
21/09/2025
VARÁZSKÉPESSÉGEK
A mesékben, varázsmesékben minduntalan megesik, hogy a hőst, vagy hősnőt reménytelen helyzetéből egy varázstárgy megszerzése, működésbe hozása segíti ki.
Sípocska, melynek szavára ott terem egy egész hadsereg, vagy épp az ég madarai, furulya, aminek dallama száz sárkányfejet altat el egy szempillantás alatt, váll fölött áthajított fésű, ami sűrű erdővé változva akadályozza a hősnő nyomában lihegő boszorkányt, szüntelen lakomát biztosító asztal, tengerlépő cipő, drágakövet hullató körte, bárhova repítő hipp-hopp kalap, csodalámpa, láthatatlanná tévő köpeny... mágikus tárgyak, amelyek birtokában mágikus képességekre tesz szert a mesehős.
Persze ezekhez a varázstárgyakhoz sosem egyszerű hozzájutni. Nehéz próbatételek, éber figyelem, a kínálkozó alkalom felismerése, bátorság, kockázatvállalás, jótétemény, áldozathozatal, szolgálat... Sőt, varázstárgyat lehet szerezni alkuval, csellel, furfanggal, jószerencsével is.
A tárgyak megszerzésének módja, megfelelő működtetése, a körülmény, ami megkívánja a használatba vételüket, kulcsfontosságú ahhoz, hogy a hős teljesítse küldetését.
Történetekkel dolgozva az önmunka folyamatában ezek a varázstárgyak lehetőséget nyújtanak rálátni, milyen képességet kell kimunkálni, felébreszteni, megtanulni, megszerezni ahhoz, hogy az adott élethelyzettel sikeresen megküzdjünk. Mikor kell aranyat teremteni, mikor kell igazmondó gyűrűt húzni az ellenfél ujjára, hogyan segítene egy tengerré változó selyemkendő és mindezt milyen módon lehet a valóságban élővé tenni - ezalatt a fejlődési út alatt a mese hősével együtt lépésről lépésre a lehetetlenből lehetséges válik, megküzdési stratégiáink gazdagodnak, olyan erőket fedezünk fel és mozgósítunk magunkban, amitől értékesebbé válunk önmagunk szemében.
Vannak azonban mesehősnők, akik már történetük elején mindenféle különleges tárgy nélkül mágikus erővel bírnak. Küzdelem, segítőtárs, szolgálat, próbatétel nélkül képesek rendkívüli, természetfeletti cselekedetekre.
Tudnak varázsolni, hihetetlen dolgokra képesek, segítség nélkül oldanak meg lehetetlen helyzeteket, hozzá még mosolyognak is...
"Bekopogtak, ám a Nap lánya nem az ajtót nyitotta meg, hanem a falon keresztül jött ki. -Bocsánat - mondta -, de belülről nem nyílik az ajtó. Kénytelen vagyok a falonkijönni és kívülről megnyitni. "
"Gyulladj meg, tűz! – kiáltott a leány. És a tűz rögtön lángra lobbant a kemencében."
"Megdagasztódott a kenyér, meg is kelt csakhamar. A leány akkor lebontotta hosszú haját, és varkocsával kiseperte a parazsat a kemencéből. A megkelt cipók csak úgy maguktól kerültek a kemencébe, amikor pirosra sültek, maguktól kiugráltak és sorjában elhelyezkedtek a polcon."
"A leány felment az emeletre, vitt magával fonalat és gombolyítani kezdte. De egyszer csak elejtette az orsót, leesett a földszintre.Erre levágta az orrát, utána küldte és visszahozatta az orsót vele, orrát meg a helyére illesztette."
Nem fogja őket tűz, nem állítja meg őket a fal, nem éreznek fájdalmat, dolgukat úgy végzik, mintha azok maguktól végződnének el.
Ajándék ez az erő? Átok? Vajon milyen világ vette körül őket, amire csak ilyen rendkívüli válaszokat lehetett adni? És minek kell változnia, hogy ne kelljen nekik tűzbe menni, magukat sebezni?
Vajon mi az ő fejlődési útjuk?
Nem más, mint az, hogy ne kelljen többé varázsolniuk!
Évek óta nem hagynak nyugodni ezek a mesehősnők, az általam kísért folyamatokban megismert történetek, a népmesékből megismert történetek, a saját történetem - mind arra sarkallnak, hogy utána járjak.
Micsoda ellentmondás, a legtöbb mesehős az életét kockáztatja, hogy szerezzen valamit, amivel időszakosan egy kis természetfeletti erőt birtokol, ezek a természetükből fakadó varázserővel rendelkező hősnők pedig a történet végén úgy fejlődnek, hogy ... átlagosak lesznek?
Kik ezek a nők a valóságban? Akiknek semmi sem lehetetlen? Akik mosolyogva legyintenek, akárhányszor szembesülnek egy újabb megoldhatatlan helyzettel, amit egyedül kell kézben tartaniuk, miközben a környezetük csak áll és álmélkodik, sokszor furcsállva, elutasítva őket?
Honnan indul az, akinek oda kell megérkezni, ahol a "nincs több varázslás" hozza az egyensúlyt?
Hogy születnek ezek a képességek, milyen élethelyzet aktiválja őket? És vajon milyen élethelyzet, tér, kapcsolódás szükséges elengedhetetlenül ahhoz, hogy egy varázslónő megengedhesse magának, hogy csak egy egyszerű asszony legyen?
A róluk szóló mesék kínálnak válaszokat, új, sosem járt utakat a belső tájakon, tapasztalati teret a transzformációra.
Persze, aki varázslathoz szokott, meg kell barátkoznia az egyszerű asszony - minőség értékességével ... és az már nem a mesében történik ...
/mesei utalások: Nap lánya, Mészből faragott leány, Anana/