Csizi András mentálhigiénés szakember oldala

28/01/2026

Kötődési stációkról…

Sok év terápiás tapasztalata alapján azt figyeltem meg, hogy a lenti 3 “stáción” megyünk keresztül -vagy ragadunk bele az első kettőből valamelyikbe évekre/évtizedekre:

1. "stáció": fontosabb számomra a kapcsolat, mint annak a milyensége (gyerekként: "nincs más választásom" felnőttként: úgy érzem, hogy nincs más választásom/félek a magánytól...)
2. "stáció": Arra vágyom, hogy a másik megváltozik a kedvemért/megváltoztatom és akkor majd minden -nekem is- jó lesz (gyerekként: "anya/apa ha kevesebbet foglalkoznál a háztartással/munkával több időtök lenne rám/együtt". Felnőttként: "amúgy annyira jó ember, csak sok a munkahelyi stressz/nehéz gyerekkora volt. Csak egy kicsit kéne változnia és annyira jó is lehetne...")
3. "stáció": fontosabb vagyok már magamnak, mintsem hogy olyan kapcsolatban maradjak, ahol nem értékelnek, (ki)használnak, bántanak, nem szeretnek! (Ez csak felnőttként működik: már én értékelem, szeretem magam annyira, hogy inkább ne legyen kapcsolat, mint hogy ilyen)…



Foto: pixabay

27/01/2026

Kedves volt vagy jelenlegi klienseim!

Szeretném kérni, hogy akinek volt/van -valós- tapasztalata velem kapcsolatban megtenné, hogy megosztja a lenti linken (is)?
Lehet csak szöveg nélkül is értékelni "csillagokkal" de természetesen szöveggel is.

https://www.google.com/maps/place/Csizi+Andr%C3%A1s:+egy%C3%A9ni,+p%C3%A1rkapcsolati,+csal%C3%A1di+probl%C3%A9m%C3%A1k+feldolgoz%C3%A1sa+egy+helyen/@47.4780955,19.0532107,17z/data=!4m8!3m7!1s0x4741ddad8ee1bfc7:0x307cdad2371c837a!8m2!3d47.4780955!4d19.0557856!9m1!1b1!16s%2Fg%2F11g6rcj0vs?entry=ttu&g_ep=EgoyMDI2MDEyMS4wIKXMDSoASAFQAw%3D%3D

Köszönöm!

★★★★★ · Mental health service

26/01/2026

“Nevelés voltaképpen nem létezik”

Gyereknevelés helyett önismeret! 👇

"Nevelés voltaképpen nem létezik - önmagammal azonos, hatékony együttélés van csak. A gyerek úgyis azt veszi le belőlem, ami én vagyok, és nem azt, amit prédikálok neki. De ha már nevelés, akkor szerintem a jó nevelés Rousseau-n alapul: adj szabadságot a gyerekednek! Adj teret a benne rejlő kezdeményező erőnek! De Rousseau mást is mondott, amit már nem szoktak olyan gyakran idézni: adj keretet a gyerekednek! És ez a keret olyan szilárd legyen, mint a fal - ne lehessen áttörni."
Dr. Vekerdy Tamás

23/01/2026

A boldogságról - emlékeztető:

Nem az apróságok vagy az azok élvezetének képessége tesz boldoggá hanem az, amikor kapcsolódni tudunk a saját belső igényeinkhez és azt lelkifurdalás, bűntudat nélkül ki merjük fejezni és meg merjük élni...
Ha ez nem megy, akkor mindig az a kérdés, hogy:
- miért érzek lelkifurdalást/bűntudatot, ha csak a saját örömömre teszek valamit?
- miért nem tudok/esik nehezemre kapcsolódni a saját vágyaimhoz?
- mi az, ami megakadályoz abban, hogy felszabadult legyek?



Foto: pixabay

21/01/2026

Vigasztalás vs együttérzés…

Sokszor -sőt talán ez a jellemzőbb- ha bárkinek baja, problémája, fájdalma stb. van, az emberek jó része vigasztalni próbálja, vagyis megtesz mindent azért, hogy az illető ne érezze azt, amit…de miért?
Szerintem azért, mert a vigasztaló nem tudja viselni a másik hangulatát, érzését -talán emlékezteti saját feldolgozatlan dolgaira!?
Vagy fontos neki a “segítő státusz” megélése, fenntartása? 🤔
Az érzéseknek mindig van oka, így csak 2 dolgot tehetünk velük: megélhetjük vagy elfojthatjuk. Társként együtt érezhetünk a másikkal, vagy elterelhetjük a figyelmét (lásd: vigasztalás).
Az együttérzést sokan félreértik -ezért is kerülik…
Pedig nem azt jelenti, hogy ugyanazt “kell” érzem, amit a másik -amúgy sem lehetséges- hanem: együtt vagyok vele az érzésében! Ettől érzi a másik, hogy ha vele vagyok, akkor: legalább nincs egyedül, az érzése kibírható, ő maga kibírható, rendben van…



Kép forrása: https://www.facebook.com/dinosandcomics/

19/01/2026

Hogyan fog telni a 2026-s év?

