Kovács Tímea Erika klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus

30/08/2025

🍂Ősszel is várja a jelentkezőket a Serdülőcsoport! 👥💬A serdülőkor egy olyan érzékeny élethelyzet, ami akkor is kihívást jelent, ha valaki egy erős, támogató családi környezetben él. A Thalassa Ház délutáni csoportja egy biztonságos közeget adhat a nehéz érzések megosztására, a „nem vagyok egyedül” érzés megélésére. A csoportalkalmakon egy közösen átélt élményen (játék, feladat, gyakorlat) keresztül igyekszünk megérteni a bennünk és köztünk megjelenő érzéseket, mintázatokat.
👉 Jelentkezésről bővebben:
🔗 https://thalassahaz.hu/ambulans-szolgaltatas/serdulocsoport

30/08/2025

Az összetartásban rengeteg erő rejlik, a megosztottság pedig gyengit - igazából mindenkit. Paradox módon azt is, aki megoszt - mégha nem is gondolja… De nézzük meg, hogyan történik mindez es mi lehet a visszafelé vezető út. Rövid összefoglaló.

Amikor egy közösségben szándékosan gerjesztett megosztottság és gyűlölet jelenik meg, annak messzemenő pszichológiai és társadalmi következményei vannak. A célzott szembeállítás, az „ők” és „mi” mesterséges elkülönítése olyan mechanizmusokat indít el, amelyek gyengítik az együttélés alapjait és rombolják a bizalmat.

A megosztottság pszichológiai következményei

1. Csoportok közti feszültség és polarizáció

Az emberek természetes módon keresnek közösségeket, de ha valaki szándékosan éles határokat húz a csoportok közé, az felerősíti a polarizációt. A saját csoport idealizálása és a másik démonizálása torzítja a valóságérzékelést, leegyszerűsítve fekete-fehér gondolkodásba.

2. Félelem és bizalmatlanság elmélyülése

A gyűlöletkeltés gyakran félelemre épít. A tartós félelem és bizonytalanság fokozza a szorongást, és aláássa az emberek egymásba vetett bizalmát. Ha a bizalom sérül, a társadalmi együttműködés gyengül, és könnyebben teret nyernek szélsőséges attitűdök.

3. Ellenségkép kialakítása

Amikor más embereket, csoportokat ellenségként állítanak be, az fokozatosan csökkenti az empátiát. Az „ellenségkép” pszichológiai hatása, hogy legitimálja a kirekesztést, az agressziót, és a gyűlölet normává válhat.

4. Tehetetlenség és kiábrándulás

Az állandó megosztottság érzése tanult tehetetlenséghez vezethet. Az emberek úgy érezhetik, nincs beleszólásuk a történésekbe, ezért elfordulnak a közélettől, közösségeiktől, vagy apatikussá válnak. Ez passzivitást és lelki kimerülést hozhat magával.

5. A közösség mentális egészsége

A tartós feszültség kollektív stresszforrás. A családokban és baráti körökben gyakoribbá válnak a viták, a közösségi terekben pedig nő az agresszió. A fokozott érzelmi terhelés hosszú távon rontja a mentális egészséget és a társadalmi kohéziót.

Kiutak a megosztottságból

A kutatások szerint a közös célok megtalálása, a bizalom erősítése, a párbeszéd és az empátia előtérbe helyezése képes enyhíteni a megosztottságot. Ez azonban nem csupán elvont fogalmak szintjén működik, hanem konkrét gyakorlatokon keresztül:

🧡Közös projektek és célok
Amikor emberek különböző nézőpontokkal, háttérrel vagy meggyőződéssel együtt dolgoznak valamin – például helyi közösségi programokon, önkéntes munkában, közös kulturális vagy sporteseményekben –, az együttműködés élménye felülírja a szembenállást.

