20/02/2025
Már egy éve aktuális lett volna ez a poszt.
Nem akarok szomorú posztot írni, de úgy érzem, "kis" (30 kilós) volt kolleginám megérdemel egy méltó megemlékezést.
Nem volt erőm hamarabb közzétenni.
Bemutatom Boglárkát, aki fáradhatatlanul asszisztált minden délutános műszakban, ablaküveget remegtető horkolással nyomva el a relaxációs zene lágy dallamait. 🥲
Sok vendég ismerte, szerette, a szeretetük viszonzásra talált, Bogi lelkesen kísérte ki- be a masszázsra érkezőket. 😊
Amikor kinyitottam a komódom fiókját, hogy előkotorjak egy szem háztartási kekszet, rádöbbentem, hogy sajnos az én ennivalómnak nincs már helye: rágcsák, szárított tevefejbőr (igen, van ilyen, elég kellemetlen kipárolgású, de a kutyák szeretik 🙄), korpovit keksz, tehéntőgy kockák (igen, ilyen is van, kedvenc volt 😂), különféle jutalomfalatok sorakoztak a fiókban, NEKEM 1 darab keksz, abonett kenyér vagy hasonló, életmentő táplálék nem akadt. Mindezt a vendégek hozták neki, NEKEM meg maradt az éhezés... ilyen volt ez. 🙂🥲
Mindannyian, akik ismerték és hallgatták (bitang, lányokhoz nem illő horkolás), a szívükbe zárták, köszönöm nekik, hogy kényeztették, a sok simogatástól szinte kikoptatták a bundáját. 🙂
Mindig a vállalkozásom kabalája marad.
Ez nem szomorúságot okozó poszt akart lenni, csupán megemlékezés, mert megérdemli, mint pótolhatatlan "munkatárs".
Jelentkezzen, akire szeretettel emlékeznek, amiért végighorkolta a munkaidejét! Ugye, hogy nincs ilyen köztünk? 😆😊🥰
Űrt hagyott, de olyan vendégekkel is megszerettette a kutyákat, akik addig tartottak tőlük. Számomra ez a legnagyobb ajándék, amit a vendégektől valaha kaptam: az iránta érzett szeretetük. Köszönöm nekik!
Köszönöm mindannyiuknak!
Egyszer még találkozunk, de viszek magammal füldugót a horkolás ellen. 😊🤭
❤❤❤
