Egyed Brigi

Egyed Brigi, Gyógyítás és egészség, Dráva Utca 17, Budapest elérhetőségei, térképes helyadatai és útbaigazítási információi, kapcsolatfelvételi űrlapja, nyitvatartási ideje, szolgáltatásai, értékelései, fényképei, videói és közleményei.

22/08/2025

SZÍVTŐL SZÍVIG

50 nő gyűlt össze Kerekerdő közepén.
Ünnepelni jöttünk Telihold estéjén.

A kapcsolódás szándéka vezette szívünket.
Találkozás önmagunkkal: A Nővel.
Kapcsolódás egymással: Nőkkel.

Táncolni jöttünk.
S könnyekkel útjára engedni bánatunk.
Szeretni jöttünk.
S az egész világ gyógyult általunk.

Kevés minden szó,
hogy leírjam a leírhatatlant.
Látni úgysem,
csak érezni lehet a megfoghatatlant.

Emlékezz Nőtársunk!
Emlékezz a szív igaz útjára!
Emeld tekinteted,
nővéred pillantására!

Tükrök vagyunk egymásnak.
Melyben legszebb énünk felragyog.
S ekkor otthonra lel bennünk
az erdő, a Hold és a csillagok.

___________________________

Köszönöm drága Julia Chants, hogy immár 5. éve kísérjük egymást, s idén is ilyen gyönyörű formát ölthetett a NŐÜNNEP! ✨

Köszönet a segítő angyalainknak: Koninak, Annának, Petrának, Anikónak, Bettinek, Zsuzsiéknak és Kerekerdő összes dolgozójának! ❤️

Hála minden csodálatos résztvevő nőnek, aki bizalmat szavazott nekünk, és nyitott szívével t***e még ragyogóbbá az elvonulásunkat! 🌹

S köszönjük Zsófia Zsemberi a csodaszép képeket! 📸✨

19/08/2025

SZABAD VAGYOK

Szél szava szólítja hangomat.
Tűz tánca lobbantja lángra mozdulatomat.
Víz áramlása mossa át lelkemet,
Föld formálja anyaggá testemet.

Szabad vagyok.

Szabad, mint az égbolt sasmadara.
Szabad, mint a természet vágtató vadlova.
Szabad, mint a szerelmesek szemének csillogása.
Szabad, mint a vihar dörgésének villámlása.

Szívem ismeri a sötét, fájdalommal kövezett útját,
s a „nehéz”-nek nevezett legmélyebb kútját.
De ismeri a fényt is, mely a sötétnek párja,
mely a kút mélyén a bátor lelket hazavárja.

Szabad vagyok, mert tudom:
minden dal véget ér egyszer,
s e végben új kapu nyílik végtelenszer.

Szabad vagyok,
mert szívem a kút mélyét bejárta,
s e sötétbe megérkezett a fény, a párja.

Szabad vagyok.
A végből új kezdet született,
a fájdalom betöltötte sorsát, mire elrendeltetett.

Énekem már együtt száll a sasmadárral,
táncom összefonódott a tűz tomboló lángjával.
Könnyeimet elmosta szememből a víz,
bátor szívem azt üzente: örökre bízz!

B.

11/08/2025

A NAP NEM MEGY SEHOVÁ

Azt mondjuk, hogy a Nap felkel és lenyugszik.
De tudjuk, hogy a Nap nem megy sehová.

Azt is mondjuk, hogy megszületünk és meghalunk.
Hogy ott kezdődik az életünk, amikor e világra jövünk.

De tudjuk, hogy a Nap nem megy sehová.
A nézőpont változik, ahonnan szemlélünk.
..

S mégis... egyfajta módon lemegy a Nap.
Aztán újra felkel.
Majd a nap végén újra lenyugszik.

Tudjuk, hogy megszülettünk.
S tudjuk azt is, hogy eljön majd az a bizonyos pont,
melyet úgy hívnak: elmúlás.
..

De a Nap nem megy sehová.
Nem kel fel és nem nyugszik le.
Nem születik és nem múlik el.

Ahogy az sem Aki vagy.

