Baranyai Szilvia - Mozaikosok - válás után újrakezdők

08/07/2025

15/06/2025

Apa felemel, hogy messzebbre lássak, apa segít, hogy erősebb, bátrabb legyek. És megtanít, amire más nem tud.

Hála!

04/05/2025

Anya. - Mi jut eszedbe róla?
Mozaikanya. Neki ki mondja el?
Hála.

16/03/2025

👨‍👩‍👧‍👦 Az egységes szülői front kialakítása a mozaikcsaládokban

A szülői különbözőségekből egy átlag családban is simán adódhatnak nehézségek, hát még akkor, ha elvált szülők alkotják, ahol más-más szokások, értékek, rutinok alakultak ki, arról nem is szólva, hogy ezek a részcsaládok valamiféle veszteségből születtek, aminek feldolgozása ki tudja, kinél hol tart épp... Izmos kihívást jelent, amikor ilyen előzmények után összhangot, nyugalmat szeretnénk magunk körül. Ahhoz, hogy ezt elérjük, nélkülözhetetlen az egységes szülői front kialakítása.

Persze, mikor még a randizás szakaszában vagyunk, minden ideálisnak, vagy legalábbis jónak tűnik, ez természetes, hiszen ösztönösen a legjobb oldalunkat mutatjuk, és a kapcsolat fennmaradásáért azt tükrözzük vissza a párunknak, amit látni szeretne. Ha észre is veszünk néhány különbséget egymás értékrendjében, nevelési stílusában, apróságként kezeljük, abban bízva, hogy ezek nem fognak problémát okozni, s ha mégis, együtt majd mindent megoldunk, hiszen szeretjük egymást. Leginkább arra koncentrálunk, hogy párunk ne rendelkezzen olyan tulajdonságokkal, ami kudarcos előző kapcsolatunk felbomlásához vezetett, a komolyabb vitás kérdéseket pedig inkább kerüljük.

Magam is hallottam már olyat, hogy az a jó párkapcsolat, amelyikben nincs nézetkülönbség, és ebből következően az a jó szülőpáros, akik mindenben egy véleményen vannak. Csakhogy ez nem „jó” kapcsolat, hanem idealisztikus kapcsolat, aminek ebből kifolyólag csekély a realitása. Ebben az értelemben az egységes front valami olyasmit jelenthet, hogy mindkét szülő mindegyik gyerekben ugyanazokat a vonásokat értékeli, ugyanabban a hangnemben fegyelmezi őket, ugyanazokat a követelményeket támasztja feléjük, és ugyanazokat a következményeket helyezi kilátásba. Ez csak fokozódik, amikor mozaikcsaládba csöppenünk, és párunk elvárná, hogy úgy neveljük gyerekünket, ahogy ő a sajátját. Azért csak így kimondva-leírva is érzem, hogy ez mennyire necces… Mintha azt kérné párunk, mi magunk változzunk a kedvére. Nem szerencsés elvárás…

De hát akkor mit tehetünk? Mikor nevezhetjük magunkat egységesen működő szülőknek?

👉👉 Akkor, amikor párunk mellé állunk a szülői erőfeszítéseiben, megmutatjuk a kis trónörökösöknek, hogy mi támogatjuk egymást = egy fronton vagyunk.

Nem biztos, hogy minden kérdésben egyetértünk, például ahogy párunk kezelt egy helyzetet. De nem a gyerekek előtt kezdjük azt megvitatni, hanem kettesben. Ha a gyerekek azt látják, mi magunk sem vagyunk biztosak egymásban, ők miért bíznának abban, hogy amit felnőttként mondunk, az jó lesz nekik? Miért fogadnák el párunkat hiteles felnőttnek az életükben?

A gyerekek nagyon rugalmasak, képesek jól alkalmazkodni a különböző nevelési stílusokhoz. Talán van másnak is olyan élménye, hogy édesapja másképp volt szigorú, mint édesanyja, tudta, mit lehet egyiknél, mit a másiknál – felnőttként visszagondolva pedig jó esetben rájövünk, hogy valójában mindketten jót akartak, csak ki így, ki úgy tudta elérni (természetesen az ilyen témáknál gyakran felemlegetett "atyai" pofonokat nem soroljuk ide!).

