03/08/2024
Bori vagyok, 36 éves. Minden vágyam egy igazi férfi.
Vannak olyan lányok, akik jók, képzettek, erősek, szépek és megoldják a problémáikat, és mégsem találnak párt. Vannak olyan férfiak, akik a számítógépen élik meg a sikereket, maszturbálással, online játékkal, és a való életet szürkének látják. Ők egy idő után nem is próbálnak ismerkedni. Tényleg nehezen találnak párt a nők? Valóban eltávolodik a két nem egymástól?
Ki ne ismerne olyan nőket a környezetében, akiknek mindenük megvan, remek állás, pénz, siker, csak éppen a párkapcsolat hiányzik az életükből. Aztán ott vannak a férfiak, akik jóképűek izmosak, mégis egyedül élik az életüket, az online világban vigasztalódnak.
Bori, hat éve a szomszédom. Ez idő alatt egyetlen férfit sem láttam nála. Bori vezető beosztásban dolgozik egy német multinál. Ide úgy tudott bekerülni, hogy két diplomát szerzett és három nyelven beszél felsőfokon. Csinos kis lakása van, full-osra berendezve. Minden reggel edzésre jár egy wellness központba, hogy megőrizze az alakját. Egy külön gurulós bőröndöt rendszeresített a szépítőszerei számára, hogy edzés után a legcsinosabb frizurával és sminkkel indulhasson munkába. Természetesen kiskosztümben és tűsarkúban. Mindig úgy néz ki, mint aki a címlapról lépett le, mégsem boldog.
„Tudod, valóban mindenem megvan. Az anyám mindig arra nevelt, hogy amihez hozzákezdek, azt maximálisan jól végezzem el. Ennek szakmailag meg is van az eredménye, mégis azt érzem, hogy üres az életem. Vágyom egy igazi férfire, aki a társam lehetne, akinek gyerekeket szülhetnék.
Lassan kifutok az időből, és ez aggodalommal tölt el. Hogy milyen férfire vágyom?
Egy menedzser típusú férfiről álmodom, aki határozottabb, mint én. Aki tényleg legény a talpán, erős, csinos, izmos, akihez jó hozzábújni, aki mellett nőnek érezhetem magam. Tudom, hogy ez nem könnyű, hiszen én is elég domináns típusú nő vagyok, két lábbal állok a földön. A probléma az, hogy eddig egyik páromat sem éreztem elég jónak ahhoz, hogy elegendő időt szánjak a kapcsolatra, az ő megismerésére.
Már az elején kevésnek érzem őket.
Elég szörnyű érzés, amikor rájössz, hogy a férfiak zömében nem látsz fantáziát, nem találod őket megfelelőnek. Nagyon magányos műfaj, ha azt érzed, te magad sokkal jobb vagy bármelyik pasinál.
Aztán itt van a szex.
Ha nagyon hiányzik, akkor elhívok egy jó barátot, egy éjszakát együtt töltök vele, aztán annyi. Vagy előveszem a vibrátorom. Tudom, elég riasztóan hangzik, de sokszor egyszerűbb, mint felszedni egy férfit. Kezd elegem lenni a semmit mondó beszélgetésekből, amik a munkáról, hobbiról szólnak. Iszunk, aztán az ágyban kötünk ki! Annyira felszínes az egész!
Azt érzem, a mai férfiak képtelenek ismerkedni, kapcsolódni a másikhoz.
Ha meg sikerül valakit találnom, aki megdobogtatja a szívem, akkor – legalábbis eddig azt tapasztaltam -, hogy nem akar komoly kapcsolatot.
Pár randi után kihátrál, és hülye kifogásokat keres, aztán elérhetetlenné válik. Nem válaszol, nem veszi fel a telefont, vagy arról hantázik, hogy nem kész egy párkapcsolatra. Egyszóval nem akar elköteleződni.”
Bori igényei magasak. Amikor egy nő pár nélkül marad, akkor zömében ezt az időt arra használja, hogy képezze és fejlessze magát. Vagyis elkezd magával foglalkozni. Energiát rak abba, hogy a „saját értékét növelje” a piacon. Edzeni jár, hogy csinosabb legyen, nyelveket tanul, netán beiratkozik egy bútorrestauráló tanfolyamra.
