a forgatókönyv, azért a belső dinamika eltérő lehet, hiszen más helyzettel kell megküzdenie annak a gyermeknek, aki végleg elveszítette szülőjét, s mással, akitől "csupán" külön költözött. A mozaikcsaládba érkező új tag ezekben az esetekben más és más reakciókkal találkozik.

Ha ilyen-olyan utakon, de eljutottunk a mozaikcsaládig, az útnak még közel sincs vége. Az összecsiszolódásnak, s hogy viszonylag kiegyensúlyozottan működjön is az új családi közösség, évek, sokszor hosszú évek kellenek. Ehhez tud útravalót adni a szülőcsoport, amelyre hétfőig még lehet jelentkezni.

Bővebb információk és jelentkezés:
https://fb.me/e/59K3UF85M

14/03/2025

‼ Március 17-e, hétfőig lehet még jelentkezni.

👉A 0., ismerkedő alkalom márc. 21-én 20.30-kor lesz, kb. egy órás időtartamban.

A linket a jelentkezési határidőt követően küldöm a megadott emailcímre.

Várom szeretettel az érdeklődőket! 🧡

07/03/2025

Szerelmi újrakezdés a párkapcsolati veszteség, válás után.
Ridikül, Duna Tv

Amiről még beszéltem, de sajnos a műsoridőbe nem fért bele, ugyanakkor fontosnak tartom, mivel a jó párkapcsolati működés alapja: érzéseket, szükségleteket megosztani egymással. Mármint azokat is, amelyeket nehezebb megosztani. Ez segíthet ugyanis jobban érteni egymást, és megelőzni az eltávolodást. Sajnos ez még mindig nem magától értetődő, ahogy erről Csórics Balázs is beszélt.

A műsor ezen a linken visszanézhető:
https://mediaklikk.hu/video/ridikul-szerelmi-ujrakezdes/

Hogyan lehet újrakezdeni egy válás, egy veszteség után, mennyire nehéz nyitni valaki felé és mi kell hozzá, hogy az ember újra bízzon önmagában és a szerelemben?

06/03/2025

Ezt a csodálatos képet egy kedves kliensemtől kaptam, és nemcsak azért osztom meg itt, mert szép, szemet gyönyörködtető, hanem azért is, hogy megosszak valami fontosat a történetéről. Mármint a kép történetéről.

Merthogy ez egy terápiás alkotás, amely egy válságos időszakban készült, egy teljesen új elfoglaltságént kliensem életében. Ahogy felidézte: "benne vannak a könnyek és a küzdelmek is". Minden apró kis rész beillesztése a nagy mozaikba segített megszelídíteni a kavargó érzéseket és gondolatokat, amelyek hullámzóan újra és újra feltörtek.

Az alkotás - legyen az kirakózás, festés, agyagozás, írás, zenélés vagy bármi - sokat tud segíteni, amikor elárasztanak az érzések, és nehéz velük mit kezdeni. Van ilyen, és nincs mindig a közelünkben valaki, akivel megoszthatjuk ezeket. De akkor is tudunk tenni magunkért, például így, ilyen szépségeket létrehozva.

Nagyon szívmelengető érzés, hogy megkaphattam ezt a képet, és most már az irodám falát díszíti, emlékeztetve arra, hogy krízis mindig egy lehetőség a változásra. Fel lehet dolgozni, lehet belőle/általa fejlődni, és akár teremteni is - magunkból, magunkban valami újat, szépet. (És aztán persze ha szükséges, további terápiás munkával vagy önismerettel tovább menni, tovább fejlődni belőle. De ez már egy másik történet :) )

Köszönöm!

01/03/2025

🍿🎬 Filmajánló: 3, és egy, a ráadás

Három filmet hoztam az aktuális mozi kínálatból, amelyek magánemberként és szakmailag is megfogtak. Három nagyon más hangulatú alkotás, amelyekben egy a közös: a jó párkapcsolathoz jó önismeret és hiteles, érzéseket és szükségleteket felvállaló kommunikáció szükséges.

1., Szerethető
Biztosan meg fogom nézni még egyszer, párszor… Ritka érzékenységgel és hitelességgel mutatja meg azt a fájdalmas, de termékeny folyamatot, amíg az ember eljut a partnere hibáztatásától addig felismerésig, hogy mi a saját felelőssége a kapcsolatukért, a saját felelősségvállalásának mi szabott eddig gátat, és hogy tudja megfejlődni a krízist, és végre önazonosan élni. Nagyon szép, nagyon szerethető.

2., Jókislány
Tabuk nélkül, de nem öncélú szemérmetlenséggel beszél egy tipikusnak nevezhető kapcsolati problémáról, a mímelt intimitásról, amikor van szex, de az öröm nem igazi, és a vágy kimondatlan marad. A jó kapcsolat elbírja a hiány kimondását, és megtalálja a módját a betöltésére. De elősdlegesen: teret ad a szükségletek és érzések megfogalmazásának. Aki pedig nem ad neki teret, előbb-utóbb kiszorulhat a kapcsolatból. De ez a film is abban jó, hogy megmutatja, van kiút egy mély kapcsolati krízisből, ha van igény és nyitottság a mintáink újragondolására.

3., Bridget Jones: Bolondulásig
Komolyan, nem vicc, ez a harmadik!! Elmentünk, anyukák a moziba, kimenőztünk, hogy egy jót szórakozzunk, hiszen ki ne látta volna húsz éve (24!!!) az első részét ennek a lökött komédiának, meg a többit, naná, hogy látnunk kell ezt is! Na de úgy megcsinálni a 4. részt, hogy az ne ragadjon le az olcsó hatásvadászatnál, hanem tudjon adni még valami hazavihető, mélyebb értéket is, azt nem reméltük! Meg tudott érinteni Bridget gyásza, az özvegy nő, a veszteségeivel küzdő anya karaktere, aki igyekszik, már csak a gyerekei miatt is, de olyan nehéz elfogadnia az elfogadhatatlant, később pedig elengedni azt, ami talán sosem volt meg igazán… A próbálkozások, az önvívódás, a „megtehetem-e” kérdése mind nagyon emberi és hiteles motívumok a filmben. És a pillanat, a felismerés, hogy továbbléphet, hogy szabad, és a gyerekei is jól vannak – az egészen szép volt a filmben.

+ 1, a ráadás, hazai pályáról:

Véletlenül írtam egy könyvet

Ez is nagyon szép történet a gyászból továbblépésre, egyben fejlődéstörténet is. Egy kislány felserdülése az édesanyja elgyászolásán keresztül, és itt is megjelennek az özvegyen maradt szülő vívódásai a továbblépés kapcsán. Próbálkozások, kudarcok, beletörődések, újra nekiveselkedés… Míg meg nem érik a lélek a nyitásra és a befogadásra. Ez is nagyon szép történet, bár azt sajnálom, hogy nem íródik benne fölül az a létező és nem szerencsés egyszülős hozzáállás, hogy gyakorlatilag a gyerek „engedélyén” múlik, mikor kezdhet újra párkapcsolatba a felnőtt. Kicsit azt az érzetet kelti ez, mintha így okés is lenne ez a dolog, pedig hát nem, de ez már egy másik téma, amiről más posztokban már bőven volt szó.

A társ elvesztése vagy válás utáni párkapcsolati újrakezdésről szól a Duna Tv Ridikül c. műsorának március 7-i adása, ahol én is lehetőséget kaptam a megszólalásra a témában. Nézzétek azt is, meg a filmeket is, ha sikerült kedvet csinálnom hozzá! 😊