18/08/2025
Steve Jobs 2005-ben a Stanfordi Egyetemen diplomaosztó beszédet tartott a végzős diákoknak.
Három történetet mesélt el, én most csak az egyiket fogom megosztani veletek.
Azért éppen ezt, mert amit megfogalmazott, azt nagyon fontos dolognak tartom. Arról beszélt, hogy ne fecséreljük el az időnket olyan dolgokra, amik nem okoznak számunkra örömet.
Hogy legyen bátorságunk megkeresni a számunkra fontos dolgokat az életben és legyen erőnk küzdeni azokért.
Mert ezzel tartozunk magunknak.
Hiszen amikor egyszer csak vége, akkor csakis az számít, hogyan éltünk. Tudtunk-e örülni az életünknek, voltak-e szép pillanataink, elégedettek voltunk-e önmagunkkal, valóban megvalósítottuk mindazt, amire igazán vágytunk.
Olvassátok...ez volt a harmadik története.
"A harmadik történetem a halálról szól.
17 éves koromban olvastam egy idézetet, ami valahogy így hangzott: "Ha minden napot úgy élsz meg, mintha az az utolsó lenne, egy napon garantáltan igazad lesz."
Mély nyomot hagyott bennem.
És azóta az elmúlt 30 évben a tükörbe nézve reggelente azt kérdezem magamtól: Ha ma lenne az életem utolsó napja, azt csinálnám, ami ma csinálni akarok?
És amint a válasz egyre többször lett "nem", tudtam, hogy valamin változtatnom kell.
A legfontosabb eszköz, ami segít nagy válaszutak előtt döntéseket hozni, ha emlékszünk arra, hogy nemsokára mind meghalunk.
Mert majdnem minden, minden külső elvárás, minden büszkeség, félelem, kínos helyzet vagy kudarc, ez mind eltörpül a halállal szemben.
Csak az marad, ami igazán fontos.
Ha észben tartod, hogy meg fogsz halni, elkerülheted a csapdát, miszerint lenne vesztenivalód.
Már mezítelen vagy.
Semmi okod rá, hogy ne kövesd, amit a szíved diktál.
Úgy egy éve rákot diagnosztizáltak nálam.
A reggel 7:30-kor elvégzett vizsgálat egy tumort mutatott ki a hasnyálmirigyemben.
Azt se tudtam, mi az a hasnyálmirigy. Az orvosok azt mondták, ez nagy valószínűséggel gyógyíthatatlan és nem élek tovább 3-6 hónapnál.
Az orvosom azt javasolta, menjek haza és rendezzem a dolgaimat. Ez az orvosi megfogalmazása annak, hogy készüljek fel a halálra.
Azt jelenti, hogy megpróbálod elmondani pár hónap alatt mindazt a gyermekeidnek, amit az elkövetkező tíz évben akartál..
Be kell fejezned mindent, megkönnyíteni a családod dolgát, amennyire csak lehet. El kell köszönnöd.
Egész nap a diagnózis járt a fejemben. Még aznap este elvégeztek egy biopsziát, levezettek egy endoszkópot a torkomon át a gyomron át a beleimbe, hogy egy tűvel sejtmintát vehessenek a rákos sejtekből.
Le voltam szedálva, de a nejem aki ott volt, elmesélte, hogy amint megpillantották a sejteket a mikroszkóp alatt, az orvosok sírva fakadtak, mert kiderült, hogy a hasnyálmirigyrák egy nagyon ritka fajtájával van dolguk, mely műtéti úton gyógyítható.
Megműtöttek és már jól vagyok.
Ekkor voltam a legközelebb a halálhoz, és remélem ez így marad még pár évtizeden át. Átélve mindezt, biztosabban beszélhetek róla, mint amikor a halál egy használható, de csupán elméleti koncepció volt.
Senki nem akar meghalni.
Még azok sem, akik a mennyországba akarnak jutni, ők sem akarnak meghalni, csak hogy odaérjenek. Mégis, a halál olyan úti cél, ahová mindannyian eljutunk. Ezt senki sem kerülheti el.
Ez úgy van, ahogy lenni kell: mert a halál nagy valószínűséggel az élet legjobb találmánya.
Ő az élet változás ügynöke: eltakarítja a régi dolgokat, hogy utat adjon az újak születésének. Jelenleg az újak Ti vagytok. De egy napon, nem túl sokára, Ti lesztek az öregek, akiket el kell takarítani. Elnézést, ha túl drámai vagyok, de ez az igazság.
Az ti időtök is véges, szóval ne vesztegessétek arra, hogy valaki másnak az életét élitek.
Ne essetek a dogmák csapdájába, ne hagyjátok, hogy mások gondolkodásmódja irányítsa az életeteket.
Ne hagyjátok, hogy mások véleményének zaja elnyomja a saját belső hangotokat.
És a legfontosabb: legyen meg a bátorságotok a szívetekre hallgatni és a megérzéseiteket követni.
Ezek már tudják, mi akarsz lenni valójában. Minden egyéb másodlagos.
Mikor fiatal voltam, volt egy csodás kiadvány, "Az egész Föld katalógusa" volt a címe.
A generációm egyik bibliájának számított. Egy Stewart Brand nevű fickó készítette, nem messze innen, Menlo Parkban, és művészi érzékével életre keltette.
Ez még a hatvanas években történt, a személyi számítógépek és a kiadványszerkesztés előtti időkben, így az egész kiadvány írógépek, olló és Polaroid kamerák segítségével készült.
Egyfajta Google volt ez papír formában, 35 évvel azelőtt, hogy a Google létrejött. Idealista volt, megrakva ügyes eszközökkel, és nagyszerű elképzelésekkel.
Stewart és csapata több kiadást jelentetett meg a The Whole Earth Catalogból, majd végül kiadták az utolsó változatot.
A hetvenes évek közepén történt, én ekkor veletek egykorú voltam.
Az utolsó szám hátoldalán egy kora hajnali vidéki útról készült fotó volt, olyan, amit országúti stoppoláskor lát az ember, ha kalandvágyó.
Alatta pedig ezek a szavak: "Maradj éhes, maradj bolond!".
Ez volt az ő búcsúzó üzenetük, amivel kiszálltak: "Maradj éhes, maradj bolond!"
Mindig ezt kívántam magamnak.
És most ezt kívánom nektek, frissen végzetteknek, akik valami újba vágnak.
Maradjatok éhesek, maradjatok bolondok!"
(Fotó: Stefano Bonazzi)
