16/02/2026
Szombaton egy komolyabb autóbalesetem volt… nem történt nagyobb bajom, pedig nem volt piskóta.
Szombaton éppen Papa (így nevezzük Buddhát a recepción és a köré elhelyezett szerzetesek által magaldott ereklyéinket) helyét tettem rendbe a Kylinben, tisztítottam, helyezgettem és feiss virágot tettem.
A thai kultúrában és a buddhizmusban az apró felajánlások a tisztelet és a hála jelei.
A víz a tisztaságot és az életet jelképezi.
A pénz az adást és az egyensúlyt.
A friss virág a mulandóságot és a szépséget.
A gyümölcs pedig a bőséget és a gondoskodást.
Miközben ezen munkalkodtam hálát adtam mindazért, amim van.
Köszönetet mondtam, de csak egy pár pullanat volt az egész, hogy megálltam és magamban elmormoltam a gondolatom ezzel kapcsolatban.
És később… valami megmentette az életemet.
Nem tudom pontosan, mi volt az.
Véletlen?
Védelem?
Imádság?
Az energia, amit adunk?
De elgondolkodtam.
Mi az, ami körülvesz minket?
Hol találjuk meg a napi áldásunkat?
Milyen apró cselekedet az, ami talán észrevétlenül, de mégis megvédelmez minket?
Nem tudom a választ.
De azt tudom, hogy a hála nem hiábavaló.
Köszönöm, Nattha Jaitieng, hogy megtanítottál arra, hogyan kell szépen tisztelni a hitet. 🤎🧡
On Saturday, I was involved in a serious car accident…
and yet, nothing major happened to me — even though it was not a minor one.
Earlier that day, I had been arranging Papa’s place at Kylin.
(“Papa” is how we lovingly refer to Buddha at our reception area, along with the monk-blessed relics placed around Him.)
I was cleaning, adjusting the space, and placing fresh flowers.
In Thai culture and in Buddhism, small offerings are signs of respect and gratitude.
Water symbolizes purity and life.
Money represents giving and balance.
Fresh flowers remind us of impermanence and beauty.
Fruit stands for abundance and care.
While I was doing this, I gave thanks for everything I have.
I expressed my gratitude — it was only a few quiet moments,
just a pause, whispering my thoughts to myself.
And later… something saved my life.
I don’t know exactly what it was.
Chance?
Protection?
Prayer?
The energy we put into the world?
But it made me think.
What is it that surrounds us?
Where do we find our daily blessings?
What small act might quietly, almost invisibly, protect us?
I don’t know the answer.
But I do know that gratitude is never in vain.
Thank you, Nattha Jaitieng, for teaching me how to honor faith with grace. 🤎🧡