02/03/2026
Nem mindenki nyugszik meg a csendben.
Volt már olyan, hogy a relaxáció vagy a meditáció
nem megnyugtatott —
hanem inkább még feszültebb lettél tőle?
Sokunkkal megtörténik. De ez nem azt jelenti, hogy baj van velünk.
Nem minden idegrendszernek a csend az első lépés.
Néha nem „lenyugodni kell”,
hanem először finoman visszakapcsolódni a testhez —
úgy, hogy közben biztonságban érezzük magunkat.
Sok jógaórán halljuk:
„Lazíts. Engedd el. Csendesedj el.”
És ez valóban támogat sok embert.
De nem minden idegrendszeri állapotban ez a megfelelő irány.
Az autonóm idegrendszerünk váltakozik az aktiváció és a megnyugvás között.
A szimpatikus működés energiát ad, lendületet, szenvedélyt.
A paraszimpatikus idegrendszer a pihenésért és regenerációért felel.
Egészséges állapotban rugalmasan tudunk váltani a kettő között.
Amikor azonban tartós stresszel, szorongással, kiégéssel vagy folyamatos fáradtsággal küzdünk, az idegrendszer védekező, vagy lefagyott állapotba is kerülhet.
Ilyenkor a mozdulatlan, csendes meditáció
nem mindig támogat.
Sőt, felerősítheti a nehéz érzéseket vagy a bizonytalanságot.
Nem arról van szó, hogy a meditáció nem jó, vagy neked nem megy.
Hanem arról, hogy nem minden állapotban ugyanaz támogatja a jóllétet.
A finom, szomatikus mozgás ilyenkor megoldás lehet:
Körzések, lassú nyújtózások, finom nyújtások, gerinchullámok, csípőkörzések.
Olyan tapasztalatok, amelyek azt üzenik a testednek:
van választásod, van mozgástered, van cselekvőképességed.
Az idegrendszer-szemléletű szomatikus jóga abban segíthet,
hogy a gyakorlás közelebb vigyen az élethez — ne távolabb.
Hogy a tested ne ellenség legyen — hanem erőforrás.
www.tarjanandrea.hu