06/01/2026
(hó)pihés ünnepnap
Érdekfeszítő hír érkezett a tanyaudvarra. A galambok hozták, nekik a szarkák mesélték, akik egy késésben lévő gólyacsapattól értesültek róla. Messze, távoli helyen egy különös gyermek született.
A libának, akit csintalan kicsinyei vettek körül, megütötte a fülét a szóbeszéd. A tanyaudvar minden lakója ismerte jó szívét és kiapadhatatlan kíváncsiságát, így hamar bevonták a csevegésbe. Amikor a galambok beszéde arra fordult, hogy a gyermek Isten fia, a liba úgy döntött, látni akarja a szent gyermeket.
Nekilátott hát a készületeknek. Mivel jó anya volt, aki igazán szerette gyermekeit, indulás előtt néhány napi ebédet is előkészített a kicsiknek. Aztán elmondta nekik, mire készül, és azzal vigasztalta a csemetéit:– Nem tart sokáig, jól tudok repülni, hamar megjárom az utat. Legyetek jók, és ne kószáljatok el! Szóltam a nénikéteknek, hogy vigyázzon rátok.
Nekifutott, és bár kissé elnehezült a tanyán töltött évek alatt, és nem volt gyakorlata a repülésben, mégis elindult Betlehem felé.
Amikor megérkezett, tüstént keresni kezdte az isteni gyermeket. Úgy okoskodott, hogy a királyi palotában kell kezdenie a keresést.– Egy ilyen fontos gyermek csakis egy nagy palotában lakhat – gondolta. Erős csőrével bekopogott a hatalmas kapun. Két délceg, de bosszús páva állta útját, akik durván utasították el a liba kérdését:– Nincs itt semmiféle gyerek! Menj, és keresd máshol! Vigyázz, mert könnyen lehet, hogy a király őrei megsütnek téged!
A liba nem csüggedt, a fogadóhoz repült, hogy híreket szerezzen.
- Nincs itt semmiféle gyerek! Nem látod, hogy úgy tele vagyunk, mint egy tojás? – mondta a fogadós.
De amíg ott álldogált, egy kisegér, aki az asztal alatt sajthéjat rágcsált, odasúgta a libának:– A falu végén lévő istállóba kell menned. Ott megtalálod, akit keresel. Sokan mentek már oda. Amint befejezem az ebédet, én is jövök.
– Köszönöm – válaszolta a liba, és sietett az útjára.
Amikor megérkezett a szegényes istálló elé, nagy volt a zűrzavar. Pásztorok és tevék, birkák, lovak és bámészkodók tolongtak egymás hegyén-hátán. Lábak erdején át haladt, mígnem sikerült eljutnia a jászolban fekvő gyermekhez.
Megdöbbent azon, amit látott.– Hogyan… ezek pompás ajándékok! Arany, tömjén, mirha… és a gyermek a szalmán fekszik!
Elszomorodott, és arra a puha, meleg fészekre gondolt, amit kicsinyeinek készített, amikor kibújtak a tojásból. Ez a gyermek itt Isten fia – mit keres a szalmán?!
Mária meglátta a kíváncsi libát, amint egyik lábáról a másikra álldogál, és rámosolygott. A liba nem gondolkodott tovább: csőrével kitépkedte a legpuhább, legfényesebb pihetollakat, és Mária lába elé t***e. Mária puha párnát készített belőlük a gyermeknek.
A művelet végén szánalmas látványt nyújtott szegény állat, de amikor kijött az istállóból, senki sem gúnyolta, félreálltak, és tisztelettel néztek rá..
Szinte csupasz volt, fázott is, de anyai szívét boldogság töltötte el. Úgy érezte, ő adta a gyermeknek a legszebb ajándékot.
Illata:Aromatics Elixir, Clinique EDP
Vízkereszt napja. Só es füstölő illatú, kalács és Boldizsár óta, torta-ízű ünnep. Sok szempontú időszámítás kezdete.
A fenti történet egy otthoni legendamese, úgy fordítottam le, ahogy bennem él, hűen.
Nem királyi látogató a mese hőse, ez a történet két anya találkozásáról szól. Gyengédség és meghittség amit nekem jelent.
Az illat pedig az, amit a gyerekeimnek az “anyaillat” jelent.
Számomra fényes, puha, biztonságos. Ebben az illatban én magam is a fészek biztosságát élem.
A karácsonyfaégő utoljára gyullad fel.
A csillag és a királyok nélkül nem volna ünnep. Mégis a betlehem főszereplője ma a tükör-tó szélén álldogáló szárnyas. Nélküle nem volna pihe, puhaság.
Hát ezért nem hiányozhat a liba a betlehemből
