28/01/2018
Emlékezz!
„ Emlékezz, a boldogságod nem attól függ, hogy mit teszel, vagy mivel rendelkezel, hanem kizárólag attól, ahogyan gondolkozol.”
D. Carnegie
Gondolataiddal mindig meggyőzöd magad igazadról. Mert ez a párbeszéd a fejedben zajlik. És vajon ott ki mondana neked ellent? Hát senki, egyedül vagy bent.
Aki mindig csak önmagára gondol, eléggé egyvágányú útra terelődik.
Mert miről is szól ez a párbeszéd? Mindig az önfontosságról, a méltányosságról, félelmekről, aggodalmakról, elismerésről stb.
Ezután értetlenül kérdezed, miért vagyok beteg? Miért nincs egy jó kapcsolatom? Miért alakul nehézkesen az előrejutásom?
Elégé egyszerű a válasz, csupa negatív gondolattal, elvárással van tele a fejed. Amikor egy pohárban csak ecet van, nem csodálkozunk, ha az savanyú. Nem kérdezzük, miért nem édes?
A sok negatív gondolat kihat mindenre az életedben, néha segítséget mersz kérni, ha már eléggé szenvedsz. De azt se fogadod el, mert nem pont úgy zajlik, mint ahogyan elvárod. És már megint a panaszkodás, méltatlankodás. Meggyőzöd magad, már megint méltatlanul, igazságtalanul bántak veled kihasználtak.
A vicc az egészben, az hogy mindenkinek igaza van a saját nézőpontja szerint, neked is. Mert erről győzted meg magad, így logikus, jó, hasznos. De ez senkit sem érdekel, mindenki elfogadja a szenvedésed, maximum egy kis ideig sajnálnak.
A világ nélkülem nagyon jól megvan. De én a világ nélkül nem létezhetek. És ez mindenkire igaz.
Az önközpontú életviteli gondolkodás néha viccesnek, trendinek tűnik, de mint a fákat gyümölcsük szerint ítéljük meg, itt is alkalmazhatnánk ezt az elvet.
Senki nem tud segíteni neked, ha nem jössz rá, szenvedésed forrása te vagy. Ha ezt elfogadod már meg is tetted az első lépést. A változást elindítható, néha egyedül, néha segítséggel. De bármilyen nehéznek tűnjék is életed megváltozik, minőségileg egyre boldogabb leszel, bármit is jelentsen neked a boldogság.
Mert minden ember célja a boldogság, neked is jár, megérdemled.
AP