Persze ez nem jelenti azt, hogy bátran éljünk a teljesen szembemenő nevelési elveinkkel, mert abból csak az sülhet ki, hogy a gyerek összezavarodik, és idővel mindig a könnyebb utat fogja választani, ami nem vezet jóra. De ha megismertük ezeket, dolgozzunk azon, hogy eljussunk egy mindkettőnk számára elfogadható keresztmetszetig, amit aztán már a magunk temperamentumának megfelelően tudunk képviselni. Ha a gyerekek azt látják, hogy köztünk összhang van, s hogy bízunk egymás értékítéletében, egyetértünk egymás helyzetkezelésével – amit egyébként jó is, ha időnként verbálisan kifejezünk – akkor egyrészt biztonságot adunk nekik, megalapozzuk a bizalmat párunk felé, másrészt elősegítjük, hogy rugalmasabban alkalmazkodjanak új helyzetükhöz, a megváltozott körülményekhez, legyen az a testvérsorrendben elfoglalt helyük megváltozása, a régi szokásaik kiegészülése frissekkel, vagy épp új családszabályok megjelenése stb.

🫶 Mindehhez persze hozzátartozik az is, hogy mi magunk is igyekezzünk megismerni a gyereket, feltérképezni a személyiségét – mert bármennyire lehetünk összhangban a párunkkal, ha nem tudjuk úgy képviselni, hogy az eljusson a szívéig. Ez is "munka" – de eredmények, ugye, csak munkából, befektetésből származnak…

A szülői egységfront tehát nem kell, hogy a teljes egyezést jelentse szülői mivoltunkban, magatartásunkban, hanem azt az erőt, ami gyerekeink számára is érezhető kell legyen: amit párunk képvisel, a mellé oda tudunk állni.

Ebben is segítség lehet a mozaikos szülőcsoport, amely épp most szerveződik, még egy napig van lehetőség jelentkezni:

https://fb.me/e/59K3UF85M

15/03/2025

Mozaikevolúció: egy - szülő - egyszülő - mozaik

Nem lehetne, hogy ha szeretjük egymást, elviseljük egymás gyerekeit, exeit, pikk-pakk összeköltözünk és kész? Nem lehet, hogy gyorsan gyarapítjuk a létszámot és élünk, mint egy "normális" család? Nem lehetne, hogy balhézás helyett szépen átadjuk magunkat az új férj/feleség/apu/anyu szerepének, nem törődünk a testidegen féltékenységgel, a gyerekek rivalizálásával, az innen-onnan érkező manipulációs kísérletekkel? Most tényleg! Hát nem lehetne ezeket a köröket kihagyva rögtön ott kezdeni, amire mindannyian vágyunk a családunk felbomlása óta, egyfolytában és sóvárogva, kiéhezve???

Sajnos nem.

Kár siettetni. Abból csak a baj van. Mint minden valamire való szerves képződménynek, a családnak is van fejlődéstörténete. A mozaikcsaládnak is. Nem lehet megspórolni - legalábbis ez idáig nincsen erre utaló jel. Azonban talán nem árt tudni, hogy melyek ezek a szakaszok a családi formáció alakulásában. Életciklusok ugyanúgy felfedezhetők itt is, mint pl. a természeti életben - és ugye, nem esünk kétségbe, ha a nyáron legszebben pompázó fa levelei egyszercsak elkezdenek színt váltani, majd le is hullanak, a gyümölcseiről nem is beszélve, aztán olyan kopár lesz, hogy ha nem tudnánk, hogy tavasszal újra rügyezni fog, depresszióba is esnénk miatta...