🧡Bizalomépítés apró lépésekkel
A mindennapi helyzetekben is erősíthető a bizalom, például azzal, ha emberek nyitottan, ítélkezés nélkül hallgatják meg egymást, vagy ha kifejezik az elismerést és a hálát egy-egy közös erőfeszítésért.
🧡 A párbeszéd kultúrája
A vitákban nem a másik legyőzése, hanem a közös megértés lehet cél. Segíthetnek olyan moderált beszélgetések, fórumok vagy akár családi kerekasztalok, ahol szabály a tiszteletteljes kommunikáció.
🧡Empátia gyakorlása
Ahelyett, hogy rögtön reagálunk egy másik ember véleményére, először próbálhatjuk megérteni, mi van a háttérben: félelem, tapasztalat, hiányérzet? Az aktív empátia csökkenti a másik „ellenségként” való érzékelését.
🧡Pozitív példák kiemelése
A közösségek, a média és az oktatás nagy szerepet játszanak abban, hogy ne a gyűlöletkeltő történetek domináljanak, hanem azok, amelyek a közös sikerekről, együttműködésről szólnak.

🧡Mit tehetünk mi magunk?

‼️Éberség – Fontos, hogy felismerjük, amikor valaki szándékosan próbál másokat egymás ellen fordítani.
‼️Kritikus gondolkodás – Érdemes megvizsgálni a hallott információk forrását, és nem vakon elfogadni mindent.
‼️Empátia – Megérteni a másik nézőpontját, akkor is, ha nem értünk vele egyet.
‼️Párbeszéd – Nyitott, tiszteletteljes beszélgetésekkel sokkal többet tehetünk a békés együttélésért, mint gondolnánk.
‼️Öngondoskodás – Vigyázzunk magunkra: keressük a feltöltő közösségeket, szánjunk időt pihenésre és olyan tevékenységekre, amelyek segítenek kiegyensúlyozottnak maradni.

‼️És ha a rendszer maga válik bántalmazóvá?

Előfordulhat, hogy a megosztottság és a bántalmazás nemcsak egyének vagy csoportok szintjén jelenik meg, hanem a társadalmi működésben is. Ha egy rendszer nem nyitott más nézőpontokra, vagy túlzottan kirekesztő, akkor a változás kulcsa sokszor az összefogásban, a békés közösségi kezdeményezésekben és a támogató hálózatok építésében rejlik. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a valódi változás gyakran alulról építkezik – közösségek, emberi kapcsolatok és egymás iránti felelősségvállalással.

30/08/2025

"Bármilyen utat is jársz be életed során, ha megtanulsz feltétel nélkül szeretni; hazaértél."

(Robert Lawson
kép: Lindy Longhurst)

28/08/2025

A mentális bántalmazás alattomos formája a gaslighting - ami tulajdonképpen nem más, mint manipuláció. Bár egyre több szó esik róla, nézzük meg kicsit jobban hogyan ássa alá az önbizalmat, onertekelest, es mit lehet tenni ha ilyet tapasztalunk:

Gaslighting – amikor elbizonytalanítanak a saját valóságodban

A gaslighting kifejezés egy pszichológiai manipulációs formát jelöl, amelynek lényege, hogy valaki szándékosan megkérdőjelezteti veled a saját érzéseidet, emlékeidet, vagy a valóságérzékelésedet. A cél legtöbbször a hatalom megszerzése vagy megtartása, miközben az áldozat egyre kevésbé bízik saját magában, és egyre inkább a manipuláló félre támaszkodik.

Mit tesz a gaslighting az emberrel?
• Önbizalom rombolása: Az áldozat elkezdi úgy érezni, hogy nem képes helyesen érzékelni a világot. Például, ha újra és újra azt hallja: „Túlérzékeny vagy”, „Ezt csak képzeled”, „Soha nem mondtam ilyet”, akkor idővel maga is elhiszi, hogy vele van a probléma.
• Valóságérzék torzulása: A folyamatos kétségbe vonás miatt az ember elveszítheti a biztos kapaszkodókat. Nem tudja többé, hogy mi igaz és mi nem, így egyre inkább másokra hagyatkozik.
• Érzelmi kimerülés: Az állandó önellenőrzés, bizonyítási kényszer és kétely komoly stresszt, szorongást, sőt depressziót is okozhat.
• Izoláció: Gyakori, hogy a gaslighting részeként a manipuláló személy elszigeteli az áldozatot másoktól, hogy még nehezebb legyen külső megerősítést kapnia.

