Anucz Mónika Integrál Tanácsadó - önismeret, szomatodráma

23/10/2025

Ha elfogadod, hogy nincs kiégés, akkor javaslom, hogy gondoljuk tovább azt az állapotot, amelyet annak hiszel. Kedden írtam, hogy ez egyfajta belső feszültség, amelyet nem elnémítani kell, hanem feloldani és magadat egy nagyobb térben így megtartani.

A belső feszültség ugyanis nem ellened van, hiszen mindez energia, amelyet eddig nem engedtél szabadon mozogni; nem kapott helyet. A feladat tehát az, hogy feloldva a feszültséget meglásd, mi is az, ami benned munkálkodik:

Eleged van a munkádból?
Nem vagy jó helyen?
Valójában teljesen mással szeretnél foglalkozni?
Vagy ellenkezőleg: szereted a munkádat, de monotonnak, üresnek érzed, ezért kellene szerinted valami más felé elmozdulnod?

Akkor ne akarj drasztikusan változtatni a dolgokon (felmondani és elmenni kutyasétáltatónak), hanem feszültségoldás után (nagyon jó stresszoldó technikáim vannak) nevezz meg magadnak egy igazságot. 👉 pl.: „Más tempóra van szükségem.” vagy „Ezt a klienstípust már nem bírom heti négy alkalommal.”

Ez egy kicsi, de megtartható határ lehet most.

Mozdulj mikrolépésekben. Nem kell ma állást vagy hivatást váltanod, elég, ha egy ponton igazítasz: több szünetet tartasz, kevesebbszer mondasz „igen”-t, beiktatsz heti 1 csendes délutánt, lezársz egy nehéz együttműködést, stb.
A lényeg, hogy kezeld a felgyülemlett stresszt, utána (!) nézz rá a helyzetedre, és hozz meg egy apró, mégis fontos döntést.

Figyeld a testedet. Ha a feszültség már tünetekben is jelentkezik nálad (alvásgondok, fejfájás, gyomorproblémák, nyakfeszülés), akkor itt az ideje rendezni a belső és a külső ritmus közti különbséget.

A jó hír az, hogy mindig van döntési mozgástered (még akkor is, ha ez most kicsinek tűnik). Amikor ezt belátod, a feszültség ereje csökkeni fog benned, és vissza tudod venni az irányítást az életedben.

Ha szeretnél heti, finom ritmusban velem együtt dolgozni ezen (rövid, megcsinálható gyakorlatokkal, szempontokkal), a honlapomon iratkozz fel a leveleimre. Végigísérlek ezen a folyamaton – segítőként és emberként is.

21/10/2025

Hányszor halljuk másoktól, hogy "kiégtem". Talán te is érzed ezt. Én viszont azt tapasztalom, hogy a „kiégés” nem kiégés, hanem fel nem ismert belső feszültség.

Tudod, miért?

❗Mert folyamatosan változunk, alakulunk, de a munkánk, a ritmusunk, a szerepeink automatikusan nem változnak velünk.

Ez az, ami elkezd bennünket szorítani, és ilyenkor hajlamosak vagyunk kifelé mutogatni: „túl sok a feladat”, „rossz a közeg”, „nincs támogatás”. Pedig a valódi kérdés bent van: mivel nem lépek együtt? Mit nem merek elengedni? Mitől félek a változásban?

Ennek a belső feszültségnek több tünete is megmutatkozik:

👉Fáradtság, amelyet az alvás sem old meg;
👉„Nyögvenyelősen” induló napok, nulla motiváció;
👉Túlérzékeny idegrendszer (minden apróság irritál);
👉Indulatos reakciók, annak érzete, hogy „mindenki tőlem akar valamit”.

Nem baj, ha ezt most magadra ismerve olvasod. Sőt! Tekintsd jelzésnek, iránytűnek, hiszen azt mutatja, hogy belül már más ritmusra álltál át, és ideje hozzáigazítanod az életed külső részeit is.🧡

A hogyannal a következő posztomban jövök. Kövess be, hogy ne maradj le róla.