Persze, azért azt is figyelembe kell venni, hogy míg egy hagyományos család kialakulásának első lépése két felnőtt ember egy párrá válása, jó esetben házassága, amit a gyerekek születése, fejlődése, majd kirepülése stb. követ, addig a mozaikcsaládok néhány állomást átugranak, vagy éppen felcserélnek (pl. a közös gyermekvállalás csak évek múlva történik meg, miközben egymás gyermekeivel már közös családi életet élnek). De még így is vannak olyan mérföldkövek, jelenségek, amelyek abból fakadnak, hogy egy rendezettnek mondható családi élethez idő kell. A családtagok egymásra hatása, sőt: először is egymás elfogadása, megismerése eleve nem kevés türelmet igényel, s ha siettetjük, akkor borítékolható a további állomások, ezzel együtt a megcélzott végállomás kihagyása, azaz az élhető család megélése.

Ennek az "evolúciónak" a címben jelzett menetrendje egyértelmű, ezt talán nem is kell nagyon taglalni, legfeljebb annyival egészíthetjük ki, hogy míg az egyedülálló párt talál, majd vele szülőtárs lesz, s így egy család, ebből egyszülővé válni kétféleképpen is lehetséges: válással vagy - sajnálatos módon - özvegyüléssel. S bár látszólag az újabb család formálódásakor hasonló a forgatókönyv, azért a belső dinamika eltérő lehet, hiszen más helyzettel kell megküzdenie annak a gyermeknek, aki végleg elveszítette szülőjét, s mással, akitől "csupán" külön költözött. A mozaikcsaládba érkező új tag ezekben az esetekben más és más reakciókkal találkozik.

Ha ilyen-olyan utakon, de eljutottunk a mozaikcsaládig, az útnak még közel sincs vége. Az összecsiszolódásnak, s hogy viszonylag kiegyensúlyozottan működjön is az új családi közösség, évek, sokszor hosszú évek kellenek. Ehhez tud útravalót adni a szülőcsoport, amelyre hétfőig még lehet jelentkezni.

Bővebb információk és jelentkezés:
https://fb.me/e/59K3UF85M

14/03/2025

‼ Március 17-e, hétfőig lehet még jelentkezni.

👉A 0., ismerkedő alkalom márc. 21-én 20.30-kor lesz, kb. egy órás időtartamban.

A linket a jelentkezési határidőt követően küldöm a megadott emailcímre.

Várom szeretettel az érdeklődőket! 🧡

07/03/2025

Szerelmi újrakezdés a párkapcsolati veszteség, válás után.
Ridikül, Duna Tv

Amiről még beszéltem, de sajnos a műsoridőbe nem fért bele, ugyanakkor fontosnak tartom, mivel a jó párkapcsolati működés alapja: érzéseket, szükségleteket megosztani egymással. Mármint azokat is, amelyeket nehezebb megosztani. Ez segíthet ugyanis jobban érteni egymást, és megelőzni az eltávolodást. Sajnos ez még mindig nem magától értetődő, ahogy erről Csórics Balázs is beszélt.

A műsor ezen a linken visszanézhető:
https://mediaklikk.hu/video/ridikul-szerelmi-ujrakezdes/

Hogyan lehet újrakezdeni egy válás, egy veszteség után, mennyire nehéz nyitni valaki felé és mi kell hozzá, hogy az ember újra bízzon önmagában és a szerelemben?

06/03/2025

Ezt a csodálatos képet egy kedves kliensemtől kaptam, és nemcsak azért osztom meg itt, mert szép, szemet gyönyörködtető, hanem azért is, hogy megosszak valami fontosat a történetéről. Mármint a kép történetéről.

Merthogy ez egy terápiás alkotás, amely egy válságos időszakban készült, egy teljesen új elfoglaltságént kliensem életében. Ahogy felidézte: "benne vannak a könnyek és a küzdelmek is". Minden apró kis rész beillesztése a nagy mozaikba segített megszelídíteni a kavargó érzéseket és gondolatokat, amelyek hullámzóan újra és újra feltörtek.