Hogyan lehet védekezni ellene?
1. Ismerd fel a jeleket
Ha gyakran érzed azt, hogy „talán tényleg én emlékszem rosszul”, „biztos túlreagálom”, vagy állandóan magyarázkodnod kell, érdemes gyanakodni.
2. Bízz az érzéseidben
Az érzelmeid mindig érvényesek. Lehet, hogy másként látod a helyzetet, de amit érzel – például fájdalmat, csalódást, dühöt – az valós.
3. Dokumentálj
Jegyezd fel, hogy mi történt, mit mondott a másik, és te hogyan érezted magad. Így később vissza tudod olvasni, és kevésbé tudnak elbizonytalanítani.
4. Keress külső támaszt
Beszélj barátokkal, családdal vagy szakemberrel. Egy kívülálló segíthet visszaigazolni, hogy nem te vagy „őrült”, hanem valóban manipuláció zajlik.
5. Húzd meg a határokat
Ha felismered, hogy valaki következetesen gaslightingot alkalmaz veled szemben, fontos lehet a kapcsolat újragondolása – akár a távolságtartás, akár a teljes kilépés irányába.

Záró gondolat

A gaslighting alattomos, mert lassan kúszik be a mindennapokba, és észrevétlenül ássa alá az önbizalmat. Az első lépés a védekezésben mindig a felismerés: annak megértése, hogy nem veled van a baj, hanem valaki más használja a manipuláció eszközét. A saját érzéseidhez való visszatalálás, és a bizalmi köröd megerősítése segíthet visszaszerezni az erőt és a belső stabilitást.

28/08/2025

Alattomos, es nehezen észrevehető a gaslighting - ezért fontos, hogy felhívjuk ra a figyelmet. Ez az írás jó összefoglalása a jelenségnek.

A munkahelyi gaslighting alattomos pszichológiai manipuláció, amely észrevétlenül rombolja az önbizalmat, aláássa a kollegiális kapcsolatokat, és gátolja a szakmai fejl...

24/08/2025

Ha már bántalmazás…. akkor a passzív-agresszív viselkedés mellett sem érdemes szó nélkül elmenni. Egy alattomos, bűntudatkeltő viselkedési forma - sokszor aki alkalmazza, nincs is feltétlen tudatában.
A telex cikke jól leírja a jelenséget.
https://telex.hu/eletmod/2025/08/22/passziv-agressziv-viselkedes-bantalmazas-buntudatkelto-energiavampir?fbclid=IwQ0xDSwMX-JhleHRuA2FlbQIxMQABHijGx6SZ-1-_DgBsv653AmSUuOD6Q2iFgYLfVQoxXhSQYRGJ_qiZYWe1KSQr_aem_SfjpYDb6a7G3m40TjK6VBQ

A passzív-agresszív emberek ódzkodnak attól, hogy érzékeljék és elismerjék a saját negatív érzéseiket, a dühüket és az elégedetlenségüket többnyire letiltják magukban. A viselkedésük aztán gyakran panaszkodó, bűntudatkeltő vagy sértődékeny mintázatokban nyilvánul meg....

19/08/2025

Sajnos mindig aktuális téma, minden szinten - ezert fontos tudatosítani hogyan működnek a bántalmazó kapcsolatok, rendszerek, emberek.
Ennek van egy pszichológiai háttere, mintázata - amit megismerve jobban felismerhetővé válik.

A bántalmazó működésének pszichológiai háttere

A bántalmazás – legyen szó fizikai, lelki, gazdasági vagy sz*****is formáról – nem elszigetelt, alkalmi események sorozata, hanem egy tudatos vagy tudattalanul működő mintázat, amelynek központi eleme a hatalom és kontroll megszerzése, illetve fenntartása a másik fél felett.

Kontroll és hatalomgyakorlás

A bántalmazó elsődleges motivációja nem az intimitás vagy a kapcsolat ápolása, hanem a másik személy feletti dominancia kialakítása. Ezt különféle stratégiákon keresztül valósítja meg, például:
• félelemkeltés (fenyegetés, kiabálás, agresszió),
• pszichológiai manipuláció (bűntudatkeltés, bagatellizálás, gázlángozás),
• elszigetelés (a társas és családi kapcsolatok tudatos szűkítése),
• függőség kialakítása (anyagi, érzelmi vagy más formában).

