10/05/2025
Ne féljünk a farkastól, nem esz meg, csak megkóstol!
Az életben fontos a biztonság, de ugyanannyira fontos a fejlődés is. Míg az előbbihez az állandóság társul, addig az utóbbi változást igényel. Egy változás indulhat szándékoltan, ekkor a folyamat – hiszen mi akartuk – magától értetődően kontrolláltabb, motiváltabbak vagyunk a cél elérésére, nagyobb a hajlandóságunk a kockázatvállalásra, továbbá jobban tűrjük az esetleges kudarcot is. Az akaratunkon kívüli változás azonban mindig rémisztő.
Mint mikor valaki sétálni indul az erdőbe, ahol egyszer csak egy farkassal találja szemben magát. Ezeket a kívülről ránk törő, komoly fenyegetést jelentő kihívásokat krízisnek nevezzük. Vagy jelen esetben farkasnak.
Tipikusan olyan helyzetekről van szó, melyekre nem vagyunk felkészülve, amikben eszköztelennek, alkalmatlannak érezzük magunkat. A félelem attól, hogy nem volt ráhatásunk a helyzet előidézésére, tehát a megoldására sem lesz, gúzsba köt minket. Pedig valójában csak attól nehéz, hogy annyira új, és más, hogy a megoldáshoz addig fel nem fedezett területeinkre kell ellátogatnunk magunkban. Olyan képességeink után kell kutatnunk, melyekről azt sem tudtuk, hogy rendelkezünk velük. Vagy éppen az derül ki, hogy valóban hiányzik belőlünk valami tudás, képesség, amit ki kell fejlesztenünk, meg kell szerezünk.
A krízis kimozdít a komfortzónánkból először befelé, hogy azután kifelé is ki tudjunk mozdulni belőle. Többé akar tenni, nem elpusztítani. Amikor szembe kerülünk a farkassal, jusson eszünkbe, hogy egy lényeges transzformáció lehetőségét ajánlja fel nekünk, ha el merjük fogadni.
fotó: zm_poster
