10/05/2026
Annyi mindent olvasunk és hallunk a mentális egészségről; jómagam is beszélek róla a tréningjeimen, alkalmazom a saját életemben és a kognitív coachingban is. Időről időre mégis érdemes részt venni olyan rendezvényeken, ahol elhangozhat egy-egy gondolat vagy félmondat, ami éppen akkor, ott telibe talál.
Megesik, hogy azt gondoljuk, már nagyon sokat tudunk, és az eszköztárunk is megvan, de valahogy mégsem érkezett meg az a felismerés, amely a saját életünkre, működési mintáinkra vagy hiedelmeinkre vonatkozik.
Tegnap kollektív szinten is megmozdult valami: el merjük-e hinni, hogy lehetünk önfeledten boldogok? Megengedjük-e ezt magunknak, vagy éppen mi magunk gátoljuk a saját kiteljesedésünket? Ellenállhatunk a boldogságnak megfelelési kényszerből, félelemből vagy mártíromságból is.
Ne felejtsük el: mi magunk tehetünk a legtöbbet magunkért azzal, ha felismerjük a gúzsba kötő mintáinkat, és azt, amit el kellene engednünk a boldogságunkért. Persze nehéz kilépni a megszokásból, bátorság kell hozzá, és valószínűleg egyedül nem is megy – de ha meg sem próbáljuk, csak ugyanazokat a köröket futjuk a saját mókuskerekünkben: beszélünk róla, de nem lépünk rá az útra.
Ez már a második olyan konferencia mostanában, ahol a szervezők és az előadók felismerték a humor erejét az információátadásban. Ahogy néhány előadó stílusa bizonyítja: nincs hatásosabb annál, mint amikor a saját nyomorunkon nevetve érkeznek meg a felismerések, és a gondolatok végre célba érnek.