A bántalmazás körforgása

A bántalmazó kapcsolatokban gyakran ismétlődő ciklikus dinamika figyelhető meg:
1. feszültség felhalmozódása,
2. bántalmazó kitörés,
3. „mézeshetek” fázis (megbánás, ígéretek, átmeneti kedvesség),
4. majd a ciklus újrakezdése.
Ez a körforgás sokszor hosszú ideig fenntartja a kapcsolatot, hiszen az áldozat a pozitív időszakokban reményt táplál a változásra.

Pszichológiai háttértényezők

A bántalmazói működés mögött több tényező is meghúzódhat:
• alacsony önértékelés, amit dominanciával próbál ellensúlyozni,
• gyermekkori traumák, bántalmazó minták továbbörökítése,
• erős kontrollszükséglet és az elhagyatottságtól való félelem,
• empátiahiány vagy bizonyos személyiségzavarok.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a bántalmazói magatartás nem kizárólag pszichiátriai diagnózishoz köthető, sokkal inkább egy tanult, fenntartott kapcsolati minta.

Az áldozatra gyakorolt hatás

A bántalmazás következtében az áldozat önértékelése fokozatosan sérül, kialakulhat bűntudat, szégyenérzet, szorongás, sőt a helyzethez való pszichés alkalmazkodás miatt gyakran nehezen ismeri fel, hogy a kapcsolatból való kilépés szükséges lenne.

⸻

🔹 Összességében: a bántalmazó működésének lényege a másik ember feletti kontroll megszerzése és fenntartása. Ez a dinamika ciklikusan ismétlődő folyamatban zajlik, és súlyos, hosszú távú pszichológiai hatásokkal járhat az áldozat számára.

13/08/2025

Az én munka itt kezdődik. Az érzelmeink megdolgozásával, a mélyebbre ásással. Fontos írás.

Nekem valahogy úgy tűnik, hogy a spirituális tudatosságra törekvő embereknél, még mindig nagyobb a hajlandóság a szellemi fejlődés keresésére, mint a lelki munkára.
Hogy erre van hajlandóság, az nagyon jó, elképesztően nagy dolog.
De sok esetben még mindig könnyebb mantrákat ismételni, meditálni, mint szembenézni a saját elfojtott fájdalmakkal. Könnyebb előadásokat hallgatni, olvasni, mint belemenni lelkünk mélyebb dimenzióiba.
Számottevő azok száma, akik hozzáférnek a más galaxisokból érkező tudáshoz, akik mindent tudnak már az univerzum működéséről, és elenyésző azoké, akiknek sugárzik a tekintetéből a lelki érettség, az érzelmi bölcsesség.

Nagyon sok esetben felnőtt testbe zárt kisfiúk, kislányok varázsolnak, meditálnak, szellemi gyakorlatokat végeznek, meg szeretnének világosodni...azt mondogatják, hogy minden illúzió.

Olyan gyerekek, akiket nem öleltek át, amikor kellett volna...akiket nem láttak meg, nem értettek meg, amikor csak ez számított volna... Akiket nem hagytak kibontakozni, és nem engedték, hogy azok legyenek, akinek valóban születtek. Akiknek túl korán kellett felnőniük. Akiknek a fájdalmát senki nem tartotta meg.. Akik meg akarták menteni a szüleiket. Akik egyedül tanultak meg túlélni. És most, évekkel, évtizedekkel később, felnőtt testtel, de gyermeki sebzettséggel a lelkükben, a „megvilágosodást” keresik. Végülis nem csoda...hiszen a fény, a tisztaság, az egység ígérete végre enyhülést hozhat.

Csakhogy... sokszor a spirituális utak is a menekülés terepei lesznek.

Menekülés a traumából... Menekülés az érzelmekből, amelyek túl fájdalmasak. Menekülés az emberi valóságból, amely túl sebezhető...túl nagy fenyegést jelent... És legfőképp: menekülés az éretlen, sebzett belső gyermek elől.

A „minden illúzió” kijelentés, ha a kisgyerek mondja bennünk, aki nem bírja tovább érezni a valóságot...nem bölcsesség, hanem önvédelem. A fájdalom tagadása...a test megvetése...az árnyék kivetítése.

Pedig lehet az is, hogy a keresés tüze, ami ég bennünk... nem akkor nyugszik meg, amikor megtaláljuk a bölcsek kövét, amikor megtanultuk tökéletesen elvégezni a gyakorlatot, amikor megtaláltuk a legmagasabb szinten álló gurut, amikor képesek vagyunk órákat meditálni.

