21/12/2025
Majd egy hónapja nem posztoltam semmit. Volt itt minden, de legfőképp egyik betegségből csúsztam a másikba...és hát 2025 az elengedés éve, meg minden, úgyhogy elengedtem ezt is, meg sok minden mást is.
Azért közben szépen lezártuk az évet életem legelső művészetterápiás csoportjával, akikkel egy egész évkörön át dolgoztunk, a képzésem részeként, aztán pedig engedték, hogy gyakoroljak rajtuk:). Nagyon hálás vagyok nekik, hogy bizalmat szavaztak nekem, és hogy végigkísérhettem őket ezen az ominózus 2025-ös éven...
De bevallom, 2025 engem is megrángatott rendesen, úgyhogy nagyon várom már azt a 2026-os tüzes lovat, és ha már tűz, akkor így a téli napforduló alkalmával csak egy verset szeretnék itt hagyni nektek útravalóul az ünnepekre.
SÍK SÁNDOR: A MÁSODIK SZÜLETÉSRŐL
Szűk ösvényen magamban járok.
Jobbról árok, balról is árok.
Ködben és porban, fázva, félve,
Járok, didergek sok-sok éve.
Világtalan vakon születtem,
De már tudtam, hogy látni lettem.
Amikor még csak félig voltam,
Az egész életet daloltam.
Sárban jártam, sivár sötétben,
Keserű könnycsepp volt az étkem.
Százszor elestem, százszor keltem,
Sótlan kenyerem sírva szeltem.
És didergőn, sírón, rekedten,
Én akkor is csak énekeltem.
Tudtam, hogy egyszer odaérek,
Hogy egyszer enyém lesz az Élet.
Hogy egyszer, egy hívatlan esten,
Megszületik bennem az Isten.
S amiért az ösvényt végigjártam,
És meg nem álltam, sose álltam,
S ha rongyosan, ha megtiportan,
Mindig az Egészet daloltam,
Himnusza lettem tűznek, fénynek:
Éneklő tűz és tűzi ének.
📸 Simples Studio