Az alkotás - legyen az kirakózás, festés, agyagozás, írás, zenélés vagy bármi - sokat tud segíteni, amikor elárasztanak az érzések, és nehéz velük mit kezdeni. Van ilyen, és nincs mindig a közelünkben valaki, akivel megoszthatjuk ezeket. De akkor is tudunk tenni magunkért, például így, ilyen szépségeket létrehozva.

Nagyon szívmelengető érzés, hogy megkaphattam ezt a képet, és most már az irodám falát díszíti, emlékeztetve arra, hogy krízis mindig egy lehetőség a változásra. Fel lehet dolgozni, lehet belőle/általa fejlődni, és akár teremteni is - magunkból, magunkban valami újat, szépet. (És aztán persze ha szükséges, további terápiás munkával vagy önismerettel tovább menni, tovább fejlődni belőle. De ez már egy másik történet :) )

Köszönöm!

01/03/2025

🍿🎬 Filmajánló: 3, és egy, a ráadás

Három filmet hoztam az aktuális mozi kínálatból, amelyek magánemberként és szakmailag is megfogtak. Három nagyon más hangulatú alkotás, amelyekben egy a közös: a jó párkapcsolathoz jó önismeret és hiteles, érzéseket és szükségleteket felvállaló kommunikáció szükséges.

1., Szerethető
Biztosan meg fogom nézni még egyszer, párszor… Ritka érzékenységgel és hitelességgel mutatja meg azt a fájdalmas, de termékeny folyamatot, amíg az ember eljut a partnere hibáztatásától addig felismerésig, hogy mi a saját felelőssége a kapcsolatukért, a saját felelősségvállalásának mi szabott eddig gátat, és hogy tudja megfejlődni a krízist, és végre önazonosan élni. Nagyon szép, nagyon szerethető.

2., Jókislány
Tabuk nélkül, de nem öncélú szemérmetlenséggel beszél egy tipikusnak nevezhető kapcsolati problémáról, a mímelt intimitásról, amikor van szex, de az öröm nem igazi, és a vágy kimondatlan marad. A jó kapcsolat elbírja a hiány kimondását, és megtalálja a módját a betöltésére. De elősdlegesen: teret ad a szükségletek és érzések megfogalmazásának. Aki pedig nem ad neki teret, előbb-utóbb kiszorulhat a kapcsolatból. De ez a film is abban jó, hogy megmutatja, van kiút egy mély kapcsolati krízisből, ha van igény és nyitottság a mintáink újragondolására.

3., Bridget Jones: Bolondulásig
Komolyan, nem vicc, ez a harmadik!! Elmentünk, anyukák a moziba, kimenőztünk, hogy egy jót szórakozzunk, hiszen ki ne látta volna húsz éve (24!!!) az első részét ennek a lökött komédiának, meg a többit, naná, hogy látnunk kell ezt is! Na de úgy megcsinálni a 4. részt, hogy az ne ragadjon le az olcsó hatásvadászatnál, hanem tudjon adni még valami hazavihető, mélyebb értéket is, azt nem reméltük! Meg tudott érinteni Bridget gyásza, az özvegy nő, a veszteségeivel küzdő anya karaktere, aki igyekszik, már csak a gyerekei miatt is, de olyan nehéz elfogadnia az elfogadhatatlant, később pedig elengedni azt, ami talán sosem volt meg igazán… A próbálkozások, az önvívódás, a „megtehetem-e” kérdése mind nagyon emberi és hiteles motívumok a filmben. És a pillanat, a felismerés, hogy továbbléphet, hogy szabad, és a gyerekei is jól vannak – az egészen szép volt a filmben.

