26/11/2025
"A kert épp annyira természetes színtere a léleknek, mint a mesék belső képei. „A kertben a lélek lép házasságra a természettel.”, míg a mesékben a lélek önmagára talál."
VELÜNK ÉLŐ, BENNÜNK NYÍLÓ SZIMBÓLUMOK
A KERT
„Az élet azon a napon kezdődik, amikor belefogsz egy kertbe.” - kínai közmondás.
Az első kert, mitikus hely. A születés, a teremtés helye, maga a Paradicsom. A hagyományban a kert fallal körülvett, zárt teret jelöl, amely elkülönül zabolátlan természettől.
A kert az emberiség egyik legősibb és leggazdagabb szimbóluma, a megszelídített vadon. Egyszerre külső és belső tér, kifejezi a természet és a kultúra találkozását, a rend és a káosz egyensúlyát. Sokszor egyfajta szent hely, ahol az égi, emberi és természeti világ összekapcsolódik.
„A zárt kert a művelésre utal a nyerseséggel, határokra a korlátlan társas élettel, a lélekkel való törődésre a külső szenvedélyekkel, a szenvedélyre a nyers szexualitással, a lelki vágy növekedésére a dolgok iránti általános mohósággal szemben.”
A kertben az élet rendezett formában van jelen, a növények az emberi akaratnak megfelelően nőnek, vagy annak alávetve vágatnak ki. A kert ura, az élet ura. A kert egyben menedék is a világ zaja elől, a megpihenés és a gyógyulás helye. Vagy az elmélkedésé és az elvonulásé. Elég csak a középkori kolostorkerteket felidéznünk. A kert az ember belső világának tükre. Az ápolt kert a harmonikus lelki életet, az elhanyagolt kert a zaklatott, zűrzavaros lelki állapotot jelöli. A „belső kert” spirituális tanításokban gyakran a meditáció és az önmegismerés helye.
A mesék kertjei átmeneti terek.
Próbatételek, színtere:
Bizonyos mesékben a hősnek az a feladata, hogy visszaszerezze azt, amit elloptak a kertből és megőrizze a kert épségét. A birodalom zavartalan működéséhez ugyanis helyre kell állítani a kert egyensúlyát.
„Volt a királynak egy almafája, amelyen aranyalmák termettek. Olyan különös fa volt az, hogy éjjel virágzott, s meg is ért rajta az alma minden éjjel. Így a király gazdagsága napról napra annyira szaporodott, hogy oly gazdag király nem volt az egész világon.
Egyszer azonban a király, amikor szokása szerint korán reggel kiment sétálgatni gyönyörűséges kertjébe, az aranyalmáknak csak a hűlt helyét lelte. Így történt ez másnap is, harmadnap is. Összehívta a király erre az egész udvart, s kihirdette, hogy ha olyan emberrel találkozik, aki az aranyalmákat megőrzi, fele vagyonát neki adja.”
„A katonát a cár elé vezették. A cár így szólt hozzá: – Felfogadlak, hogy őrizzed a kertemet. Az utóbbi időben valaki éjszakánként a kertembe merészkedik, és tördeli a fáimat. Minden éjjel állj őrt a kert közepén a tisztáson, és figyeld a kertet. Ha észreveszed ki tör be éjszakánként a kertembe – megjutalmazlak. Ha nem –, leüttetem a fejedet.”
Menedék színtere:
Amikor a hős gyenge, menekül, otthontalan, vagy várnia kell valamire, kertben bolyong, gyümölcsöskert ad neki erőt.
„Éjszaka elérkezett egy király gyümölcsöskertjéhez. A hold sugara az ágakon lógó gyümölcsökre hullott. Nem léphetett be, mert a kertet vizesárok övezte. Térdre esett az éhségtől. Ekkor egy fehérbe öltözött szellem jelent meg, elzárta a zsilipet, s a vizesárok kiszáradt.
A lány a körtefák között sétált, s tudta jól, hogy minden egyes körtét számon tartanak, s szigorúan őriznek. Egy ág azonban olyan alacsonyra hajlott, hogy elérte, s a gally ropogni kezdett. Száját a körte aranyos héjához emelte, s enni kezdett.”
„Egész nap a kertben járkált. A gyümölcsfák között nagy veteményeskert is volt, s amit ott talált, abból evett s jóllakott. Nem búslakodott, jól ment a sora.”
„Ott a király megparancsolta, hogy az őzecskét külön kertben tartsák, Cerceruskának pedig minden ember engedelmeskedjék, kedvét keresse neki, aki jót akar.”
Találkozások színtere:
A férfi és nő a kertben veszi észre egymást, a kert a szerelem színtere.
„-Megvagy, tolvaj!
De midőn rátekintett, hát látja, hogy karja közt gyönyörű szép lány fekszik, arany fürtjei eltakarják szép fehér vállát.
- Ki vagy te, szép tolvaj? - kérdi a királyfi. - Soha többé el nem eresztelek!
- Én Tündérszép Ilona vagyok - mondta a szép lány.”
„-Egyszer nyáron egyedül tett-vett a kertben. Nagyon kimelegedett, levette a sapkáját, hogy szellőztesse egy kicsit a fejét. Ahogy a nap rásütött, aranyhaja úgy elkezdett csillogni-villogni, hogy szinte záporoztak a sugarai. Betűztek a királylány hálószobájába is. A királylány az ablakhoz ugrott, megnézni, mi ez a nagy fényesség. Meglátta a fiút, és lekiáltott hozzá:
- Hallod-e, hozz nekem egy csokor virágot!”
„- Látod - mondta az ifjú -, van az én kertemben szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack, amit te kívántál. Itt maradsz-e mostan, leszel-e a feleségem?”
A tündérek kertjében az élet vize buzog, vagy a halhatatlanság, gazdagság, bölcsesség és hatalom jelképe, az aranyalma terem, melyet jól őriznek csudaszörnyek, sárkányok, bárki nem léphet be oda.
A kert épp annyira természetes színtere a léleknek, mint a mesék belső képei. „A kertben a lélek lép házasságra a természettel.”, míg a mesékben a lélek önmagára talál.
(Idézetek: Robert Bly, Mesék: Tündér Ilona és Árgyélus, A kővé vált birodalom, A levágott kezű lány, Az elátkozott kastély, Szép Cerceruska, Vasjankó, Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack)
Kép: Jacek Yerka
