30/03/2026
III. Evési szokások hatása az életminőségre, mindennapokra
Mindig lényeges kérdés, hogy egy adott tevékenység megkönnyíti az életemet, gördülékenyebbé és rugalmasabbá teszi vagy éppen ellenkezőleg egy olyan szűk kalitkába zár, ahol nagyon kevés lesz a mozgásterem és csak kemény erőfeszítéssel tudom fenntartani a magam által kitalált szabályokat.
Például, ha szeretem a rendet, tisztaságot az szabaddá, rugalmasabbá tesz engem, mert tudom mit hova raktam, megtalálom könnyen, amire szükségek van, több lesz a szabadidőm, mozgásterem, mert van egy olyan jó szokásrendszerem, amivel szinte automatikusan fenn tudok tartani egy általános rendet, tiszta otthont. Ez mentálisan is felszabadító, kevesebbet kell gondolni a háztartásra.
Ezzel szemben, ha van egy olyan szabályom, hogy minden nap reggel, munkába menet előtt ki kell porszívózni az egész lakást, ha többször visszakell menni a házba ellenőrizni, hogy le van-e kapcsolva minden lámpa, el van-e zárva a sütő, ha minden cipőnek párhuzamosan kell állnia az előszobában, az már nem könnyebbé teszi valaki életét, hanem éppen ellenkezőleg, a szabályok öncélúvá válnak, megbéklyóznak, ami mentálisan is borzasztóan megterhelő. Az ilyen mértékű kényszeres viselkedés mögött gyakran a szorongás áll, a személy a viselkedés révén igyekszik csökkentenie a nagyon erős szorongását, belső feszültségét. Viszont ez általában fokozódik, egyre több kényszeres viselkedés kell a szorongás csökkentéséheez, ami egyre inkább kitölti a mindennapjait, gondolatait, negatív hatással van a testi, lelki állapotára, szociális életére, munkateljesítményére.
És ez így van az evészavarok esetén is.
Az optimális evési szokások, úgy működnek, mint egy jó rendszer. Az, hogy előre végiggondolom mit főzzek a hétre, mit csomagoljak magamnak aznap kisétkezésre, végiggondolom mikor lesz időm a nap folyamán enni és ezt meg is engedem magamnak (hiszen sokan, akik maguk szervezik a napjukat, munkarendjüket sokszor sajnálják beiktatni az időt az evésre). Ez a kis rágondolás az evésre segít, hogy napközben szinte egyáltalán nem kell gondolni az evésre 😊 Mindez támogatja a jó egészségi állapot és ideális testsúly fenntartását, az egésznapos szellemi frissességet, energikusságot. Van egy rendszer, ami rugalmasan alakítható, ha valami közbe jön (ami gyakran megtörténik).
Zavart evési szokásoknál a mindennapi életvitel még nem sérül, de a személynek nagyon rugalmatlan szabályai vannak. Pl. úgy véli, ahhoz, hogy fogyjon minél kevesebbet kell enni, minél többet mozogni, az a jó ha „kibírja” evés nélkül. Az evési szokások már merevek és rugalmatlanok. Tipikus példája, amikor nem a tervek szerint eszik, akkor átkapcsol egy „minden mindegy” üzemmódba, ami túlevéshez vezet. Az evéshez kapcsolódó negatív érzések, gondolatok jelen vannak a mindennapokban pl. gyakran összeveti azt, hogy ő mennyit eszik azzal, hogy mondjuk a barátnője, kollégái mennyit esznek pl. a közös ebéd során. Minősíti, ha a másik kevesebbet eszik, akkor ő jobban eszik, "ügyesebb". Gyakran összehasonlítja a saját testsúlyát, étkezési szokásait másokéval. Aktívan követ ezzel kapcsolatos oldalakat, amelyek nézegetése elégedetlenségérzettel, szomorúsággal tölti el vagy túlzottan korlátozó viselkedéshez vezet (pl. "akkor holnaptól igenis koplalok/időszakos böjtölök/nem eszek glutént, cukort" stb.). Mivel ezek a szabályok nagyon merevek, hosszútávon nem fenntarthatóak, rövid idő után túlevésbe csapnak át és megjelenik egy önrontó kör, ami súlynövekedéssel, az evéshez kapcsolódó szorongással, negatív gondolatokkal jár.
Evészavarok esetén pedig már jelentősen sérül a személy életvitele, a mindennapjai az evéssel, testmozgással kapcsolatos megszállottság köré szerveződnek. Például a reggel mért testsúly meghatározza a személy egész napját, hangulatát, önértékelését. Az evésre és testmozgásra vonatkozó szabályok már olyan szigorúak és rigidek, hogy csak óriási erőfeszítés és számos lemondás árán tarthatóak fenn. Bár rendkívül nehézzé teszi a személy mindennapjait, de megvan róla győződve, hogy ezek nélkül nem tudja működtetni a mindennapjait pl. csak a hánytatással tudja fenntartani a testsúlyát, ha nem sportol egy napig, holnapra több lesz a testsúlya. A kényszeres viselkedések (pl. kalóriaszámolás, lépésszámolás, ételek folyamatos méricskélése) célja a szorongás csökkentése, de maguk a tevékenységek is óriási szorongással járnak. Egy mentálisan nagyon megterhelő állapot így élni a mindennapokat, ami hosszútávon az egészségi állapotra is kritikusan hat (pl. a folyamatos önhánytatás miatti káliumvesztés, ami szívritmuszavarhoz vezethet). Nagyon nehéz elengedni ezeket a szokásokat, berögzült gondolati torzításokat, amelyek miatt a gyógyulás is sokszor nehéz. Sokan azért halogatják a szakember felkeresését, mert attól félnek a szakember azt fogja kérni, hogy azonnal hagyjon fel pl. a kompenzáló viselkedésével (hashajtó használat), amihez a szorongás miatt nagyon ragaszkodnak. Vagy úgy gondolják, hogy az evészavar tünetek megszüntetése csak akaraterő kérdése csak ki kell bírni.
Te mit gondolsz erről?
