07/01/2026
Vegán január
15-30 éves koromig vega voltam. Nem volt benne semmi etikai megfontolás, csak érdekelt az egészséges életmód. Adott egy keretet a változatos, mértékletes, kiegyensúlyozott étrendhez, bár azért valljuk be, egyetemistaként ez nem mindig teljesült ilyen formában... 🙃 a húsmentesség alap volt. Ezen kívül mindig az adalékanyagokra figyeltem, mindig elolvasom az összetevőket és azt választom, ami a legtermészetesebb összetevőket tartalmazza.
30 évesen a gyerekek miatt kezdtem el újra húst enni, nem akartam vegának nevelni őket, nem lettem volna nyugodt, míg fejlődésben vannak. Ha nekik elkészítem, már én is eszek belőle. Már csak az egészséges, tudatos táplálkozás miatt is, meg mert szeretek finomakat enni és még a kreativitásomat is kiélem benne, nagyon szeretek sütni-főzni. (Mondjuk még jobban szeretek, ha nem kell másodpercenként félbeszakítani, mert valaki folyton anyázik mellettem: "Anya nézd, anya, anyaaa, aaanyaaaa!!!!") De a húsok elkészítésében sosem voltam túl jó. Ha csináltam, inkább valami darált húsosat.
Attól, hogy elkezdtem újra húst enni, igazából nem változott semmi. Nem lettem energikusabb, de fáradékonyabb se. Nem vettem észre semmi különbséget az ideg-, hormon-, emésztő- vagy immunrendszerem működésében. Nem lettem se ellenállóbb, se érzékenyebb.
Decemberben szomorú dolog történt velünk, Özilkénk, az öreg, beteg nyuszink nem élte meg a 10. szülinapját, a kezünkben simogatva búcsúztunk el tőle. Már számítottunk rá, hosszú, boldog nyúl élete volt, és így volt a legszebb elengedni, mégis olyan meghatározó volt az elvesztése, hogy azt mondtam, újra gondolom a húsfogyasztási szokásaimat. Nem mondom, hogy újra vega leszek, csak hogy újra értékelem. Mindig is érzékenyebb voltam az élővilágra, környezetvédelemre, nem véletlenül lettem biológus, és az sem véletlen, hogy nem találtam a helyem a kutatásban és a gyógyszeriparban. Ezekkel csak egyre messzebb kerültem attól, amit mindig is helyesnek éreztem. Azt keresem, hogy tudok a lehető legharmónikusabban együtt élni a környezettel, úgy, hogy az a nagyvárosi, kisgyerekekkel közösségbe, állami intézménybe járó, informatikusként sokat dolgozó férj mellett a lehető legfenntarthatóbb legyen. Értsd, szívesen kiköltöznék az erdő szélére, szívesen tanítanám magam a gyerekeinket és szívesen lennék önfenntartó, de mi itt és most nem ezt az életmódot választottuk. Én abban akarok példakép lenni, hogy tudjuk a nagyvárosban, munka és gyerekek mellett, a hétköznapi rohanásban, a saját igényeinkhez szabva a legjobbat kihozni az életmódunkból.
Így most a veganuár = vegán január mozgalom pont jó motiváció, ezt a hónapot annak szentelem, hogy megfigyeljem magunkat, mit hoz a növényi alapú étrendre törekvés. Kipróbálom, mennyire tudok változatosan, természetesen növényi alapú táplálkozást folytatni úgy, hogy ne kelljen túl sok plusz időt, energiát belefektetni, különleges összetevőket beszerezni stb. És csak figyelem magam, milyen érzéseket hoz és közben tanulok, utána járok, mi van a nagyüzemi állattartás és élelmiszeripar mögött, mi az amiről könnyedén le tudok mondani és mi az, amiről nem.
A kép reggel készült, ahogy Laurámmal gyalogoltunk a buszmegállóba, a hó miatt inkább tömegközlekedtünk és nagyon jót beszélgettünk útközben. Utána itthon elkészítettem a vegán reggelimet: teljes kiőrlésű kovászos kenyér, csicseriborsó krémmel (konzervből, fokhagymával, curryvel, nagyon finom lett 😋) míg pirult a kenyér, el is készült minden, indulhat a munka 🌱💚✨