05/03/2026
Amikor a krónikus funkcionális székrekedéssel küzdő gyerekek 5-6 évesek lesznek -sőt olykor már korábban is- komolyan elkezdik hárítani ezt a problémát, teljesen érthető módon.
Titkolózhatnak a kakilással kapcsolatban, letagadják az ürítés ingerét vagy a maszatos fehérneműt, majd elrejtik azt vagy akár a székletüket is a szobájukban vagy a lakás más pontjain.
Hárítják, tagadják, hogy székletszagot éreznének, még akkor is, ha már beszennyezték a ruhájukat és érzik is mindezt. Letagadhatják, hogy egyáltalán kakilniuk kell.
Ez a hárító és tagadó időszak évekig is tarthat és szinte mindig annak az önfenntartó negatív ördögi körnek, vagy inkább spirálnak a következménye lesz, amelyben együtt "pörög" a gyerek, a család, a tágabb környezet, az oktatási intézmény, a kortársak és nem ritkán még az egészségügyi rendszer is.
Ha úgy tetszik, az a hárítás a gyerekek részéről legtöbbször egy önvédelmi mechanizmus. Hiszen éppen elég negatív élmény, visszajelzés, bántás, intruzív beavatkozás érte őket az évek alatt, és nem csoda ha hallani sem akarnak az egészről és igyekeznek távol tartani maguktól a kakilás témáját úgy, ahogy van.
Nagyon nehéz segíteni ezeknek a gyerekeknek, amíg ebben az állapotban vannak, és az őket körülvevő rendszer meg nem értéssel és a gyerek biztonságérzetének legtöbbször tudattalan aláásásával működik.
Gyakran nagyon egyedül maradnak a problémájukkal. Kirekesztődnek. Sejthető, hogy mennyi feszültséget, szorongást élnek át, amelynek csak egy része a székletvisszatartás szorongása. Legalább ekkora, ha nem nagyobb stressz a környezettel való konfliktusok tömkelege.
Ezek a gyerekek is lehetnek motiváltak, hogy jobb legyen a helyzet. Szükségük van arra, hogy ne hibáztassák őket, kapjanak pontos magyarázatot a nehézségeikre és megfelelő, személyre és családjukra szabott segítséget, támogatást a problémájuk megoldására, illetve a környezet is legyen jól informált és elfogadó, támogató. Egyszerűbben: kapják vissza a biztonságérzetüket.
Mire idáig eljutnak, gyakran elszigetelődnek, kortárs és a családi kapcsolataikat is nagyon megviseli a kakigond. Így a terápia nemcsak a gyerekre vonatkozik, hanem az egész családnak, sőt a gyerekkel kapcsolatban lévő komplex rendszernek szüksége van rá.
www.kakigondok.hu
(Kép forrása: Pixabay)