03/08/2025

szavak nélkül 🤍
́raváltálom ́lásvagyok ́let

02/08/2025

SÖTÉT ÉS FÉNYES

A tudatos jelenlét olyan, mint egy fénygömb.
Megvilágítja és láthatóvá teszi mindazt, ahová elér sugara.
S hol van leginkább szükség a fényre?
A sötétben.
..

Érdekes az idei nyár.
Ahogy az időjárás megjeleníti a szélsőségeket, úgy sokunk belső világában is hasonló folyamatok zajlanak.
Lent és fent.
Nehéz és könnyű.
Sötét és fényes.

Mintha az élet most arra tanítana, hogy megtanuljunk tudatosan jelen lenni azokban az érzésekben és állapotokban, melyekből legszívesebben menekülnénk.
Persze a menekülést is lehet választani.
Szabad akarat van.
Mindenki a saját életének kovácsa.

De ha a fejlődés és az egyre szabadabb, önazonosabb, boldogabb létezés a cél, akkor a menekülés helyett az odafordulás lesz a megoldás.

Rövidtávon ez nehezebb és fájdalmasabb út, de hosszútávon megéri.

Mert amikor a tudatos jelenlét fénygömbjét engedem egyszerűen csak ott lenni a sötétben, akkor bizony megmutatkoznak és láthatóvá válnak azok a rejtett árnyak és démonok, melyek a félelem, a bűntudat és a „nem vagyok szerethető” érzését testesítik meg a pszichében.

Ezek az árnyak akkor tudnak elkezdeni szelídülni és változni ha nem fordulunk el tőlük.
Ha a tudatos jelenlétnek van elég ereje átfényesíteni őket.
S akkor a belső harc lassan békévé csendesül.
..

Megfogadtam, hogy csak akkor írok ha van mondanivalóm.
Leginkább magamnak.
Meg annak, aki értéket talál benne.

Úgyhogy lezárásnak egy emlékeztető:
Ha újra a sötétben találod magad, ne menekülj ki belőle.
Összeszedve minden erődet és bátorságodat, csak engedd meg, hogy az árnyak láthatóvá váljanak.
Legyél velük a csendben.
Mert a sötétben van leginkább szükség a fényre.

Alább pedig néhány megörökített sötét és fényes pillanat látható a júliusomból, melyek mindegyikéért hálás vagyok.

Szeret***el,
Brigi

22/07/2025

„A nő, aki visszatalál ösztönös természetéhez, olyan, mint a farkas: erős, éles érzékű, életadó, hűséges és tudja, mikor kell védekeznie, mikor támadnia, és mikor menekülnie.”

Clarissa Pinkola Estés - A farkasokkal futó asszonyok

🤍

30/06/2025

VÁLTOZÁSBAN...

„Ki vagyok én?
Merre, hová tartok?
Mi az, ami valójában lényeges?”

A június hónap valami egészen elképesztő mélységekben rendezte újra belső rendszeremet.
Ami biztos volt, bizonytalanná vált.
Ami stabil volt, ingataggá vált.
Ami a válaszom volt, kérdésemmé vált.

Van ilyen időnként az életben.
Leginkább akkor, amikor egyfajta újjászületés történik.
Egy újrarendeződés, ami előtt törvényszerű a szétesés.

S, hogy miért is osztom meg mindezt? Mert tudom, hogy nem vagyok egyedül.
Tudom, hogy sokan élünk meg hasonlót és ami nekem segít, talán segíthet másnak is.

A megoldás?
Hagyni szétesni mindent.
Engedni, darabokra hullani az életről és az önmagunkról alkotott képet.
Ez ijesztő, nehéz és fájdalmas.
Elveszíteni mindent és megérkezni az ürességbe.

De ha igazán bele merünk ereszkedni az üresség mélyébe, akkor megmutatkozik a nemtudás áldása.
Ahol nincsenek válaszok.
Csak kérdések.

S ha tudjuk engedni, akkor a kérdések nyitják meg az új élet és az új én terét.
Ki vagyok én? Merre, hová tartok? Mi az, ami valójában lényeges?
Ha nem számítana semmi, akkor mi számítana igazán?

És a válaszok nem szavak formájában érkeznek majd.
Hanem egy új életérzésben, tudat és létállapotban.
Ami valahol ismerős és mégis ismeretlen.

Ismerős, mert nem először történik.
Ismeretlen, mert a formája mindig más az újjászületésnek.
De hívhatjuk akár önmagunkra ébredésnek is.