Hanem akkor, amikor leülünk a bennünk síró kisfiú mellé. Amikor átöleljük azt a kislányt, aki még mindig retteg, hogy nem elég jó. Amikor végre nem „feljebb” akarunk jutni, hanem mélyebbre menni... a testbe, a sebekbe, az érzésekbe, az emlékezetbe.

Amikor végre rájövök: nem a fény elérésére van szükségem, hanem arra, hogy valaki végre lásson engem. Hogy valaki egyszer azt mondja:
„Itt vagyok veled. Nem kell tovább menekülnöd.”
És ha ez a valaki én magam vagyok...
Akkor kezdődik az igazi átalakulás.

Botos Orsolya

04/08/2025

A hit nemcsak a vallásos hitet jelenti. A hit ennél jóval mélyebb. Amire figyelünk, az növekszik bennünk. Ezen dolgozni nagyon erdemes. Néhány aspektus, hogy segíthet minket a belső hitünk a fejlődésünkben, boldogulásunkban.

A „hit” pszichológiai értelemben nem kizárólag vallásos hitet jelent, hanem tágabb értelemben bármilyen meggyőződést, amely erős belső megerősítést ad az egyén számára. Ide tartozik az önmagunkba, másokba, egy eszmébe, vagy akár a jövő pozitív alakulásába vetett hit is. Számos pszichológiai kutatás támasztja alá, hogy a hit – mint belső erőforrás – jelentős hatással van a mentális és fizikai egészségre, a megküzdési képességre, valamint a pszichés rezilienciára (lelki ellenálló képességre).

1. A hit, mint védőfaktor (protektív tényező)
Kutatások szerint a hit csökkenti a szorongás és a depresszió kockázatát, különösen krízishelyzetekben vagy veszteségek idején. A remény és a bizalom érzése pszichés stabilitást nyújt, és segít az események pozitív újraértelmezésében (reframing).

2. A placebohatás és az elme-test kapcsolat
Az orvosi és pszichológiai kutatások során ismert jelenség a placebohatás, melynek során a beteg állapota javul, pusztán azért, mert hisz a kezelés hatékonyságában – függetlenül attól, hogy a kezelésnek van-e objektív, biológiai hatása. Ez a jelenség erősen alátámasztja, hogy a hit képes biológiai folyamatokat is befolyásolni, például az immunrendszert, fájdalomérzetet vagy hormonrendszert.

3. Hit és célorientáltság
A pozitív pszichológia egyik központi eleme a „meaning-making”, vagyis az események értelmezése és az élet értelmének keresése. A hit – különösen ha az egyén számára mély értelmet hordoz – segíthet célokat kitűzni, irányt adni az életben, ami motiváló erőként működik, és fokozza a kitartást.

4. A közösségi hit szerepe
A vallási vagy spirituális közösségekhez való tartozás erős pszichoszociális támogatást nyújt. Az ilyen csoportokban való részvétel növeli az összetartozás élményét, csökkenti az elszigeteltség érzését, és gyakran strukturált, egészséget támogató életmódot biztosít.

5. A hit a poszttraumás növekedésben (PTG)
Pszichotrauma után egyes egyének nem csupán felépülnek, hanem személyiségükben megerősödve kerülnek ki a megpróbáltatásokból – ezt nevezi a szakirodalom poszttraumás növekedésnek. A hit ebben kulcsszerepet játszhat, mivel keretet, értelmet és perspektívát nyújt a megélt szenvedéshez.

Záró gondolat
A hit ereje abban rejlik, hogy összekapcsolja az érzelmeket, a gondolkodást és a viselkedést egy közös, gyakran pozitív jövőkép mentén. Pszichológiai szempontból a hit nem csupán illúzió vagy menekülés, hanem egy adaptív stratégia, amely segíthet túlélni, gyógyulni, sőt, fejlődni is – különösen akkor, ha nem dogmatikus, hanem nyitott és belsőleg integrált formában jelenik meg.

