28/05/2026
A zaklatás nem játék, és nem is „ártatlan piszkálódás”. Nem olyan tapasztalat, amit egy gyermeknek vagy akár egy felnőttnek „ki kell bírnia”, hogy megerősödjön. Egy gúnyos mondat, a rendszeres megalázás, a kiközösítés vagy a csendes kirekesztés is mély nyomot hagyhat az önbecsülésben, a biztonságérzetben és a kapcsolatokhoz való viszonyban.
Szakpszichológusként gyakran látom, milyen nehéz megszólalni annak, akit bántanak. A szégyen, a félelem, az önhibáztatás sokszor bezárja az áldozatot, miközben éppen ilyenkor lenne a legnagyobb szüksége arra, hogy valaki észrevegye, meghallgassa és mellé álljon.
A Ridikül legutóbbi adásában erről a nehéz, de megkerülhetetlen témáról beszélgettünk: az iskolai bántalmazás dinamikájáról, a csend szerepéről, a szemlélők felelősségéről és arról, hogyan tud egy közösség valódi védőhálóvá válni.
Mit tehetünk?
🔹 Vegyük észre a jeleket.
A hirtelen elzárkózás, a szorongás, a hangulatváltozás, az iskolától vagy közösségtől való félelem mind segélykiáltás lehet.
🔹 Adjunk biztonságot.
Éreztessük az érintettel, hogy nincs egyedül, és hogy segítséget kérni nem gyengeség, hanem bátorság.
🔹 Ne maradjunk passzív szemlélők.
A zaklatás akkor erősödik, ha a környezet hallgat. Tanítsuk meg a gyerekeknek – és emlékeztessük magunkat is, hogy kiállni valaki mellett sokszor életbevágóan fontos.
A megelőzés közös felelősségünk. Senki nem maradhat egyedül a fájdalmával.
Nagyon hálás vagyok, hogy vezethettem a Ridikül ezen adását, és bízom benne, hogy lesz még lehetőségem hasonló beszélgetésekben részt venni.
👉A teljes adás a kommentben elérhető
‼ Nézzétek meg ma a következő adást is 16:00 órától a Duna TV-n!
Duna Televízió
MTVA