+ 1, a ráadás, hazai pályáról:

Véletlenül írtam egy könyvet

Ez is nagyon szép történet a gyászból továbblépésre, egyben fejlődéstörténet is. Egy kislány felserdülése az édesanyja elgyászolásán keresztül, és itt is megjelennek az özvegyen maradt szülő vívódásai a továbblépés kapcsán. Próbálkozások, kudarcok, beletörődések, újra nekiveselkedés… Míg meg nem érik a lélek a nyitásra és a befogadásra. Ez is nagyon szép történet, bár azt sajnálom, hogy nem íródik benne fölül az a létező és nem szerencsés egyszülős hozzáállás, hogy gyakorlatilag a gyerek „engedélyén” múlik, mikor kezdhet újra párkapcsolatba a felnőtt. Kicsit azt az érzetet kelti ez, mintha így okés is lenne ez a dolog, pedig hát nem, de ez már egy másik téma, amiről más posztokban már bőven volt szó.

A társ elvesztése vagy válás utáni párkapcsolati újrakezdésről szól a Duna Tv Ridikül c. műsorának március 7-i adása, ahol én is lehetőséget kaptam a megszólalásra a témában. Nézzétek azt is, meg a filmeket is, ha sikerült kedvet csinálnom hozzá! 😊

22/02/2025

Párkapcsolati újrakezdés a válás, özvegyülés után - ez volt a témája a hétfői Ridikül-felvételnek.

Dancs Annamari énekessel, Sterczer Hildával, a Hópárduc Alapítvány vezetőjével, Csórics Balázs színművésszel és a műsorvezető Kocsis-M. Brigittával arról beszélgettünk, hogy milyen lehet az újrakezdés egy veszteség után. Mi az, ami segíthet, és mi az, amihez idő kell.

Milyen szempontokat érdemes figyelembe vennünk, ha gyerekeket is viszünk a kapcsolatba, és mit kezdhetünk a hozott és szerzett kapcsolati mintáinkkal, amelyek gátolhatnak a továbblépésben.

Az adás március 7-én a Duna Tv-n lesz látható.

16/02/2025

ONLINE SZÜLŐCSOPORT INDUL MÁRCIUSBAN KEZDŐ MOZAIKCSALÁDOKNAK!

Amikor válás után eljutsz odáig, hogy végre nyiss egy új párkapcsolatra, és már nemcsak flörtölni, nemcsak ismerkedni szeretnél, hanem ténylegesen tartós kapcsolatot tervezel, egy csomó félelmeddel kell megküzdened a jövővel kapcsolatban: hogy fognak kijönni az új partnereddel a gyerekek; mi lesz, ha nem fogadnak el az ő gyerekei; ki fog nevelni, ki mibe szólhat bele; hogy fognak reagálni az exek az új családi felállásra; mi lesz, ha szándékosan keresztbe tesznek majd a kapcsolattartásoknál; mi van, ha a gyerekek sérülnek a sok elvárás és változás közben; mi lesz, ha a te kapcsolatod is sérül velük, mert nem tudsz rájuk úgy figyelni... stb., stb...

De, a tapasztalatok szerint nagyon jól el lehet nyomni ezeket a szorongásokat, és sokan belevágnak a közepébe, mondván, minden meg fog oldódni a maga idejében. Általában alaposan túlóvatoskodják azt, amire nem lenne szükség (pl. az új partner bemutatását a gyerekeknek), és teljesen átsiklanak az olyan létfontosságú tényezőkön, mint pl. kinek mi lesz a szerepe az új felállásban, hogyan legyenek elég jó szülőtársuk a páruknak, mozaikszülőjük a gyerekeknek...

Ezekre a kérdésekre vonatkozóan elérhető már néhány jó szakkönyv magyarul (ezekről részletesen is írok a blogomon), ám ezeket vagy nem olvassa el a pár mindkét tagja, és nem tudják megbeszélni, megvitatni, vagy nem sikerül átültetni az életükbe. Ez teljesen érthető, hiszen minden család más, a mozaikcsaládban pedig hatványozottan vannak jelen a sokfelől eredő hatások, elvárások, "érzelmi nyomógombok". Ugyanakkor van néhány terület, amelyek működését, dinamikáját megismerve, és a megfelelő feladatokkal, kérdésekkel átforgatva a saját családi életünkbe megelőzhetők a későbbi nagy elakadások, sérülések.

