27/12/2023
"Mit csináljunk a nagyival/papival?"
Ennek a posztnak az ihletője egy évről évre égetőbb probléma lett, amit a csökkenő állami gondoskodás, elöregedő társadalom, és a bizonyos "szendvics-generáció" okoz. Azt jelenti a szendvics-generáció, hogy a mai 30-as, 40-es korosztálynak lehet hogy még gyereke sincs, vagy még nagyon picik, tehát MÉG gondoskodni kell róluk, a szülők viszont már annyira idősek, mivel ők sem a 18 évesen szülő generáció már többnyire, hogy róluk meg MÁR gondoskodni kell. A szendvicsesek előtt egy picit könnyebb volt a helyzet, mivel a gyerekek már felnőttek, kirepültek jó esetben, és csak az idősekkel kellett hirtelen komolyabban törődni…Tehát itt van ez a szerencsétlen "szendvics-brigád", és nagyjából szétszakadnak a gondoskodásban, és az anyagi terhekben.
Vegyük sorra a lehetőségeket, hátha az ötletek segítséget nyújthatnak azoknak, akik jelenleg tanácstalanok ebben a helyzetben, vagy nem ismerik a különböző megoldásokat, és nyilván mindenki megtenné a legtöbbet a szeretteiért, amire csak képes:
1. Kvázi a legkönnyebb verzió az, ha az idősödő szülő még önellátó, ha már nem is olyan f**t, hogy mindent önmaga csináljon.. ilyenkor segítség lehet a bevásárlás, vagy vásárlás házhoz rendelése (manapság már a kiszállítás díja fedezi a benzint, felesleges ezért rohangálnia a fél családnak), nyugdíjas menü igénylése, sok étterem csinálja már ezt a menüztetési stílust, havi 1 napra takarító fizetése (cirka 20ezerből megvan Bp-en), vagy az önkormányzatnál a házi betegápolás, szociális gondozó igénylése, ha messzebb laknak a hozzátartozók, és kevésbé mobilisak, aki heti 2-szer eljön a beteghez, és bevásárol, elmosogat, elpakol, segít a tisztálkodásban, egyszerűbb feladatokat elvégez. Gyógytorna is van házibeteg gondozás keretein belül jó esetben, de logopédiáról viszont sajnos ne is álmodjunk, annyira keveset fizetnek a szakembereknek, hogy ez a lehetőség most magán úton virágzik inkább.
2. Oké, ez szép és jó, ezt tudja majdnem mindenki, de mi van ha nem önellátó a szülő már? Nos, itt is vannak egyszerűbb, és nehezebb utak is. Az a legjobb, ha a mama, papa megérti, hogy egy idősotthon lenne a legjobb opció, amit közösen kinéztek, még időben feliratkoznak a várólistákra, többre is, mert előfordulhat, hogy évek bekerülni, főleg a kedvezményesebb helyekre, ezért már "illik" erre időben gondolni, mielőtt végleg lerobban az ember, és gyűjtögetni is előre, ha megtehetik. Vannak olyan helyek, ahol csak a nyugdíj bizonyos százalékát kérik el, és nincs "beugró", ezek az önkormányzati szociális otthonok, ám a "menőbb" magán intézményekbe, van hogy borsos milliókat kell előre letenni 1-1 apartmanért, és bizony nem jár vissza semmi, ha a hozzátartozónk akár csak 2 hétig tudja használni, mert távozik az élők sorából idő előtt sajnos 😞
3. Nem akarnak idősotthonba menni, igenis "ápolnia kell a gyereknek, hiszen mi is felneveltük, ez a minimum, oldja meg!", van ilyen is, persze érthető, hogy otthon akar az ember megöregedni, erre is vannak megoldások, szintén pénztárca válogatja...El tud menni a felnőtt ember ápolási díjra, ha otthon szeretne maradni a beteg hozzátartozóval, de azt tudni kell, hogy ez igen szerény összeg, nem igazán lehet belőle kijönni. Bérnővért is lehet fogadni, aki minden nap kijár, vagy bentlakásos opcióban felvenni, de ehhez egy komplett fizetést tudni kell kitermelni, sőt átlagon felüli bért kérnek, nyilván, mivel ez egy életforma, nem minimálbérért fogja vállalni senki, és az is elképzelhető, hogy 2 ember kell, hiszen szükséges a váltótárs, az már 2 komplett fizu. Legjobb, ha talál az ember olyan munkát, ami 100% home-office, és el tud így otthon is lavírozni, de valljuk be, ez nagyon ritka lehetőség.
4. "Nincs pénz, nem megyek ápolási díjra sem", tehát a probléma még mindig nincs megoldva. Ekkor jöhetnek képbe a kórházi ápolási osztályok. Ezek fizetős helyek, általában 5/6 ezer Ft/napidíjjal működnek, és 1-2 évig lehet "parkoltatni" a beteget itt, amíg sorra kerül az idősotthonban, átmeneti megoldásképp. Szerződést írnak a családtagokkal, és 1-2-3 fős elhelyezésű szobákban kaphat helyet a beteg. Ez abból a szempontból nem rossz megoldás, hogy van állandó orvosi-szakápolói felügyelet, programok, gyógytorna, mentálhigiénés foglalkoztatást, stb., nem az "elfekvő"-re kell gondolni ápolási osztály alatt.
5. Az idős ember magunkhoz költöztetése. Ez is egy iszonyú áldozat lehet, de van mikor ez a legjobb megoldás, családban maradni, megadni a végső szeretetteljes közeget, nyugalmat. Legalább ilyenkor nem kell ingázni, csak le kell szervezni, hogy valaki mindig legyen otthon, vagy a közelben, ehhez alakítani az életet. Ha alapvetően jóban vannak a családtagok, ez lehet akár a legjobb verzió is. Megmondom őszintén, ritkán láttam ebből sikeres modellt már manapság, de nincs lehetetlen.
6. "Majd a lánygyermek gondoz. A fiúnak el kell tartania a családját."
Na én erre a változatra ugrok konkrétan...Igen, régen ez így működött, mikor a nők nem dolgoztak, több generációs házakban együtt volt az egész család, és ez volt a nők munkája. De manapság mindkét nem szülöttei ugyanúgy kell dolgozzanak, senkinek sincs több ideje, vagy több kompetenciája, vagy kötelessége a másiknál. Nem lehet rátestálni csak az egyik testvérre a megoldást, ezt az eszmét ki kellene már törölni az elmékből, az ápolás már nem egyedül "női feladat".
A legrosszabb verziókat nem fogom leírni, mert a konstruktív megoldás a poszt célja, és remélem segítséget nyújthattam ezzel, hiszen privátban sokszor felmerültek ezek a kérdések, így most összefoglalhattam a teljesség igénye nélkül.
Mindenkinek kitartást, és jobbulást kívánok!