Ahhoz, hogy a folyamat történni tudjon, először meg kell halnia annak aki eddig voltam.
Ebben a meghalásban megmutatkozik az a lényegi mag, amely halhatatlan és örök.
S ebből a kiüresedett teljességből kezd el kibontakozni és formát ölteni az új energia.

Változásban lenni sokszor nem könnyű.
De megéri.

Az önmagunk mellett való elköteleződés számomra ezt is jelenti.
Hogy hajlandó vagyok megfizetni az árát a fejlődésnek.
Hogy vállalom a szembenézést a félelemmel, az ismeretlennel, a nehézzel annak érdekében, hogy közelebb kerüljek az igazsághoz és egyben önmagamhoz.

Alább pedig néhány megörökített pillanat látható júniusból, mely az életemnek nevezett hullámvasút különböző állapotait mutatja be.
Van itt minden.
Sírás, megkönnyebbülés, szabadság, öröm...

Ha pedig te is változásban vagy, akkor csak azt kívánom, hogy tudd engedni!

Szeret***el,
Brigi

11/06/2025

ÁLOMVILÁGOM

Minden reggel ébren álmodom a világot.
Álmodom a formákat és a fényeket.
A hajnalban szőtt halovány színeket.
Álmodom az ébredést is,
mely csupán egy kapu a világok között.
Álmodom, hogy kék az égbolt a fejem fölött.
Álmodom a gondolatokat és az érzések hullámzását.
Álmodom a viharokat és a nyár pezsgő szabadságát.
Oly szilárdnak látszik minden, mégis elmúlik egy pillanat alatt.
Illékony stabilitás, meg hol ragadjalak?
E folyton változó álomvilágban,
hol minden valóságnak tűnik,
mégis mi az, mi bennem soha el nem tűnik?
Álmodom magamat?
Azt aki vagyok?
Álmodom azt, ki olykor tündökölve ragyog?
Álmodom-e mikor összeomlik minden?
S kiderül nem is létezik, mit problémának hittem?
Hol kezdődik az álom, s hol ér véget a valóság?
Hol olvad egységgé a gonosz és a jóság?
Egyetlen kérdés, mely mindig hazavezet...
Hol vagyok én, ki soha el nem veszett?
Mi az bennem, mi változatlan, s örök?
Ki az bennem, kire nem hatnak az életkörök?
Én vagyok az éberség az álom mögött.
Én vagyok a tér a kék égbolt fölött.
Ott vagyok, ahol összeolvad a hang és a csend.
Hol táncot lejt a káosz és a rend.
Ott vagyok.
Itt vagyok.
Vég és kezdet vagyok.
Kapu a világok között.
Titokban rejlő igazság.
Egy pillanat, mely örökké tart.
S minden reggel, mikor ébren álmodom a világot.
Valójában emlékszem.
Emlékszem a hullámzás tanítására,
az élet körforgására.
A megszületésre és az elmúlásra.
A mindenhol meghúzódó végtelen tanításra.
Álmodom.
Ébredek.
Felejtek.
Emlékezek.

Egyed Brigi

06/06/2025

Mélyfilozófiai eszmefuttatás Barcelonából...

Mivel édesanyámmal mind a ketten kerek évfordulót ünnepeltünk idén, úgy döntöttünk, hogy egy közös utazással ünnepeljük együtt a létezést.
Úticélunk a lenyűgöző Barcelona városa lett.

Csupán néhány napot töltöttünk ott, de e néhány nap igazán tartalmasra sikeredett.
Reggeltől estig róttuk az utcákat, egyik látványosságtól a másikig kalandoztunk.

Az utolsó napon, valamelyikünk által elhangzott a következő mondat:
„Mindenhol van valami.” – Utalván ezzel arra, hogy szinte tényleg minden sarkon található egy nevezetesség.

A bennem élő filozófus – természetesen más perspektívából megvilágítva a fenti mondatot, egy belső monológust indított:

„Milyen érdekes ez, hogy tényleg mindenhol van valami.
Bárhová nézünk, mindenhol van valami.
Egy sirály, egy pálmafa, egy virág, egy ablak, egy lámpa, egy valami...
Még ahol úgy tűnik, hogy nincs semmi (levegő, tér) ott is van valami.

