29/03/2026
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe Glamourbookban megjelent cikkem, melynek témája; a csillogás hatása a kamaszok önértékelésére
Teljes cikk
😀😀
Hogyan hat a csillogás a fiatalok önértékelésére?
Vörös szőnyegek, hibátlan arcok, tökéletes testek, sikert és boldogságot sugárzó posztok. A közösségi médiának köszönhetően a hírességek világa ma minden eddiginél közelebb került hozzánk. Vajon milyen hatással van mindez a tinédzserek lelki fejlődésére? Hogyan befolyásolja az önmagukról alkotott képet az a világ, amelyben mindenki tökéletesnek tűnik?
Különösen azokra a fiatalokra van mindez hatással, akik még önmagukat keresik, és közben az önértékelésük éppen formálódik. A sztárok, influenszerek és hírességek életének folyamatos követése sokszor észrevétlenül formálja a tinédzserek gondolkodását, önképét és önértékelését. Antali Zita kamasz pszichológus, klinikai szakpszichológus segítségével járjuk körbe azt a kérdést, milyen hatással van mindez a serdülők fejlődésére, és mit tehetnek a szülők, pedagógusok a negatív következmények megelőzéséért.
Egy érzékeny életszakasz kezdete
A fiatalok életében, különösen a serdülőkor már önmagában is rendkívül megterhelő időszak, amelyhez a mai felgyorsult világ, a digitális média még nagyobb kihívást jelent a mentális fejlődésben. Antali Zita már beszélgetés elején felhívja a figyelmet, miért is nevezik az egyik legkritikusabb fejlődési szakasznak. „Normatív krízisnek hívjuk ezt az időszakot, főként a tizenkét-tizenhét éves korosztály a legérintettebb” – mondja a pszichológus. Hangsúlyozza, hogy ebben az időszakban a fiatalok erős érzelmi hullámzásokat élnek át, amelyek más életkorban már kórosnak számítanának. A hormonális változások, a testi átalakulás és az idegrendszeri érés együttese rendkívüli lelki terhelést jelent. „A hormonális háztartás közvetlen kapcsolatban van az érzelemközponttal, ezért alakulnak ki különböző érzelmi viharok.” A serdülők nemcsak belső változásokkal küzdenek, hanem külső elvárásokkal is. Antali Zita szerint sokszor alábecsüljük, mennyi feladat nehezedik rájuk. „Nagyon sok feladatuk van ebben a korban, mégsem gondolunk bele igazán.” Példaként említi az iskolarendszer túlterheltségét, amely szerinte feleslegesen hajszolja teljesítménybe a diákokat. A dolgozatok, felelések és elvárások tovább növelik a stresszt. Emellett megjelenik a leválás folyamata is, amely során a fiatalok fokozatosan elszakadnak szüleiktől. „Ideális esetben ez kölcsönös megértésben történik” – hangsúlyozza. Ha azonban ez a folyamat elakad, bizalmi problémák, konfliktusok és bezárkózás alakulhat ki.
Identitáskeresés és megfelelési kényszer
A pszichológus szerint a serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás kialakítása. A fiatalok már nem elsősorban a szülők véleményére figyelnek, hanem kortársaikéra. „Kifelé figyelnek, és rengeteg szociális elvárás éri őket” – mondja. Ebben az időszakban folyamatosan mérlegelniük kell, hogy kinek feleljenek meg: a családnak, az iskolának vagy a barátoknak. Ez a bizonytalanság tovább növeli sérülékenységüket. Antali Zita ugyanakkor kiemeli, hogy ez az életszakasz rendkívül izgalmas is. „Ebben a korban szinte bármit elérhet egy tinédzser” – mondja. A fiatalok ilyenkor különösen nyitottak a tanulásra, fejlődésre, új képességek elsajátítására, ugyanakkor érzik ennek az időszaknak a végességét is, ami szorongást kelthet bennük. A hírességek, influenszerek rendkívüli módon hathatnak rájuk, nem véletlenül, hiszen a profi tartalomgyártók tudatosan használják ki a fiatalok érzelmi szükségleteit. „Nagyon okosak, és pontosan érzik a pszichológiát.” Célzott tartalmakat készítenek, amelyek a fiatalok vágyaira, bizonytalanságaira és önértékelési problémáira építenek. A tökéletes külső, az idealizált életmód és a siker képe mind azt sugallja, hogyan kellene tökéletesen élni. A pszichológus szerint a serdülők érzelmi labilitásuk miatt különösen fogékonyak ezekre az üzenetekre. „A kritikai érzékük még nem elég fejlett, ezért könnyen követővé válnak” – magyarázza. Szerinte ez az illuzórikus kapcsolat rendkívül veszélyes is lehet, mert bár azt érezhetik, hogy személyes kapcsolatban állnak kedvenceikkel, valójában nincs valódi kölcsönösség, a látszólagos elköteleződés irányukba pedig, csökkentheti a velük szembeni kritikus gondolkodást, ez hosszú távon nem igazán támogatja az érzelmi stabilitásukat.
