Holistic Pulsing Budapest

21/05/2025

A TEST MESÉL
egy megakadt mozdulattal,
egy megfagyott pillanattal,
félrefordított tekintettel
meséli,
amihez a szó kevés,
vagy épp elveszett, mert meg sem születhetett.
A test mesél, szüntelen mondja, mutatja mindazt, ami el nem mondható
ő számon tartja
a gyomorban szorítás,
a torokba
fagyott kiáltás várja,
hogy egyszer észrevedd
őt.
Figyeld...most
mesél,
hallgasd
szavát
neked
mondja szüntelen
téged szolgál
a fájdalom,
a mozdulatlan
kiállt
az üresség
jelez,
hív, itt vagyok,
figyelj,
dolgod van: mondd,
te hogy szolgálod őt?
Indulásnak elég, ha nem rohansz,
csak meghallod,
ha érinted,
ha számontartod
őt.
Mert mesél, neked mesél szüntelen, a bölcs,
a test...

kép: Elena Comte

10/11/2024

Legelső tapasztalatainkat a családban szerezzük. Ott tanuljuk meg, hogy az emberi kapcsolatok milyen törvényszerűségek szerint működnek, mi megengedett, mi tilos, mit várhatunk a másiktól és cserébe mit kell adnunk. A diszfunkcionális családokban alapvető szükségleteink sérülnek. A terápia során ezek mentén haladva igyekszünk a gyógyulás felé.

— Orvos-Tóth Noémi

02/11/2024

A „kalapácstörténet” – mennyi van még hátra? 🤔

[November 1-2. margójára: 🧩 részlet "A siker tervezhető" című kötetből.📗]

"Szenteste előtt pár nappal történt az eset Budapesten. Mit sem sejtve jövök ki egy kisebb utca felől a Nagykörútra. Az egyik négyemeletes ház harmadik emeletén a karácsonyfatalppal és a fával küszködött valaki, próbálta összebarátkoztatni őket egy kalapács segítségével. Összeborzolt szemöldökkel üti, vágja a fenyőt egy afféle hatalmas munkáskalapáccsal, aminek a feje olyan öklömnyi nagyságú és embertelen súlyú. Azonban, mint tudjuk, a fa idővel bizony kiszárad, így a nyél nem illeszkedett olyan szorosan a kalapács fejébe, és a súlyos vasdarab annak rendje és módja szerint leröpült. Röpült és gyorsult. Kiválóan ki lehetne számolni, hány Joule-lal csapott volna agyon, 10 centiméteren múlt. Szinte súrolt. Ha eltalál, akkor ma nem írom ezeket a sorokat. Ha felidézem a történetet, mindig a fülemben hallom azt a csattanást. Mintha lövés dördült volna. Kijózanító tapasztalás, igazi mementó ez, mely figyelmeztet mindig, hogy nem tudhatjuk, mennyi van még vagy már csak hátra.
Egyszer valaki azt mondta nekem: „Tudod, Imre, leélhetjük az egész életünket anélkül, hogy felébrednénk.” Nos, nekem ez a kalapács volt az ébresztő. Teljesen máshogy kezdtem el akkor szervezni a mindennapjaim. A lényegtelen és nem fontos dolgok ráérnek, a fontosak figyelmet érdemelnek, de a lényegesek az elsők." 🫵

29/10/2024

A bizalom az az érzés, hogy megtaláltam a helyet, ahol biztonságban vagyok, és a személyt, akire rábízhatom magam. Akkor tudok valamibe beleereszkedni igazán érzelmileg, ha azt érzem, a másik fél biztonsággal megtart. Másrészt mert eldöntöm, hogy kockáztatok, annak ellenére, hogy...

27/10/2024

27/10/2024

🕰 Az óraátállítás margójára [📘könyvrészlet]

"Felmerül a kérdés: kinek volt/van több ideje? Déd- vagy üknagyapánknak, vagy nekünk? Az objektív válasz egyszerűbb nem is lehetne: ugyanannyi időnk van, mint felmenőinknek, naponta 86 400 másodperc, se több, se kevesebb. Ezt kellett beosztaniuk nekik, és ezt kell nekünk is. Ráadásul a várható átlagéletkor az évtizedek
alatt még emelkedett is, így a mi generációnknak összességében több ideje van. Papíron. Mindez ugyanis egy merőben szubjektív műfaj. A „van-e időm?” nem gazdasági és racionális kérdés, hanem egy érzés: annak a megélése, hogy jut-e időm mosolyogni, semmit tenni, pusztán csak lenni, vagyis hogy az idő ura vagy úrnője lehetek-e, vagy sem. Helyette azonban olyan szavak hatják át a mentális szemléletünket, mint a hatékony, effektív, produktív, proaktív, eredményes; vagy épp a teljesítményvolumen, hogy egységnyi idő alatt lehetőleg minél hasznosabbak legyünk, és minél többet tegyünk le arra a híres asztalra. Ez a fajta utilitarista szemlélet az egyik oldalon, a végtelen időpazarlás a másik oldalon aztán
oda vezet, hogy szétzilálják a lelkünket és belső pszichés egyensúlyunkat."

17/05/2024

10 évvel ezelőtt, egy nyaralás alkalmával találkoztam először a Holistic Pulsing -ringatásterápia módszerével.

A Watsu és Aqua Healing technikákat már ismertem, így tudtam, éreztem hogy ez valami más. A terapeuta a tenger vizében ringatta az ügyfelét, a hullámokkal egy ritmusban, aztán ritmust vált, így haladtak lassan, ritmusosan, együtt mozogtak a természettel.
Arra lettem figyelmes, hogy én és a körülöttem lévők, egyre közelebb és közelebb kerülünk a látványhoz, részesei akarunk lenni a jelenségnek.
A kezelés végeztével a terapeuta nevetve megjegyezte, ez egy szárazföldi technika, egy különleges módszer- amit bárhol végezhetünk, talajon, ágyon, masszázságyon, de még a vízen is-, vigyük hírét, tanuljuk meg és alkalmazzuk ott, ahol csak tudjuk.

Saját-élmény tapasztalatot szereztem a ringatás módszeréről, és ez az élmény indított el a holisztikus-gyógyászat hivatás felé.
Először az ismerősökkel, barátokkal és a családdal osztottam meg a ringatás élményét, és a sok pozitív visszajelzés megerősített abban, hogy valóban érdemes ezzel mélyebben is foglalkoznom.

16/08/2023

06/08/2023

A gyakorlatokat összeállította: Madocsai EszterBemutatta: Madocsai Eszter, Págyi Judit, Szabó AttliaVideotechnika: Ecsédi TamásTámogatók: Nemzetközi Shiatsu ...