02/10/2025
Életvárók a Rákospalotai nevelőintézetben: Azya dance
Sokat gondolkodtam, hogy is kezdődhetne egy poszt arról, ami megosztó lehet.
De Tudok úgy fogalmazni, hogy volt szerencsém (!) önkéntes vendég előadóként, egy olyan intézményben tánc kurzust tartani, ahol elítélt, előzetes, vagy speciális gyermekotthoni neveltetésre szorult lányok várják a jövőt.
Az esemény neve :Életvárók
Többed magammal több hölggyel azon voltunk ezen a napon, hogy színt, életet, reményt adjunk a bent lévő lányoknak.
Mielőtt bemegy az ember nagy kíváncsiság, abszolút ítéletmentesség, és szeretet kell, hogy motiváljon.
Azt hiszem ezek nélkül az érzések nélkül nem is jelentkeztem volna a programra.
És ahogy a spirituális elméletben tanuljuk : ne ítélj, hogy ne ítéltess = itt ajándékként érkezik hozzád ez az eredmény.
Már a vezetők elvarázsoltak a személyiségükkel.
Reggeli, kávé, tea, ebéd, és feltétlen bizalom és hála amivel fogadtak minket.
Ahogy pedig a foglalkozás kezdődött az maga volt a tömény kíváncsiság.
Részemről és a lányok részéről is.
Megdöbbenve láttam, hogy milyen közvetlenséggel fordulnak egymáshoz.
És a nevelőkhöz.
Bár tizenéves ízig vérig kamaszok...
De úgy bújnak a nevelőikhez mintha 4 évesek lennének.
Szív melengető szimbiózis.
A lányoknak nincsenek határaik.
Ezért vannak bent.
De mielőtt az ember azt hinné, hogy ebben a határtalanságban csak ártó szándék van, téved.
Minden van benne!
Ármány, féltékenység, viharok, heves érzelmek, és a fájdamat palástoló - azt el nem ismerő nevetés!
Ezt volt a legnehezebb kezelni a lányokban.
Egyensúlyt kellett teremtenem a feladatokkal, zenével.
Hogy ne menjünk túl a határon a fájdalmas érzések felé.
De mégis mozgassuk meg azokat a testen, halláson érintéses keresztül, annyira, hogy szembe nézzünk velük.
És, ha percekre is csak, de sikerült!
Hálával, és köszönettel élték meg az órámat a végén :
"Az elején nem értettem, hogy miért kell azt csináljuk amit tetszik mondani. De a végére azt éreztem, hogy ki nyílt bennem egy kapu, amiből uuuhhhhaaa... Szabad vagyok érzésem van. Mint egy oroszlán! Köszönjük Szabina néni amit tetszett hozni nekünk!"
Már ezekért a mondarokért megérte.
Tapsot és ajándékot is adtak.
És a legnagyobb ajándékot a legzárkózottabb lánytól kaptam... Aki nem akarta ezt az egészet.
Nehezen engedett magához közel... S mikor megérinthettem lassan körbe vizsgálva táncolva őt, hogy mikor kész rá- csak mosolygott... mikor megérinthettem. És remény ragyogott a szemében.
Innentől nem akart mással táncolni csak velem.
Éreztem azt a hálával szőtt szeretetet, amit adtam neki, hogy viszonzára, befogadásra talált.
A legnagyobb ajándék volt ez amit kaphattam.
Köszönöm az ott dolgozóknak - nem csak azt ahogy minket fogadtak, hanem ahogy nap mint nap dolgoznak ezekért a lányokért.
Értéket nevelnek, és szeretetet adnak nekik!
És valóban : tapasztalatuk szerint a lányok 25 éves korukra hasznos társadalmi szerepet töltenek be, akiket évekig "neveltek". Nagyobb biztonságot, és szeretetet kapnak a rácsok mögött a lányok, mint "otthon". Már akinek van közülük otthona.
Az alábbi cikkben jobban be lehet látni a kis életükbe.
Ajánlom mindenkinek szeretettel
https://index.hu/tudomany/heavy-mental/2025/05/13/lany-javitointezet-gyermekotthon-rakospalota-riport/