A közösségi média, mint norma
A szakértő szerint ma már sok közösségben a közösségi médiában való jelenlét az elfogadás egyik feltétele. „Ez válik normává, a fiatalok gyakran azt érzik, hogy csak akkor lehetnek sikeresek vagy népszerűek, ha követik az aktuális trendeket és influenszereket. Ugyanakkor nem látják, hogy mindez egy tudatosan felépített üzleti rendszer része, egy előre megtervezett üzlet.” Ráadásul az algoritmusoknak köszönhetően egyre hasonlóbb tartalmakkal találkoznak, így ennek eredményeképpen gyakran egy szűk, torzított világban találják magukat. A pszichológus szerint a közösségi médiában megjelenő képek rendkívül irreálisak. Gyakori, hogy saját külsejüket ezekhez a megszerkesztett, retusált képekhez, „ideálokhoz” mérik, ez pedig előbb vagy utóbb kudarcélményhez vezet. „A tükörben látott kép merőben eltér attól, amit a képeken látnak” – fogalmaz. Szerinte ez szorongást, elégedetlenséget és önbizalomhiányt okozhat, amely súlyosabb esetben evészavarokhoz vagy kényszeres edzéshez vezethet. Felhívja a figyelmet arra is, hogy napjainkban az anorexia az egyik legmagasabb halálozási aránnyal járó mentális betegség, mégsem kap elég figyelmet.
Szerinte ezek a problémák ma sokkal gyakoribbak, mint korábban, mégis kevés figyelmet kapnak. Fontos megfontolni azt is, hogy a hírességek sikertörténetei gyakran irreális elvárásokat keltenek bennük. A fiatalok azt látják, hogy a siker egyenlő a tökéletes külsővel és a folyamatos teljesítménnyel. „Ez egyértelműen összefügg a közösségi médiával” – mondja a pszichológus. A túlzott edzés, a szélsőséges diéták és az önsanyargatás mind ebből a nyomásból fakadhat. Felmerül a kérdés, hogy szakértői szemmel, vajon lehet e a közösségi médiának pozitív szerepe is? Antali Zita szerint igen, de ehhez szemléletváltásra lenne szükség. „Ezzel az erővel nagyon jó dolgokat is lehetne csinálni” – mondja. Szerinte hasznos lenne, ha a hírességek a nehézségeikről, küzdelmeikről és munkájukról is beszélnének. „Megmutatnák, mennyi munka van a siker mögött. Ez reálisabb képet adna a fiataloknak, és segítené őket az egészséges önértékelés kialakításában” – hangsúlyozza.
A szülők és pedagógusok szerepe
Antali Zita szerint a mentális jólét és a fiatalok közötti összekötő kapocs a felnőttek témához való hozzáállásában keresendő is. A pszichológus szerint az iskolákban nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az érzelmi nevelésre. „Jobb együttműködés kellene a pedagógusok és pszichológusok között. Fontosnak tartom az offline kapcsolatok erősítését, a beszélgetésekre szánt idő növelését, valamint a testképpel kapcsolatos foglalkozásokat. Emellett nem a külsőségekre, hanem a testünk funkcióira kellene fókuszálni.” Szerinte ehhez viszont kell az is, hogy a média is többet foglalkozzon a témával, még jobban tudatosítani kell, hogy mik a szerkesztett tartalmak, és mi jelenti valójában a virtuális valóságot. Tény az is, hogy mindezt rendkívüli módoón befolyásolja a családi környezet is. Ha a szülő maga is a külsőségek rabja, a gyermek ezt követi. „Ha a szülő is a digitális tér rabja, mit várunk a gyerektől?” – teszi fel a kérdést. Szerinte a szülőknek is dolgozniuk kell saját önértékelésükön, hogy hiteles példát mutassanak. „A szülő feladata, hogy még jobban közelférkőzzön a gyerekéhez. A nyílt kommunikáció, a türelem és az érdeklődés alapfeltétele egy egészséges szülő-gyermek kapcsolatnak” – mondja, és hozzáteszi, ezért is fontos, hogy a témának még nagyobb nyilvánosságot kellene kapnia az oktatásban, az egészségügyben és a médiában is. Szerinte csak közös összefogással lehet elérni, hogy a fiatalok egészségesebb önképpel és stabilabb önértékeléssel lépjenek a felnőttkorba.
Antali Zita