Várakozással, vagy cselekvéssel? 👇

https://csiziandras.hu/

16/01/2026

A lustaság lélektana
Mayer Máté pszichológus. családterapeuta írása

Minden évben így idén is megosztom Máté írását. Egyrészt azért, mert úgy gondolkodik, mint én 🙂 másrészt, mert segít megérteni egy általános jelenség mögöttes tartalmát! 👇

https://spanishwax.blog.hu/2018/11/11/a_lustasag_lelektana

14/01/2026

Pár dolgot hozzátennék ehhez a gondolathoz 👇

"Az anyaság lényege, hogy azt a gyereket neveld szeretetben, akit kaptál, nem azt, akit előre elképzeltél. Hogy megértsd: ő pontosan az az ember, akinek lennie kell. És ha szerencséd van, ő lehet a tanár, aki azzá nevel, akivé neked lenned kell."
(Joan Ryan)

0. Nem lehet “felszólító módban” eredményt várni senkitől. Abból elvárás és megfelelési kényszer (vagy dac, elutasítás) lesz
1. Nem hiszek a szó szerint vett nevelésben, azt gondolom az önazonosság és az abból fakadó figyelem, kíváncsiság tud működni a gyermekem felé is
2. Azzal egyetértek, hogy nem valamilyenné kell tennem a gyerekem (azt “idomításnak” nevezném), hanem segítenem megismerni önmagát és a világot
3. Azzal nem értek egyet, hogy a “gyerek nevel engem valamilyenné”, hanem természetesen hat rám és ha valóban nyitott vagyok rá és magamra, akkor az ő révén tovább mélyülhet a tapasztalatom magamról -mint ahogy bárki más által is.
+1: minden szövegnek van üzenet rétege is, fontos figyelnünk erre is, mert az inkább van ránk hatással, mint a tartalom.
+2: szabad egyet nem érteni velem is 🙂

12/01/2026

Első kép: “Ki akar változást?
Második kép: “Ki akar változni?”

Aki a másodikra “szavaz”: kérjen időpontot: csiziandras.hu/

09/01/2026

Menekülni a szeretet elől?👇

„Előfordul, hogy valaki elmenekül a szeretettől, mert az annyira gyönyörűséges, hogy halálra rémiszti őt. Van, hogy azért megy el, mert a szerető kapcsolódás túl élesen világítja meg a még benne található sötét helyeket, melyeknek átdolgozására még nem áll készen. Olyan is van, aki a pszichológiai fejlődése során átélt elakadásai miatt nem képes egységbe olvadni egy másik emberrel; neki először a saját individuációján kell dolgoznia, s ez által érett egyéniséggé válnia. Aztán megesik, hogy azért távozik, mert a szeretet nem elsődleges fontosságú az életében – neki még más utat kell bejárni, más cél felé haladnia. Az is megtörténik, hogy azért szakít, mert sokkal inkább egy gyakorlatias, mint tudatos kapcsolatra vágyik, valami olyasmire, ami nem fenyegeti a jelenlegi valóság- és világszemléletét.
Mivel szinte mindannyiunk lénye bizonyos szinten szégyennel átitatott, hajlamosak vagyunk arra, hogy személyesen magunkra vegyük az ilyen szeretet-elhagyásokat, ami a mélyben beindítja az elutasítottsági és elhagyottsági fájdalmunkat. De általában az elhagyásnak semmi köze nincs hozzánk. Lehet, hogy a távozó még nem áll készen arra, hogy biztonságban megtartsa a szeretetünket és önmagát. Megeshet, hogy tud valami olyasmit, amit mi nem – tisztában van az aktuális képességeinek határaival. A valódi szeretet nem könnyű út. Minden azon múlik, készen állunk-e rá. Adassék meg, hogy a veszteségünket úgy gyászoljuk meg, hogy nem vesszük személyesen. Adassék meg, hogy megtanulhassuk szeretni önmagunkat – a szerető hiányában is.”
(Jeff Foster)



Fotó: pixabay

07/01/2026

Néha egyetlen mondat is elég...

Minden megoldás a felismeréssel kezdődik, az pedig akár egy egyszerű kérdésre adott őszinte válasszal 👇

„Néha egyetlen mondat is elég, hogy rámutasson az áldozat-létből való kiútra: Jó ez nekem?
Jó nekem, ha egy nős férfival fekszem le? Jó nekem, ha eszem a csokoládétortából? Jó nekem, ha a férjemnek, aki megcsalt, ököllel verem a mellkasát? Jó nekem, ha elmegyek táncolni? Ha egy barátomnak segítek? Kimerít vagy erőt ad?
Egy másik eszköz, hogy kimozduljunk az áldozatlétből, ha megtanulunk együtt élni a magánnyal. Ez az, amitől a legtöbben mindennél jobban félünk. De amikor az ember szereti önmagát, akkor az egyedüllét nem jelent magányt.”

/Kivonat innen: Az ajándék – 12 életmentő lecke Edith Eva Eger/
Fotó: Edit Eva Eger

05/01/2026

Egyik kedvenc mondásom a képen.

És hozzá pár gondolat 👇

A kezdeti öröm -hogy végre rászántam magam és elmentem terápiába, de jó, hogy végre valaki meghallgat…stb- után jön az a szakasz, amikor elkezdem tisztán látni és kimondani, hogy miben/kikkel/hogyan is éltem eddig…
Ez nehéz, sőt sokszor súlyos!

Aztán jön a következő szakasz: lépni, tenni másként, de már nem másért, nem kényszerből, hanem csak magamért…
Iszonyatosan nehéz! Megdöbbentő tapasztalni, hogy bár régóta erre vágytam, hogy szabadon döntsek, lépjek, mennyire nehéz, mennyire félelmetes is egyben kilépni a “fészek-meleg” biztonság-érzetből most, hogy van rá lehetőségem!

Ekkor (is) szoktam idézni a lenti mondatot, emlékeztetve arra, hogy ez most hasonlóan nehéz ahhoz, amikor kicsiként először felálltam, vagy megtettem az első lépéseket egyedül…de egyben micsoda felszabadulás is!
És minél több ilyen lépést teszek, annál biztosabban járok, annál könnyebb lesz, annál több dolgot fedezek fel magamban és a világban!

Ilyen Lépésekben Gazdag Új Évet Kívánok! 🙏