21/07/2025

Fontos a tényleges leállás, kikapcsolódás az igazi és mely toltodes eléréséhez

Ma indul a hét, és ahhoz, hogy hatékonyak legyünk hétközben, a hétvégét pihenéssel kellene töltenünk. Sajnos azt tapasztalom, hogy az emberek hétvégén is rápillantanak az
e-mailjeikre, és megtörik azt a folytonos kikapcsolódást, ami a mély regenerálódást adná meg. Kikapcsolódásnak azt nevezzük, amikor egészen mást csinálunk hétvégén, vagy a szabadságunk alatt, mint hét közben. Ekkor töltekezünk, megéljük a létezésünk örömét.

Erről hoztam nektek egy idézetet:

"Ha folyamatosan megszakítjuk az estét azzal, hogy elolvassuk és megválaszoljuk a bejövő e-maileket, vagy vacsora után szánunk még pár órácskát arra, hogy haladjunk a határidős feladatunkkal, azzal megfosztjuk az irányított figyelem központját attól a megszakítás nélküli pihenéstől, amelyre a helyreállításhoz szüksége van.

Ha ezek a „munkasprintek” csak kis időt emésztenek fel, akkor is gátolják, hogy elérjük a mélyebb relaxációnak azokat a szintjeit, ahol a figyelem helyreállítása megtörténhet.

Csak úgy győzhető meg az agyunk, hogy visszakapcsolhat arra a szintre, ahol elkezdhet feltöltődni a következő napra, ha egészen biztosak vagyunk benne, hogy letudtuk a munkát aznapra.

Vagyis ha megpróbálunk még egy kis munkát belepréselni az estéinkbe, azzal annyira leronthatjuk a másnapi hatékonyságunkat, hogy végül kevesebb munkát végzünk el, mint ha inkább tartottuk volna magunkat a leálláshoz.

Konkrétan lássuk most az én rituálém lépéseit.
Az első lépés, hogy vetek egy utolsó pillantást a bejövő postafiókomra, hogy megbizonyosodjak: nincs semmi, ami sürgős választ igényelne még aznap.

A következő lépés, hogy minden új feladatot, ami a fejemben jár, vagy amit a nap folyamán valahova lefirkantottam, átvezetek a hivatalos feladatlistáimra.
(A feladatlistáimat a Google Dokumentumokban tárolom, mert tetszik, hogy így bármelyik számítógépről elérem őket – de a konkrét technológia itt nem
igazán lényeges.)

Amint megnyitom ezeket a feladatlistákat, gyorsan átfutok minden egyes listán szereplő feladatot, majd a naptárban nézem át az előttem álló napokat.
Ez a két művelet biztosítja, hogy semmi sürgősről ne feledkezzem meg, és ne bukkanjon elő a semmiből fontos határidő vagy megbeszélt időpont. Ezzel tehát átnéztem mindent, ami a munkámmal kapcsolatos.

A rituálé befejezéseként ezeket az információkat felhasználva készítek egy nagyjábóli tervet másnapra. Amint ez a terv is elkészült, azt mondom: „A leállás befejeződött”, és a munkával kapcsolatos gondolataimnak aznapra vége."

