15/05/2025
✨️Pszichológia és AI – Eseménytudósítás✨️
Köszönjük mindenkinek, aki részt vett a „Pszichológia és AI” című eseményünkön! Egy izgalmas és elgondolkodtató délutánt tölthettünk együtt, ahol különböző nézőpontokból közelítettük meg azt a kérdést: mit tud nyújtani a mesterséges intelligencia a pszichológia világában – és hol húzódnak a határok?
AI, mint segítő társ: lehetőségek és korlátok
A beszélgetés központjában a chatbotok és nyelvi modellek, mint például a ChatGPT szerepe állt a lelki segítségnyújtásban. Megvizsgáltuk, milyen esetekben lehet hasznos és jogosult a használatuk – például enyhébb szorongásos zavarok, pszichoedukáció vagy önsegítő célok esetén –, és hol van szükség kifejezetten emberi jelenlétre, különösen mélyebb személyiségproblémák esetén.
Szóba került a lépcsőzetes ellátási modell is, amelyben az AI-eszközök kiegészítőként szolgálhatnak az ellátás első szintjén. Konkrét példaként elhangzott: az AI az alkoholfogyasztási problémák kapcsán feltett kérdésekre 92%-ban evidenciaalapú választ adott – ugyanakkor ezek az evidenciák a domináns (angolszász) kultúra értelmezésén alapulnak.
Kompetenciahatárok – előny vagy veszély?
A mesterséges intelligencia állandó elérhetősége, gyors reakcióideje és ingyenessége előny lehet – főként azok számára, akik nem tudnak szakemberhez fordulni. Ugyanakkor ez a rugalmasság elmoshatja a határokat, amelyek a terápiás keretek fontos részét képezik. Az AI nem kér szünetet, nem szab határt – ez viszont torzíthatja a valós kapcsolatokkal való elvárásainkat.
Valódi kapcsolat – valódi gyógyulás?
Többször visszatértünk arra a kérdésre: mennyire lehet gyógyító egy kapcsolat egy nem emberi lénnyel? Az emberi kötődés és kapcsolódás továbbra is kulcsfontosságú a lelki egészség szempontjából. Az AI ugyan lehet átmeneti támasz, de nem helyettesítheti az emberi kapcsolatokat. A „valóság próbatétele” – az ellentmondás, a visszajelzés, a diszkomfort – a fejlődés része, amit az AI sokszor nem tud közvetíteni.
Kötődés, antropomorfizálás, illúziók
Érdekes kérdésként merült fel, hogy milyen módon kötődhetünk az AI-hoz, és hogy ez a kötődés mennyiben tekinthető valósnak. Megjelent a „transzpszeudoszociális kapcsolódás” fogalma is – amikor egy nem emberi entitáshoz alakul ki kötődés, ami csupán illúzió. Az AI visszatükrözi gondolatainkat, mindig egyetért – ez egyrészt jutalmazó élmény, másrészt azonban echo chamber-hatást is eredményezhet, ami akadályozhatja a fejlődést.
AI, mint projektív felület
Az előadók hangsúlyozták, hogy a felhasználók gyakran saját működésmódjukat vetítik bele az AI-ba – azaz ahogy emberekkel viselkednek, úgy viszonyulnak a chatbothoz is. Az AI tehát nemcsak technikai eszköz, hanem projektív felületként is funkcionálhat, ami pszichológiai szempontból rendkívül érdekes.
Attitűdök, félelmek, identitásválság?
A közönség és az előadók egyaránt megosztottak voltak a jövővel kapcsolatban. Megjelent a technofóbia – a félelem az ismeretlentől –, és a technoptimizmus is – az elképzelés, hogy az AI majd megoldja a világ problémáit. Felmerült a pszichológusi identitás kérdése is: hogyan alakul át a szakma, ha a kutatás, az oktatás, sőt akár a terápiás folyamat egy része is automatizálható?
Gyermekek és fejlődés
Külön említést kaptak a gyermekek és a fejlődés kérdései – hiszen a szociális tanulás, az érzelmi fejlődés alapja az emberi kapcsolódás. A mesterséges kapcsolatok nem biztos, hogy megfelelően modellezik ezeket az alapvető mintázatokat.
Tudatos használat, félelem helyett
Az estét egyfajta egyensúlykeresés zárta: nem elutasítani kell az AI-t, hanem tudatosan, felelősen használni. Ahogy Dr. Ujhelyi Adrienn fogalmazott: „Közel kell menni a dologhoz, megismerni – és a megfelelő dolgoktól félni.” Dr. Szondy Máté hozzátette: „Mindig is szükség lesz pszichológusokra – de olyanokra, akik értenek az AI-hoz is.” Magyary Ágnes pedig hangsúlyozta: „Sok kutatásra van szükség – és a tudatos használatra kell helyezni a hangsúlyt.”