Értelmesen tölti az idejét, aminek az az eredménye, hogy fejlődik és egyre jobb lesz.
Sokan önismereti munkába kezdenek, hogy rendben legyenek önmagukkal.
Azonban ez azt is jelenti, hogy mindezek után értékesebbnek érzik magukat, ezáltal a leendő partnerük felé megjelenő igényük is nagyobb lesz. Diplomás, nyelveket beszélő, jól kinéző férfire vágynak, akik legalább olyan szinten élnek anyagilag is, ahogyan ők.
Nehéz ügy, hiszen a lehetőségek leszűkülnek, ahogy telik az idő, és a nők értékesebbek lesznek a saját magukra fordított munka eredményeként, egyre kevesebb független férfit találnak, akik megfelelnek a magas elvárásaiknak.
A férfiak és az elköteleződés hiánya
Eközben a fiatal férfiak jelentős hányada az ellenkező irányba tart. A mai harmincas generáció, akik már beleszülettek az informatika világába, az életüket az online felületeken élik. A számítógép és okos telefon rabul ejti a férfiakat, akik egy fárasztó munkanap után bevackolnak a szobájukba, kulcsra zárják az ajtót, stressz oldásként és sikerélmény gyanánt egyet-kettőt maszturbálnak egy pornófilmre, majd megnyernek egy stratégiai játékot és ettől boldogok.
A siker könnyű, olcsó, egyszerűen elérhető, míg a való világban sokat kell érte küzdeni. Az online világ színes, anonim módon lehet megszerezni az örömöket, amik a dopaminszint megemelkedését idézik elő. A dopamin egy újdonság keresésre ösztönző hormon, ami az érzelmi életért és az elégedettség érzésért felelős, és boldogságot vált ki.
Azok a fiúk és férfiak, akik sok időt töltenek az online felületen, egy idő után a való életet szürkének érzékelik. Minden unalmas és egyhangú, a nők sem hatnak rájuk olyan mértékben, mint a pornó, és az ismerkedést is kényelmetlen procedúrának érzik.
Károly programozó, 34 éves diplomás férfi. Jól keres, pár nélkül él, leginkább online ismerkedik. Ezek a kapcsolatok nem tudnak fejlődni, mert csak ritkán, vagy egyáltalán nem találkozik a lányokkal. A találkozókat macerásnak érzi, mert időigényes, és mert kényelmetlennek érzi a személyes beszélgetést.
Karcsi egyáltalán nem szeret a belső életéről, az érzelmeiről, a titkos gondolatairól beszélni, mert sérülékenynek érzi magát, ha beszélnie kell magáról. Márpedig egy randit nem lehet megúszni megúszni enélkül.
Alig várja, hogy munka után hazaérjen, felmenjen a netre, és a kedvenc oldalain böngésszen. Ha mégis ismerkedik, akkor a kommunikáció nem jut túl a felszínes mondatokon.
Ő mesél arról, miért nem tud elköteleződni.
„Amikor az egész napi kemény munka után hazaérek, nincsen kedvem semmihez. Felmegyek a netre, pornót nézek, maszturbálok egyszer-kétszer, aztán rögtön megnyugszom. Általában van netes barátnőm, de azt tapasztalom, hogy kevés a lányoknak, hogy neten beszélünk. Állandóan találkozni akarnak. Pedig igyekszem velük napközben is beszélni, megkérdezni, hogy vannak, mit csinálnak. Sokszor unom őket.
Ez azzal jár, hogy amikor jobb jött az aktuális nőnél, lecseréltem minden szívfájdalom nélkül. Egyébként találkozni csak nagyon ritkán szoktam, leginkább csak a szex kedvéért,mert fáraszt és untat.
Egy idő után a lányok megelégelik a chat-es kapcsolattartást, hisztiznek és követelőznek, én meg ilyenkor lepattintom őket valami üres dumával, vagy eltűnök, elérhetetlenné válok. Azért, mert mindenáron találkozni akarnak, amihez nekem sokszor egyáltalán nincs kedvem.”
