08/01/2026
Kedves 52 éves Én!
Szia, Drága!
Először is: álljunk meg egy pillanatra. Igen, te vagy az, aki ezt olvassa. Az a nő, aki már túlélte a fiatalságot, a „majd ha…” korszakot, a „mit szólnak mások?” évtizedeit – és még mindig itt van.
Nem kicsit: nagyon jól!
52 éves vagy. Ez nem vészhelyzet, hanem szintlépés. Mint egy videojátékban: kevesebb életed van ugyan (értsd: türelmed), de sokkal erősebb fegyverekkel indulsz.
Például:
– pontosan tudod, mit nem akarsz
– már nem kérsz bocsánatot azért, aki vagy
– és képes vagy nevetni magadon (néha kicsit hisztérikusan, de az is számít)
Igen, a tested néha furcsa dolgokat csinál. Néha meleged van, máskor elfelejted, miért mentél be a szobába.
De figyelj: ez nem gyengeség, hanem bizonyíték arra, hogy sokat megéltél. A ráncaid nem hibák, hanem térképek – mindegyik mögött egy történet, egy nevetés, egy túlélés van.
És most jöjjön a fontos rész, mert ezt hajlamos vagy elfelejteni:
👉 Elég vagy
Nem majd ha lefogysz.
Nem majd ha még tanulsz valamit.
Nem majd ha mások is úgy gondolják.
👉 Most már hiszel magadban.
Nem feltételhez kötve.
Nem mások visszajelzésére várva.
Hanem csendesen, mélyen, belül.
Bízol abban, hogy elég vagy.
Hogy amit érzel, az számít.
Hogy amit tudsz, az érték.
Büszke lehetsz magadra. Azért, amit végigcsináltál. Azért, amit elengedtél. Azért, aki lettél – még akkor is, ha néha magad sem tudod pontosan, ki vagy éppen. (Spoiler: ez teljesen rendben van.)
És tudod mit? A legszebb részek még előtted vannak. Már nem kell mindenkinek megfelelni. Már választhatsz. Már mondhatsz nemet. Már nevethetsz hangosan. Már élhetsz magadért.
Szóval húzd ki magad. Igyál egy korty vizet (vagy bort). Mosolyogj.😉
Ez az életed – és te nagyon jól viseled.
Szeretettel,
Én🫶❤️
(aki tudja, min mentél keresztül – és mennyire menő vagy)