✅ A szülőcsoport azért hatékony, mert:
-- kis létszámú, ezért családias, bizalmas légkörű, van idő az egyéni helyzetekre
- - a sorsközösség révén megerősítést ad a hasonló nehézségek megélésében
-- a személyesség mellett jócskán ad elméleti ismereteket is támogatásként
-- a saját életbe való beforgatást a célzott feladatok, kérdések segítik, alkalomról alkalomra.

❓ Kiknek jó választás a szülőcsoport?
Azoknak, akik:
- szeretnének tudatosan, magabiztosan belevágni a közös, mozaikcsaládos életbe
- vagy már bele is vágtak, de szembe kerültek néhány kérdéssel a külső-belső kapcsolatok tekintetében
- szeretnék megelőzni azokat a nehézségeket, amelyek a felkészülés révén elkerülhetők a családtagok egymáshoz való viszonyulásában (mozaikgyerekek, mozaikszülők kapcsolódása, villámhárító-szerep, kirekesztettség-érzés, stb.)
- egyértelműen elkötelezettek a belső fejlődés iránt, mert csak ezáltal lehet új szintre kerülni egy új családban is.
- szeretik meghallgatni mások tapasztalatait, és ők sem zárkóznak el a sajátjaik megosztásától (bár ez sosem elvárás).

✔ A szülőcsoport egy pár/családterápiás folyamat árának töredékébe kerül, mégis hasonlóan hasznos eszközöket ad a résztvevők kezébe mind a kommunikáció, mind a konfliktuskezelés tekintetében. Ötvözi a terápia, a coaching és az edukáció elemeit, mindezt rendszerszemléletben, vagyis a család tagjainak egymáshoz viszonyulását figyelembe véve.

👉 A szülőcsoport márciusban indul.

👉 Havi egy alkalommal, online formában lesz, 120 percben.

👉 A csoport igényeitől függően péntek délután vagy este tartjuk.

👉 Díja: alkalmanként 6000 ft/pár.

👉 Jelentkezni ezen a linken lehet: https://forms.gle/pL4jqSCYXLBbPMhB8

👉 További információk a csoporttal kapcsolatban: baranyaiszilvia@mozaikosok.hu

15/02/2025

A Valentinon (meg a csokoládén) túl.

Február a szerelmesek napjának, a házasság hetének, és ezzel a párkapcsolati elköteleződésnek is a hónapja.

Mi kell ahhoz, hogy a szerelem tartós, kölcsönösen kielégítő szövetséggé alakuljon? Hogy az élet adta kihívások, természetes vagy váratlan krízisek nyomása alatt is biztonságban érezzük magunkat a társunk mellett? Felismerjük és használjuk-e az erőforrásinkat, amikor a legnagyobb szükségünk van rájuk?

A Valentin napi csokoládén vagy piros plüssszívecskéken túl.

Mit teszel?

15-én még az új plüssel alszom, 16-án még vágok a rózsa szárából, hogy tovább tartson, 17-én még tart a csoki, 18-án...?

Kedvesen megöleled őt 19-én is? Rámosolyogsz mindenféle számítás nélkül, még akár rá is csapsz pajkosan a fenekére?

Vagy a következő hét keddjén mindenféle előzmény nélkül megkérdezed, megmasszírozd-e a vállát, jól esne-e neki csak úgy?

Sőt, akár szerdán vagy csütörtökön, amikor már eléggé telítődik a héttel, átöleled hátulról, és csak lélegeztek, együtt?

És félreteszed a fáradtságod, és megkérdezed, nem ültök le csak úgy, egy kis gyertyafénynél (nem a mobilénál) beszélgetni...? Elmondaná ő, aztán elmondanád te, és csak hallgatnátok a másikat, megoldáskeresés nélkül...

Aztán jöhet a filmezés, a séta a ház körül és jöhet a minden... Mindennap valami kicsi, valami elég..., valami édes, valami személyes...

Te mit teszel? Ti mit tesztek?