Sok esetben a mai fiatal férfiak nem tudnak udvarolni, nem értik a nőket, nem tudnak mit kezdeni az érzelmi kommunikáció igényével. Ez valóban meglehetősen nehézkesen megy azoknak, akik a chat felületeken élik az életüket. A chat nyelvezete, a nonverbális jelzések nélküli steril szavak nem tudnak érzelmeket kiváltani, hiszen nem az a mélység, ami egy személyes találkozáskor, egymás szemébe nézve, az érintésekkel fűszerezve, élmény szinten hat.
Online társkereső oldalakon könnyű az ismerkedés.
Napi néhány érdeklődő mondat, szívecske, egy ideig ugyan elég, de egy komoly kapcsolatot kereső nőnek biztos hogy nem. Hiszen ő intellektuális tartalomra, érzelmi közeledésre vágyik. Együtt töltött minőségi időre.
Ehhez egy hasonló szükségletekkel rendelkező partner kellene, ami manapság a társkeresést igazán megnehezíti.
Tibor mesél, aki egy 32 éves két diplomás férfi, és felismerte, hogy az élete szürkévé és reménytelenné vált az online játékok és pornó miatt.
„Azt vettem észre, hogy boldogtalan vagyok Ha kimentem az utcára, akkor feszült voltam és azt vártam, mikor zárhatom magamra a lakást és élhetem online az életemet. Zavarba jöttem, amikor egy nő hozzám szólt. Nem láttam szépnek a nőket, mindegyikükben csak testi a hibákat láttam. Türelmetlen voltam és ingerült, minden fárasztott. Amikor már online módon sem tudtam örömhöz jutni sem sz*****is értelemben, és a játékok sem adták meg az örömet, akkor megijedtem, hiszen a függőség és kiégés jeleit éreztem, ami elkezdett zavarni.
Ekkor ismertem fel, hogy baj van.
Pszichológusi segítséggel leküzdöttem a boldogtalanságot és kiégést, amit a függőség és érdektelenség okozott.
Ma már boldog párkapcsolatban élek és csak rossz emlék a múlt.”
A fent említett példákban szélsőséges eseteket mutattam be. Két passzív férfit, aki online találta meg a kényelmes örömét és egy magas elvárásokkal rendelkező nőt, akinek senki sem elég jó.
Ha lenne egy varázspálcám, akkor azt varázsolnám, hogy a férfiak ismerjék fel, hogy képesnek kell lenni arra, hogy udvaroljanak a nőknek, hiszen egy nőnek érzelmi biztonságra van szüksége. Az udvarlás, a bókok, az az érzés, hogy fontos egy férfinek, akinek tetszik, aki csak rá figyel, és aki sz*****isan is kívánja őt, nagyon fontos. Szükség van arra, hogy fejlesszék az érzelmi intelligenciájukat, hogy érzelmi síkon is tudjanak kapcsolódni a nőkhöz. Azért is, mert minden ember, beleértve a férfiakat is vágyik közelségre, érzelmi intimitásra. Hiszen ez egy alapszükségletünk.
A nőknek pedig azt varázsolnám, hogy legyenek képesek elfogadni egy férfit a konkrét elvárások helyett. Hogy ne egy Mr. Tökélyt várjanak, mert olyan nincs. Csalódottak lesznek, ha nem a listára felírt tulajdonságokkal, testi, észbeli és anyagi potenciálokkal rendelkezik a jövendőbelijük.
Ha egy férfitől nem elvárunk, hanem megkeressük, hogy mi az értéke és mi az, ami szerethető benne, akkor talán könnyebben érezzük jól magunkat vele.
Ha pedig tudunk együtt nevetni, kíváncsiak vagyunk a másik gondolataira, akkor a megismerés valódi, érdekes útjára lépünk.
Ez az út ugyan göröngyös és kalandos, de ettől érdekes, és ekkor van meg annak a lehetősége, hogy két ember összecsiszolódjon és elköteleződjön egymás felé, így mind az érzelmi közelség, mind a szenvedély jelen lehessen a kapcsolatban.