Tehát van ez a valami ami ott van mindenhol.
De mégis mi ez a valami ami mindenhol ott van?

Ez a valami, bármi lehet.
Bármilyen formát ölthet.
S bárhová nézünk, mindenhol a valamit látjuk, ahogy épp a bármi formáját ölti magára.

Tehát mindenhol a bármivé vált valami van.
De ugyebár ha valami mindenhol ott van, akkor igazából sehol sincs ott.

Ahhoz, hogy úgy tűnjön mégiscsak van ott valami, a valamiknek úgy kell kinézniük, mintha mindannyian másmilyen valamik lennének.
S ezek a másnak tűnő valamik alkotják a mindent.
Meg persze a semmit.

Szóval a kérdés:
Mi az a valami, ami ott van mindenhol és nincs ott sehol, de mégis lehet bárhol?”

Az alábbi fotókon megörökítve a bármi formáját öltött valamik láthatóak, avagy „Barcelona az Egyed Brigi formáját öltött valami szűrőjén keresztül megörökítve”.

28/05/2025

Volt egyszer egy álmom.
Nőkről.
Egy tisztáson, az erdő közepén.
Nőkről, akik szívükkel és hitükkel gyógyítottak.
Boszorkánynak csúfolták őket.
Mert ismerték a Hold bölcsességét.
Mert alkalmazták a Föld gyógyító kincseit.
Mert tudásuk nem tanult intellektusból fakadt, hanem velük született bölcsesség által bontakozott ki az évek során.

Nők voltak.
„Egyszerű” nők.
Akik mélyen legbelül emlékeztek.
Emlékeztek az ősiségre, a mindenek ősmagjára.
A szeretetre, az igazságra.
Nem volt birtokukban semmilyen különleges képesség, mégis különlegesek voltak.
Mert hittek.
Mert bíztak.
A jóságban és a kedvességben.
Az ölelésben és az érintésben.
Hittek magukban.
S bíztak a létezésben.

Ezek a nők most is köztünk járnak.
Időnként összegyűlnek, hogy együtt emlékezzenek, s virágkoszorút fonva dalokat énekeljenek.
Az álom talán nem is volt álom.
Csupán egy látomás.
Egy bepillantás.
A jelenbe.
A mostba.

Ebben a pillanatban is szerte a világban nők ezrei alkotnak köröket.
Mert egy érzés újra és újra összehívja őket.
Valami, ami átível téren és időn.
Valami, ami összekapcsol a kezdettel, a véggel és az örökléttel.
Valami, ami talán időnként elhalványul, de sosem tűnik el teljesen.

Ezek a nők most is köztünk járnak.

A képek/videók az idei és egyben az első - Női kör kísérő és szertartást tartó képzésünkön készültek. ❤️

05/05/2025

MEGNYÍLNI AZ ÉLETRE

A burjánzó, tavaszba nyíló erdő emlékeztet.
Emlékeztet arra, hogy mennyire felszabadító érzés igazán nyitva lenni.

Falak nélkül.
Elvárások nélkül.
Ellenállás nélkül.
Egyszerűen csak nyitva.
Nyitva az életre.

Bármit is jelentsen ez.

Mert a létezés kettősségében nem mindig csak olyan ajándékok érkeznek hozzánk, melyek jöttét könnyed szívvel és tárt karokkal üdvözöljük.
Az élet ajándékai olykor váratlan, álruhába öltözött vendégként kopogtatnak ajtajainkon.

A felnőtté válás folyamata során megtanultuk, hogyan legyünk óvatosak, s hogyan szorítsuk háttérbe a kíváncsiságunkat.
Ajtót nyitunk az ismerősnek, s elzárkózunk az idegentől.

No de mi van akkor, ha az élet egy bizonyos dimenziójában - melyet hívhatunk akár a varázslat birodalmának – minden pont fordítva működik?
Mi van akkor, ha itt – a varázslat birodalmában - akkor érkezik a csoda, ha beengedjük és szeret***el megvendégeljük az ajtónkban álló, idegennek tűnő váratlan vendéget?

Ugye emlékszel még a mesékre?
Ahol a koldusnak öltözött király gazdagon megjutalmazza azokat, kik előtte kitárják ajtajukat?