17/10/2025

Vannak napok, amikor minden összeáll, és vannak, amikor hiába próbálkozol, semmi nem akar a helyére kattanni. Ilyenkor nem az a dolgod, hogy még többet pakolj a válladra, hanem épp hogy egy kicsit lecsendesítsd a teret magad körül.

👉Adj ritmust a testednek: egy fókuszblokk után állj fel és lélegezz mélyeket, egy ülés után sétálj pár percet, a héten hagyj egy „nem adok időpontot” sávot (délutánt?, napot?), estére pedig jelölj ki magadnak egy nyugodt, képernyőmentes zárást.

Sokan esnek bele abba a csapdába, hogy a naptárjukat tekintik a vállalkozásuk motorjának, pedig az mi magunk vagyunk, az idegrendszerünk, a lelkünk, a mentális és testi egészségünk. Ha ezeket megnyugtatod, szépen rendeződni kezd minden más is. Lehet, hogy ugyanannyit dolgozol majd, de hidd el, sokkal emberibb lesz a világ körülötted.

Szeretnék neked is segíteni. Kérd a leveleimet, és kísérlek az utadon.

10/10/2025

Sok a "csak".

„Én csak masszőr vagyok”. „Én csak kártyát vetek”. „Én csak tanítok”. "Én csak coach vagyok."

A „csak” lassan eloltja a benned lévő és nagyon is szükségszerű fényt, amivel igazán segítségére lehetsz a klienseidnek. Magyarul ezt hívják önmagunk degradálásának.

Az általad kínált támasz minősége nem feltétlenül a módszeredtől lesz igazi, hanem attól, hogy képes vagy kapcsolódni, sőt kapcsolatot teremteni a kliensed identitása és a saját élete között. (Tudod, tűpontos kérdés, egy gyengéd érintés, egy tiszta visszajelzés már híd lehet.)

Nem kell minden esetben a világot megváltanod. Elég, ha a kliensed minden alkalom után egy kicsit jobban alszik, tisztábban lát egy lépést, bátrabban kér segítséget másoktól, kevésbé fájnak a lábai. Vagy "csak" valaki teljes figyelemmel és együttérzéssel meghallgatta. Értesz, ugye?

Mert ezek csak látszólag tűnnek apróságnak; valójában az élet legfontosabb lépései egy esetleges trauma, sokkhatás, csőd, káoszhelyzet közepette.

Bízz magadban és bízz a hatásodban. Neked ez a felelősséged.

07/10/2025

Tudod, mit vagyunk hajlamosak nagyon könnyen elfelejteni a munkánkban? Hogy miért is kezdtük el, hogy miért is csináljuk valójában. És még valamit: a minőségünket.

Hadd magyarázzam meg, mit értek ez alatt: Minél több módszert tanulunk, minél inkább szerteágazók az irányaink, annál kevésbé tudunk fókuszáltak lenni, így szépen lassan elveszítjük azt, amiért épp bennünket szerettek: hogy ott vagyunk a sűrűjében annak, amivel foglalkozunk; hogy minőséget adunk minden percben.

❗️Mert a klienseid, az ügyfeleid nem a technikádra kíváncsiak elsősorban, nem arra, hogy hány és hány okleveled, plecsnid van, ők egy bizonyos állapotért fizetnek: biztonságérzetért, megkönnyebbülésért, figyelemért, megnyugvásért.

A címkéink (hogy coachok, masszőrök, asztrológusok stb. vagyunk…) csak kapuk; a lényeg az, hogy milyen minőséget áramoltatunk ki rajtuk.

❓Vajon milyen veled lenni? Lassul-e melletted a levegő? Tudsz-e egyszerre figyelni és határt tartani? Miben vagy elemi módon hiteles?

Ha ez tiszta, átlátható, akkor az összes tanult eszközöd helyet kap a munkádban. Fordítva azonban nem működik a dolog.

Próbáld meg tehát megválaszolni magadnak ezt a 4 kérdést, de már az is jó, ha pontosan meg tudod fogalmazni, hogy kinek és miben segítesz, milyen állapot felé kíséred a hozzád fordulókat. Ez lesz majd a kommunikációd gerince, és bizony ettől lesz jól érezhető a minőséged is.

