25/05/2026
Az elmúlt 10-16 évben többször is írtam itt arról, mennyire bosszant a különféle álszakértők szerepeltetése a médiában és a tudománykommunikációban.
Bár már (nagyon helyesen) potyognak a csontvázak a szekrényből, derülnek ki a fizetések, a megtisztulás még nem történt meg.
Főleg a pszichológiára és a migrációra látok rá. Hol elszomorító, hol dühítő volt látni, hogy mindig akadnak olyan helyzetű és lelkiismeretű emberek, akik pénzért folyamatosan szakmaiatlan, egyoldalúan torzító szereplést vállalnak a propaganda-ökoszisztémában.
Ehhez csak két apróság: a valódi szakemberek szerepléseinek nagy része teljesen ingyen történik. Csak a “sztár” szakembereknek (ez Magyarországon kb. azt jelenti, hogy írt egy könyvet) fizetnek szemmel is látható összeget. 10-20 oldalas, alaposan megkutatott, heteken át írt tanulmányt gyakran ugyanúgy ingyen vagy aprópénzért vállalunk el, mint egy “ma estig meg tudjuk csinálni?” interjút. A konferencia-szereplésekért konkrétan mi fizetünk, nem is keveset. Egy konferencia-előadásban benne van több év munka tapasztalata, és több hét kutatás. Az autizmusról szóló előadásomhoz ötvenezer forintért rendeltem könyveket, és egy évet készültem rá. Plusz a belépő. Csak mondom. Egyébként szívesen csinálom, mindenféle különösebb érdek nélkül.
A másik pedig az, hogy néhány hete egy kora reggeli órán épp Dobogókőn bámultam a varázslatos Dunakanyart, amikor kaptam egy emailt. Négy nappal voltunk a választások után, és egy önkormányzat érdeklődött, tartanék-e előadást vagy workshopot egy konferenciájukon. Akkor már legalább 5-6 éve nem kaptam önkormányzati felkérést, úgyhogy elsírtam magam ott, a kilátóban állva. Előtte az önkormányzati pénzekből lehetett pl. vidéki kultúrházakba menni pszichológiai előadásokat tartani, hogy a kisvárosi emberek ne kizárólag ugyanazt a három-négy szószaporító, megélhetési (és teljesen tudománytalan) előadót hallják kizárólag. Ne nagy pénzekre gondoljanak, nem ebből élünk. Az útiköltség meg a saját autó amortizációja talán többe került.
És akkor hallgatni meg nézni kellett ezeket, akik bebillegtek mindenféle műsorokba, konferenciákra, képzőhelyekre, felmondták a propit, és megkapták a pénzüket. Egy valódi, gondosan kurált konferenciához képest jópár olyan konferenciát is láttam (szerencsére csak távolról), aminek csak a vizuáljai többe kerülhettek, mint egy teljes valódi szakmai találkozó valahol máshol.
Ne értsenek félre, nincs bennem sértettség. De azért remélem, ki fog derülni mindennek az ára, és egyre kevesebb szakmaiatlan, tudománytalan vagy propagandisztikus megszólalást kell látnom a saját szakterületeimen. Persze az is jó lett volna, ha nem nyitják nagyra a fizetési ollót, és nem nehezítik a valódi szakemberek megélhetését. Ráadásul most például egy csomó olyan friss pályakezdő van, aki már most nagyon jól akar járni, ezért arról gyárt Canva-posztokat, hogy nem létezik szerelem, csak séma- és traumakötés, és ha valaki nem a tökéletes számunkra, akkor azonnal ott kell hagyni. Nem tudom, van-e összefüggés, de egy kicsit mindenki a nyertesek közé szeretne tartozni.
És még valami: tisztában vagyok vele, hogy amikor valakit a képességeihez képest magas polcra tesznek és túlértekelnek, azt éli meg, hogy dehát ő sokat dolgozik a pénzéért. Hisz egy olyan területen próbál teljesíteni, ahol önerőből nem volt képes kiemelkedőt vagy átlagosat alkotni. Bízom benne, hogy szépen lassan minden és mindenki a helyére kerül.
A poszt a véleményemet tükrözi.