Gyermekként a varázslat birodalma átszőtte valóságunk szövetét.
A csoda és a pillanat kéz a kézben járt.

Talán nem a valóság változott.
Csupán mi felejtettünk el nyitva lenni az életre.

Falakat húztunk magunk köré, melyeket elváráskövekből és ellenállássziklákból építettünk.

A burjánzó, tavaszba nyíló természet emlékeztetett.
Emlékeztetett arra, hogy a tündérek nem csak a mesékben léteznek.
A buja virágokkal teli erdő, a madarak éteri hangja, s a levegőben szálló mámorító virágpor illata elrepített újra a varázslat birodalmába.

Onnan hoztam el ezt az üzenetet!

Ne félj nyitva lenni!
Ne félj kíváncsi lenni!
S mi elsőre ijesztő, lehet hogy csak megtévesztő.
Ki tudja.
Lehet, hogy a várva várt csodát, csak eltakarja egy álruha.

B.

29/04/2025

ÉDESANYÁK ÜNNEPE

Van egy láthatatlan fonal, amely összeköt minket – anyáinkkal, nagyanyáinkkal, az előttünk járó nőkkel.
Minden mosolyunkban, minden könnycseppünkben ott visszhangzik az ő történetük.
A testünk emlékszik és a lelkünk suttogja, amit szavak nélküli örökségként kaptunk.

Anyák napján egy különleges hívás születik:
Együtt lélegezni, együtt mozdulni, együtt emlékezni.
Meghajolni azok előtt, akik hordoztak bennünket a láthatatlanban és gyógyítani azt, amit mi adunk majd tovább.

Egy ingyenes online női jógagyakorlásra hívlak, ahol a mozdulatok imává válnak, a lélegzet hidat képez, a csend pedig mélyen átölel, mint ahogy egy édesanya öleli gyermekét.

💛: 2025. május 04. vasárnap 18.00
✅: Ingyenes részvétel
🎥: Felvételről visszanézhető

Regisztráció:
https://egyedbrigi.hu/anyak-napi-noi-joga-ingyenes-jogagyakorlas/

Cím

Dráva Utca 17
Budapest
1133

Weboldal

https://egyedbrigi.hu/

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Egyed Brigi új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Rendelő Elérése

Üzenet küldése Egyed Brigi számára:

Parancsikonok

Szeretnéd, hogy a(z) rendelőod elsőként szerepeljen az Klinika tematikájú vállalkozások között Budapest városában?

Megosztás

Kategória

Gyógyítás és egészség

Így lettem az aki mindig is voltam.

2016 nyarán történt, hogy az életem alapjaiban megváltozott. Már korábban is gyakoroltam a jógát, viszont akkor volt az első igazi megélésem arról, hogy ki az aki ezen a testen keresztül szemléli a világot. Visszatekintve gyermekkoromra, olyan mintha az egész életem arra épült volna fel, hogy egyszer majd a jóga tanítását adhassam tovább én is másoknak. A sport mindig is aktívan része volt a mindennapjaimnak így megszerezhettem azokat az alap információkat a saját testemről, hogy hogyan kell tudatosan használnom. Testtudatom fejlesztéséhez nagyban hozzájárult a szertorna, a tánc, a gimnasztika, a lovaglás és a trambulin. Emellett pedig mindig is érdekelt, hogy mi van a látható világon túl. Azon a nyáron mikor életemben először igazán találkoztam magammal, megérkezett szívembe az a bizonyosság, hogy a jógát szeretném másokkal is megosztani. Szeretném megmutatni a világnak azt a csodát, ami a jóga valójában. Túl az ászanákon és a légzőgyakorlatokon, a jóga a legnagyszerűbb eszköz ami közelebb viszi az embert a valósághoz, az igazi tudáshoz, önmagához és önmagán keresztül az egységhez. Számomra ez az út a legnagyobb áldás és ajándék, amit valaha az élettől kaptam. Tanításom alap energiáját a szívemben lévő hála táplálja, melyet a saját tapasztalataim tesznek egyre erősebbé. Hiszem, hogy a világ egy csodákkal teli hely és az életünk ajándék, a boldogság pedig az alap természetünk, mely mindannyiunknak megadatott.