21/12/2025
A 2014-es családterápiás kongresszuson teljesen véletlenül ültem be Luzsi Margó gyerekkönyvtáros és Juhász Attila egri börtönparancsnok közös előadására. Párhuzamosan futottak a programok, én meg elnéztem a termet, így kerültem épp oda.
Ami ott történt, az ma is megérint.
Úgy kezdődött, hogy minden előzmény nélkül levetítettek egy klipet az egri börtönélet képeivel, miközben a Vad Fruttik: Szemben a nappal című dala szólt.
Aztán a képen is látható két ember elmesélte, hogyan szüntették meg a börtönbe való visszakerülést a fogvatartottak egy csoportjánál. Juhász elmesélte, számára mennyire megrázó látni, hogyan próbálják a fogvatartottak és a családjuk tartani egymásban a lelket. Aztán hallott egy előadást arról, hogy Nagy-Britanniában meséket használnak a kapcsolattartás, reintegráció (társadalomba és családba történő visszailleszkedés) támogatására. Így hozta össze az élet Luzsi Margóval, a helyi könyvtárossal.
Ha jól emlékszem, a projekt lényege az volt, hogy a fogvatartottak hosszas pedagógiai, beszédtechnikai felkészítés után meséket mondhattak fel CD-re a családjuknak ajándékba. Talán épp karácsonyra.
Ez segítette a családi kapcsolatok ápolását, a szabadulás utáni visszailleszkedést. Javította a fogvatartottak, illetve a fogvatartottak és börtön dolgozóinak kapcsolatát, a börtönklímát. Fejlesztette a fogvatartottak olvasási, beszéd, önkifejezési, kommunikációs, érzelmi készségeit. Ezekkel pedig már meg lehet kapaszkodni odakint, a világ testén anélkül, hogy visszaesnénk.
Néhány évvel ezelőtt a közmédia is tudósított a programról:
https://hirado.hu/2015/10/26/mindenkinek-jo-ha-meselnek-a-bortonben/
Most, több mint egy évtizeddel később pedig azt kell látnunk, hogy politikusok meg a média egy része nagy nyilvánosság előtt arról győzködik a máshonnan információhoz nem jutó közvéleményt,
HOGY TELJESEN NORMÁLIS, AMI NEVELŐOTTHONOKBAN, JAVÍTÓ-NEVELŐ INTÉZETEKBEN ZAJLIK? 🤯
Luzsi és Juhász előadásának hatására több, mint egy évig jártam fogvatartottakkal beszélgetni egy megyei börtönbe, majd az ottani börtönparancsnok segítségével létrehoztam helyben a börtönpszichológusi státuszt, hogy legyen állandó szakember. Tehát tudom, miről beszélek.
Minden fogvatartott arról beszélt nekem, hogy fél a zárkatársaitól. És minden fogvatartott arról beszélt, hogy alvás helyett imádkozik a családjáért. Megkérdeztem, nem volna-e kedvük megpróbálni egymás családjáért imádkozni. Ha már úgyis mindenki ugyanazt csinálja. Többen is visszajelezték, hogy miután elkezdtek egymás gyerekeiért imát mondani, nyugalom lett a zárkájukban, nem féltek többé a másiktól, nem bántották egymást.
Nem volna olyan nehéz ez.
www.schellgergely.hu