25/04/2023
„Uram, miért?”
A felépülő alkoholisták körében régebben közkézen forgott Lucien Aimé Duval (jezsuita szerzetes, dalszerző, énekes) vékony kis könyve: Miért oly hosszú az éj? Idézek belőle néhány gondolatot:
1. „Ezt a betegséget, az alkoholizmust, ezt nem láttam, hogy rám tör. Azt ugyan megéreztem, hogy valami változás történt a lelkemben, viselkedésemben az alkohollal szemben. Szenvedtem valami miatt, de nem tudtam, mi miatt. A betegség homályban fejlődik ki, teljes tudatlanságban.”
2. „A betegség már nagyon előrehaladt, amikor az ember azokat a barátait is hajlandó megcsonkítani, amelyeket legtöbbre tart. Önmagába visszatérő kör […] indul el, amelyből nem tud kiszabadulni: iszom, megpofozom őt, furdal a lelkiismeret, iszom, hogy elfelejtsem őrültségemet, ő fél, én iszom, hogy elfelejtsem szomorúságomat amiatt, hogy megrémítettem őt. A körforgás egyre fokozódik, egyre gyorsul. Minden fél sörrel csak megerősítettem a szomorúság és az alkohol ördögi házasságát.”
3. „Ez betegség. Akik átmentek rajta, teljesen megértik. Akik értelmesek (anélkül, hogy betegek lennének), csak homályosan értik meg. A többiek sehogyan sem értik meg, és rosszul ítélnek meg bennünket. Bevallom, semmit nem értettem abból, ami rám szakadt. Mások se értenek semmit. Én nem értettem azt se, hogy mások nem értik a dolgot […]. Ocsmány érzések ezek.”
4. „Csak tárgyilagos, semleges, illetékes hangnak lett volna meg az esélye, hogy meghallgatom.” […] „Hiába vártam semleges, tárgyilagos és illetékes személyre, aki nagy erővel kiáltja a fülembe: «Az alkohol betege vagy.» Hiába, mert ez a szó megrémíti a jó tisztességeseket, s némává teszi őket. Ami a betegeket illeti, nekik oly ijesztő ez a szó, hogy süketekké lesznek tőle.”
5. „Látom az embereket járni-kelni az utcán, de ezek csak árnyékok. Egy lány utánam fordul az utcán, árnyék volt. Megszólal a telefon; árnyék beszélget veled egy másik országból. Kinyílik az ajtó, árnyék néz rám, mosolyogva, barátságtalanul, semmit se értek abból, amit mond. Igen, beteg állat vagyok, amely az árnyak erdejében kaparja vackát.”
6. „Titeket azonban, másmilyeneket, akik önteltek vagytok, akik bölcs kijelentések kíséretében osztogatjátok a jótanácsokat, és biztosak vagytok jó lelkiismeretetekben, arra kérlek, hogy csukjátok be a szátokat, amikor egy alkoholista kerül elétek. A ti lelkivilágotok sem a mienk. A ti kezetek túlságosan durva, esetlen, a ti gondolkodásotok nem eléggé eleven ahhoz, hogy ki tudja bogozni a mi lelkünk összekuszált motringjait.”
„Beteg vagyok, ez igaz, de szerettem volna odamondani azoknak, akik páholyból néznek engem: Önök tisztességtelenek, amikor lenéznek, nem próbálnak megérteni, amikor törölnek engem az élők jegyzékéből. Az alkoholizmus betegség, nem pedig romlottság. Szenvedés, nem pedig öröm. Rabszolgaság és nem tréfa.”
Tel.: 06-20-975-87-03
