02/01/2026
👋 Sziasztok..... szeretném, ha tudnátok:
van választásunk.😉
A testünk képes a csodára, ha hallgatunk a jelzéseire és merünk változtatni az életünkön.
Az életünk során érkező betegségek ritkán kopogtatnak hívatlanul;
legtöbbször üzenetet hoznak egy olyan mélységből, ahová a mindennapok zajában már nem látunk le.
2023 januárjában az én testem is „kiáltani” kezdett:
a jobb kezemen az ujjaim és a körmeim alatti rész feszítő, lüktető gyulladással telt meg. Nem csupán a kezem merevedett meg a fájdalomtól, hanem az addigi életem keretei is szűkössé váltak. A diagnózis rideg tényként visszhangzott a reumatológiai rendelő falai között: arthritis psoriatica.
Tizenhat évnyi kereskedelmi múlt állt mögöttem. Egy családi vállalkozás, egy élelmiszerbolt, amit szívvel-lélekkel építettem, és ahol a közösség támogatása volt a mozgatórugóm. Ám ahogy telt az idő, és édesanyává váltam, valami megváltozott a zsigereimben. Az önismereti utam tükröt tartott elém, és ebben a tükörben már nem tudtam azonosulni azzal a világgal, ahol káros anyagokkal teli termékeket adok át másoknak. A belső értékrendem és a napi tevékenységem közötti szakadék egyre mélyült, és a testem végül ezen a résen keresztül engedte be a „tüzet” – a gyulladást.
A kórházban egy fiatal orvosnő a tudomány száraz eszközeivel próbált keretet adni a sorsomnak. „Gyógyíthatatlan” – mondta, miközben a gyógyszerek listáját böngészte. Amikor pedig elhangzott a figyelmeztetés, hogy a kezeléstől kihullhat a hajam és károsodhat a vesém, a lelkemben egy határozott „nem” született meg. Felismertem, hogy a betegségem nem egy véletlen genetikai hiba, hanem egy transzgenerációs érzelmi frekvencia. Édesapám és öcsém pikkelysömöre ugyanazt a belső feszültséget hordozta, amit ők a bőrükön keresztül mutattak meg a világnak, nálam viszont a folyamat befelé, az ízületeim felé fordult.
Megértettem: ha a gyógyszert választom, csak elfojtom a tünetet, de a generációkon átívelő, meg nem oldott érzelmi csomagot továbbadom a gyermekeimnek.
Úgy döntöttem, én leszek az, aki megállítja ezt a láncolatot.
A gyógyulásom nem egy tablettával, hanem egy bátor szembenézéssel kezdődött. Elhagytam a boltot, ami bár biztonságot adott, már nem táplálta a lelkemet. Helyette létrehoztam Prohászka Hajni háttér segítségével A Holló Lelke oldalt, ahol a versek és az írás lettek a gyógyító eszközeim. A fájdalmat rímekbe faragtam, a gyulladást pedig papírra vetettem – így a belső tűz nem a testemet emésztette tovább, hanem alkotó energiává nemesedett.
A fizikai síkon is radikális tisztításba kezdtem. Kiszűrtem az étrendemből a gyulladást tápláló ételeket: a glutént, a tejtermékeket és a cukrot. A futás🏃 lett az én mozgó meditációm☯️, ahol minden egyes kilométerrel távolabb kerültem a régi, merev hitrendszereimtől. A természet🐦⬛🌳 patikáját hívtam segítségül: napi egy liter gyulladáscsökkentő gyógytea tisztított heteken át.
Az utolsó, sorsfordító lökés a Fohow®️ terápia képében érkezett meg hozzám. Ez a különleges energetikai⚡️ kezelés segített a testemnek emlékezni az eredeti, egészséges állapotára. Öt hét kitartó munka után a sejteim „átbillentek” a túlélő üzemmódból az öngyógyítás állapotába. 2025.januárra a duzzanat teljesen leapadt, a fájdalom elillant, és a kezem újra szabaddá vált az alkotáshoz és a segítéshez.
Ma, 2026-ban visszatekintve, hálás vagyok a diagnózisért. Hálás vagyok a doktornőnek is, akinek a rideg szavai végül a saját erőm felé löktek. Rájöttem, hogy nincs gyógyíthatatlan betegség, csak olyan állapot, amelyből a lélek még nem találta meg a kivezető utat. Ma már nemcsak a verseimmel, hanem a Fohow®️ technológiával is másokat támogatok, hogy ők is rátaláljanak a saját belső gyógyítójukra.
A történetem üzenete egyszerű, mégis mélységes:
ne félj a tünettől, mert az csak egy iránytű⏱️. Hallgass a zsigereidre, vállald fel a belső igazságodat, és tudd, hogy a tested minden pillanatban érted dolgozik – csak meg kell adnod neki a lehetőséget a változásra.💚
✨ Hajni✨