03/10/2025

Több olyan kliensem is van, aki elbizonytalanodott a saját útján, aki nem tudja, hogy valóban az a szakma, hivatás, amelyet magának választott, tényleg neki való-e.
„Biztos, hogy ezt kellene csinálnom?” – kérdezik tőlem, és meg is ijednek, vissza is lépnek. (Pontosabban lépnének, de épp azért kerestek meg, hogy segítsek nekik megtalálni a válaszaikat.)

A kétely nem ellenségünk, nem szabad rá úgy tekintenünk, sőt inkább örüljünk annak, hogy van bennünk némi bizonytalanság. Ez kell ugyanis ahhoz, hogy finomhangoljuk a rendszerünket. Nem szabad elfelejteni, hogy egyik segítői szakma sem egyenes út. Sokkal inkább hasonlít egy szerpentinhez, ahol időnként lassítasz, átnézed a térképet, feljebb kapcsolsz vagy megpihensz.

Érdemes megfigyelned, hogy milyen helyzetek után vagy aránytalanul kimerült és mikor repül veled az idő, mert annyira jelen tudsz lenni a helyzetben, hogy csak úgy száguldasz? Mely ügyféltípusoknál érzel a munkád során jóleső könnyebbséget, elégedettséget? Mikor érzed úgy, hogy feltöltött a munkád is?

Ezekre figyelj, mert ezek lesznek az iránytűid. Igen, a sok apró igenek sorozata fogja megmutatni, merre érdemes haladnod. A kételyt pedig köszönd meg, mert rávilágít arra, hol van még zaj benned.

30/09/2025

„Ha több követőm lenne… ha (jobb) lenne a weboldalam... ha nem egy kisvárosban/Budapesten élnék… ha több módszerrel dolgoznék...”
Könnyű elhinni, hogy a megoldás "kint" van, mert könnyebbnek tűnik a "kintet" átformálni (pl. a szövegünket, az árlistát, a fotóinkat, szolgáltatásunkat), és persze egyszerűbb is a külső körülményekre fókuszálni.

A gond ezzel csak az, hogy a külső rendszer mindig a belső állapotunk lenyomata: Ha zsizsegés, bizonytalanság, szétszórtság van benned, akkor kint döccenés, következetlenség és hullámzás látszik. És fordítva: amikor belül tisztul a szándék, kívül „véletlenül” több és megfelelőbb ember talál meg, letisztul a kommunikáció, egyszerűsödnek a döntések.

Nem önostorozásra lesz szükséged, elég pusztán egy kis befelé fordulás, egy kis őszinteség:

📍Mit nem mertem kimondani?
📍Hol nem vállalom a határaimat?
📍Mi az, amit nem akaródzik megtenni?
📍Mit nem tudok felvállalni?
📍Kihez szólok valójában?
📍Mit érzek kevésnek?

A jó hír, hogy a belső teredre valóban van ráhatásod, ezért érdemes is élni ezzel a lehetőséggel. Ha ugyanis ott rendeződsz, a külvilág is elkezd ehhez igazodni – nem varázslatból, hanem következményként. 🧡

26/09/2025

Néha csak ülsz ott vele. Nézed. Hallgatod. Odabent pedig ismét megszólal egy hang:

„Lehet, hogy ez már túl nagy falat nekem? Mi van, ha nem tudok neki segíteni?”

És hirtelen nem tűnik elégnek az összes tudásod, tapasztalatod, képzésed, mert valami mélyebb bizonytalanság jelenik meg.

Ez a félelem nem ritka, és hidd el, az sem baj, ha megjelenik. Sokkal nagyobb gond, ha nem mered észre venni! A „nem tudok segíteni” érzése ugyanis rendszerint nem a valóságról szól, hanem arról, hogy

🧡mennyit engedsz meg magadnak;
🧡elbírod-e, ha nem vagy mindenre képes;
🧡tudsz-e ott lenni a térben emberként, nem csak szakemberként;
🧡felismered-e, hogy valamit megérintett benned és szakmai segítségre van szükséged.

