05/12/2025
Sokszor azt hisszük, hogy „tudjuk”, hogyan kell egy babához kapcsolódni — mert ezeket a mondatokat hallottuk gyerekkorunk óta: „nem baj, ha sír”, „majd megtanulja”, „szoktatni kell”, „nem akarom elkenyeztetni”. De ezek nem az ösztöneinkből jönnek. Ezek régi hiedelmek, amiket az agyunk csak eltárolt, mert valaki valamikor kimondta őket.
Közben a valóság az, hogy a babák biológiailag nem képesek egyedül megnyugodni. Nem azért kérnek éjszaka is közelséget, mert „manipulálnak”, hanem mert így vannak bekötve. A válaszkészség nem elkényeztetés, hanem kapcsolódás — az idegrendszerük fejlődésének alapja.
És mindezt egy olyan társadalmi közegben próbálják megélni az anyák, ahol rengeteg az elvárás, a megjegyzés, a nyomás. Ebben a kimerültség könnyen összemosódik a kétellyel és bűntudattal. Ezért fontos, hogy beszéljünk róla: nem az anyák hibásak, nem „rosszul csinálják”, és nincs szükség arra, hogy a babát kiszereljük a természetes működéséből. Sokkal inkább együttérzésre, támogatásra és információra van szükségük — hogy merjenek bízni magukban és a gyermekükben. 💜
Az alvástréning ipar nagy átverése, hogy „tanítsd meg” a gyerekedet megnyugtatni önmagát illetve elaludni. A babák nem képesek stresszhelyzetben önnyugtatásra, ennek oka, hogy az agyuk ezért felelős területe, a frontális kéreg még nem áll olyan érettségi szinten nagyjából 5-7 éves korig, hogy képesek legyenek tudatosan véghez vinni ezt. Elvétve akadnak babák, akiknek a temperamentuma annyira nyugodt, hogy tulajdonképpen felébred, picit izeg-mozog, talán még hangot is ad, és ha nem kap reakciót, akkor visszaalszik, de ez csupán annyit jelent, hogy a babának éppen akkor nem hiányzik semmi, ami miatt a szülőre lenne szüksége. Azonban ez az elenyésző kisebbség. A többség igényli a szülőt akár evés-ivás, akár közelség, félelem, fájdalom, unalom (!), kapcsolódási igény miatt, és azt nem kapja meg, akkor az stresszhelyzet számára. Koragyermekkorban az igény kielégítése alapvető – nem manipulálnak, nem kényeztetjük el őket, csupán úgy viselkednek, ahogy egy pici gyereknek viselkednie kell.
Így teljesen felesleges és káros gyakorlat akár egy felvesz-letesz módszer, a sírni hagyás, akár azzal, hogy számolgatsz akármeddig, és ahelyett, hogy az igényére reagálnál, várod, hátha megnyugszik magától.
Előbb-utóbb valóban megnyugszik, ez azonban nem önnyugtatás, hanem a tanult tehetetlenség, vagy ahogy Dr. Sears nevezi a "shutdown syndrome". Evolúciósan a babákba van kódolva, hogy hordozott főemlősként sírjanak gondozójuk távollétében. Ahogy az is beléjük van kódolva, hogy egy idő után viszont hagyják abba a sírást, hogy a ragadozók figyelmét ne vonják magukra. Egy csecsemő nem tudja, hogy anya a szomszéd szobában van és nem kell már tartani a ragadozóktól. Viszont bekapcsol a lefagyás bennük, és egekbe emelkedett kortizol szinttel csendben várnak. Energiatakarékos üzemmódra kapcsolnak, tudják, hogy feleslegesen pazarolják az értékes energiájukat sírásra, senki nem jön.