Cal Newport

06/05/2025

❤️ Sok ilyen kiállásra lenne szükség, hátha jobban tudatosul …

Simon Kornél színész is azok közé a közszereplők közé tartozik, akik kóros viszonyt alakítottak ki az alkohollal. Erről így nyilatkozott: „Szíven ütött, amikor azt mondták, a szakmában az a hír járja, hogy alkoholista vagyok, drogos, megbízhatatlan. Lemerültem a személyes poklom legmélyére. Nem állítom, hogy nem lett volna lejjebb. Ha elválunk, majd elköltözöm otthonról, biztos, hogy lett volna lejjebb… Nagyon egyedül éreztem magam, és nyilván ezt magamnak csináltam, az alkohol- és szerhasználattal. Azt gondoltam, ez a totális istennélküliség. A szeretetnélküliség. Én se tudok szeretni, engem sem tudtak szeretni…” Amikor a felesége, Gryllus Dorka, ultimátumot adott neki, elindult a szárazzá válás útján. Közben coming outolt: nyilvánosság előtt is felvállalta alkoholproblémáját, pontosabban hogy absztinens alkoholista. Kollégáitól támogató visszajelzéseket kapott. Erről így vallott: „Sokan megveregették a vállamat, hogy ez bátor kiállás volt, és ez jólesett, mert én is azt gondolom, hogy bátor kiállás volt. És még több ilyen bátor kiállásra lenne szükség ebben az országban, ahol kétmillió alkoholista van. A stikában ivás, az alkoholizmus sokkal szélesebb körben létező jelenség, mint amit gondolunk. Az alkohol globális probléma, sokszor falazunk, vagy nem tudunk mit kezdeni az alkoholista munkatárs jelenségével, vagyis inkább nem tudnak, hiszen én már kezdtem vele valamit. Preventíve és akut jelleggel is többet tehetne a társadalom azokért, akik erre az útra tévedtek, mert nem titok, hogy ennek mindig mélyebb oka van, és nem pusztán arról szól, hogy az ember elveszítette a kontrollt. Semmiképpen nem a retorzió, a megtorlás és a büntetés lenne a követendő út, pláne, hogy évi harmincezer haláleset köthető össze az alkoholfogyasztással, a drogfogyasztással pedig évi hetven. Oda kéne figyelni, és fölvenni az alkoholt is a különösen veszélyes kábítószerek listájára, mert az.” (több interjú – 24.hu, HVG – önvallomásaiból idéztem)

26/04/2025

Hogyan segít a katathym imaginativ pszichoterapia és társmódszerei a trauma feldolgozásában?

A Katatim Imaginatív Pszichoterápia (KIP) egy mélylélektani alapokon nyugvó, imaginációs technikákat alkalmazó pszichoterápiás módszer, amely Hanscarl Leuner nevéhez fűződik. A módszer lényege, hogy a páciens relaxált állapotban, a terapeuta vezetésével belső képeket idéz fel. Ezek a képek szimbolikus formában tükrözik a tudattalan tartalmakat – érzéseket, konfliktusokat, emlékeket –, lehetőséget nyújtva a belső élmények feldolgozására és átalakítására.

Traumatizált páciensek esetében a KIP különösen gyengéd és hatékony megközelítést kínál, mivel lehetővé teszi, hogy a múlt fájdalmas eseményei ne közvetlenül, hanem szimbolikus formában jelenjenek meg. Ez csökkenti az érzelmi túlterhelődést, és segíti a fokozatos feldolgozást és integrációt. A terápiás folyamat mindig a páciens aktuális állapotához igazodik, különösen a stabilizációs szakaszban, amikor az érzelmi biztonság megteremtése kulcsfontosságú.

A KIP hatékonyságát tovább fokozza, ha más módszerekkel kombinálva alkalmazzuk, például az NLP (Neuro-Lingvisztikus Programozás) és az ego-state terápiás technikák bevonásával.

Az NLP a nyelv, a gondolkodás és a viselkedés közötti kapcsolatot vizsgálja, és lehetővé teszi, hogy a páciens új nézőpontból tekintsen traumatikus élményeire. Az NLP technikái – mint például az idővonal-munka vagy az asszociációs-diszasszociációs gyakorlatok – segíthetnek az érzelmi reakciók újraszabályozásában és a múltbeli események jelentésének átírásában, ezáltal elősegítve a belső egyensúly visszaállítását.

Az ego-state terápia a személyiségrészekkel, ún. “énállapotokkal” dolgozik. A trauma hatására gyakran különböző énrészek alakulnak ki – például egy belső gyermek, egy túlélő vagy egy kritikus én –, amelyek egymással konfliktusban lehetnek. Az ego-state technikák lehetővé teszik e részek tudatosítását, a köztük lévő kommunikáció fejlesztését, valamint a belső rendszer harmonizálását. Ez különösen fontos lehet, ha a trauma következtében disszociatív tünetek vagy belső feszültségek alakultak ki.

E három módszer együttes alkalmazása – KIP, NLP és ego-state technikák – lehetőséget teremt egy mély, integrált és egyénre szabott terápiás folyamathoz. A kombinált megközelítés előnye, hogy több szinten dolgozik: a tudattalan képi világtól kezdve a nyelvi és kognitív átkeretezésen át egészen a belső részek közötti kapcsolatok rendezéséig. Így a páciens nem csupán feldolgozza a traumát, hanem megerősödve, nagyobb önismerettel és belső stabilitással kerülhet ki a terápiás folyamatból.