Tudod, néha segíteni annyi, mint ott maradni, figyelni, tartani a teret.

A csendet is.

Ha bizonytalan vagy, az még nem jelenti azt, hogy gyenge is. Tekints erre az érzésre lehetőségként. Mert ez az. Lehetőség a kapcsolódásra önmagadhoz, a saját határaidhoz.

A kliensek úgyis érzik, ha nem vagy jelen, ráadásul ebben a munkában nem is kell mindenkit „megmenteni”. Ugyanakkor jó, ha látod, hogy amikor feljön benned ez a félelem, akkor épp neked van szükséged segítségre. És ez rendben is van.

Én azon dolgozom, hogy ha elakadnál, a támaszod lehessek. Nézd meg, hogyan tudok segíteni:

A SEGÍTŐK SEGÍTÉSE Programokat pályaváltóknak, vállalkozóknak állítottam össze azért, hogy speciális szemléletváltással megkönnyítsem a saját vállalkozás, praxis elindítását, illetve annak továbbfejlesztését.

23/09/2025

Irigy vagyok.

Kimondani is nehéz, nemhogy megélni, igaz?

Fontos téma, ezért szeretném, ha még egy picit beszélnénk róla. A segítői szakma ugyanis tele van összehasonlítással:

– Neki már tele van a naptára.
– Ő már csoportokat is indít.
– Őt többen osztják meg.
– Neki “beindult”.

És akkor jössz te és a belső hangod, amely azt mondja, hogy “Én is ilyen akarok lenni. Vajon miért nem megy?”

Hogy ezt feltérképezzük, beszélnünk kell, de addig is egyet szeretnék, ha megjegyeznél: Az irigység egy útjelző. Arra mutat, hol van hiányod, vágyad, elfojtott részed. Mert igazából nem az a lényeg, hogy a másik mit csinál vagy mit nem, hanem hogy te mit nem mersz megengedni magadnak.

Gondoltál már erre így?

20/09/2025

Életbevágó téma
Amikor a családállítást tanultam, akkor szembesültem azzal a jelenséggel, hogy minden babának helye van a rendszerünkben. Akár megszületett, akár nem.

Sok állítás szólt arról, hogy helyet csináltunk a soron következő babának. Ez most nagyon ridegen hangzik, de csodálatosan szép és megható folyamat. Meglátni a térben is, befogadni, kapcsolódni azzal, azokkal a babákkal, akik csak rövid ideig maradtak. Majd megengedni, hogy érkezhessen a következő.

Még ma is ez a folyamat érint meg talán a legjobban.
Most is könnyeket csal a szemembe.
Helyet csinálni az új életnek. Magunkban. A rendszerünkben.

Ezért IS fontosak ezek a csoportok.
Az érzelmi támogatás és megtartás mellett egy biztonságos környezetben kerülhetünk közelebb ahhoz, ami zajlik bennünk, velünk.

Szeretettel ajánlom Ágit, mert ismerem és tudom, hogy hány évig tartott az a folyamat amíg ő maga is megszületett, beleállt és felkészült arra, hogy a saját történetében megerősödve másokat is kísérjen ezen az úton.

🐣🐥💝

19/09/2025

Túl sok a munka, de nem lehet kiszállni, mert...

Válaszd ki a mondat folytatását: Neked mi a kifogásod, akarom mondani, a magyarázatod?

1. ... a számlákat be kell fizetni.
2. ... “most van szezon”.
3. ... majd jövő hónapban pihenek.
4. ... ha én nem csinálom, ki fogja?

Te is érzed úgy, hogy nincs más választásod, mint pörögni tovább, igaz?

Akkor figyelj!

Mert VAN.

És nem, nem a kiszállás az egyetlen út, hanem a belső megállás.
Annak a felismerése, hogy lehet, nem is a külvilág kér számon rajtad valamit, hanem a saját megfelelési kényszered. A saját belső hajcsárod az, aki nem enged téged megpihenni, akinek soha semmi nem elég.

Lehet, hogy nem látod azonnal az utat, de mindig lehet másként.

Ezt most itt hagyom. Gondolkozz el rajta.