04/03/2026
A függőség története sokszor nem a szerhasználattal kezdődik.
Hanem korábban, egy gyermek életében.
Egy gyermek életében, aki egy olyan családi rendszerben nő fel, ahol a biztonság, a figyelem és az érzelmi jelenlét gyakran kiszámíthatatlanná válik.
Ilyenkor a gyermek nem „romlik el”.
Alkalmazkodik.
Megtanul túlélni egy bizonytalan érzelmi térben.
Érzékenyebbé válik a hangulatokra, a feszültségre, a kimondatlan dolgokra.
És ezek a korai alkalmazkodások később is tovább élhetnek az idegrendszer működésében, a kapcsolatokban – sőt néha az addiktív működésben is.
Ebben az értelemben az addiktív működés sokszor nem a történet kezdete, hanem egy korábbi érzelmi túlélési alkalmazkodás folytatása.
Az új cikkemben arról írok:
• hogyan hat a gyermekkori trauma az idegrendszerre
• milyen szerepe lehet az epigenetikának
• miért lehet az addiktív működés egy régi túlélési stratégia folytatása
• és milyen három lehetséges életút rajzolódhat ki azoknál, akik ilyen családi rendszerben nőnek fel:
– a minta ismétlődése
– a túlkompenzáló alkalmazkodás
– vagy a tudatos felépülés útja
A teljes cikket erre a linkre kattintva tudod elolvasni: https://kiberov.hu/fuggonegyed/gyermek-fuggo-csaladban