27/02/2022
Erich Fromm, ez a lázadó szellem, aki a néhai Erős Ferenc professzor szerint "mindig az ár ellen úszott, kritikai álláspontjához minden körülmények között ragaszkodott" egész életében kutatta a rossz, a gonosz és a pusztitási hajlam eredetét, amelynek során a pszichoanalízis, a filozófia és az etika nézőpontjait igyekezett integrálni. "Az emberi szív" és "A rombolás anatómiája" című könyveiben ellentétbe állította az élet és a teremtés szeretetét (biofília) a holt dolgok és a rombolás szeretetével (nekrofília), amelyek szerinte nem egymás párjai (ahogy Freud gondolta az élet- és halálösztönökről), hanem egymás alternatívái, és a rombolást szerinte az választja, aki nem képes szeretni és alkotni. A nekrofília klinikai eseteként elemezte Hi**er alakját, de a történelem sajnos azt mutatja, hogy nem egyedi esetről van szó. Minden korszaknak megvannak a maga Hi**erei, akik a személyes növekedés kudarcát agresszióval és rombolással kompenzálják.
Az alábbi részlet "A rombolás anatómiája" c. könyvéből való.
