09/09/2025
🤔Gondolkodtál már ezen ?
"A pszichoterapeuták, pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek, coach-ok, spirituális kísérők, guruk stb. boldogabbak-e az "átlagembernél", vagy sem?"
A pszichoterapeuták, pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek, coach-ok, spirituális kísérők, guruk stb. boldogabbak-e az "átlagembernél", vagy sem?
Ez a kérdés elkerülhetetlenül felmerülhet bennünk, amikor a segítő szakemberek által megfogalmazott gondolatokat, tanácsokat, útmutatásokat olvasunk, vagy hallgatunk.
Mint az élet többi területén, erre a kérdésre is megjelenhetnek leegyszerűsítő válaszok, amelyek egy egyszerű "igen"-nel, vagy "nem"-mel felelnek.
Lehet ez az igen, vagy ez a nem egy objektív ténymegállapítás mindenféle érzelmi töltet nélkül.
Bár amikor a "boldogságról" van szó, - értsünk ez alatt a szó alatt bármit -, nehéz objektívnek maradni, és nem vonódni be érzelmileg.
Vannak, akik azt gondolják, hogy a segítő szakemberek boldogabbak az "átlag embernél", mert sokkal többet tudnak az emberi psziché, és spiritualitás működéséről, ők maguk sokat foglalkoztak ezzel, és eljutottak egy olyan belső egyensúlyra, egy olyan érettségre, amely nagyobb lelki jóllétet (boldogságot) biztosít nekik, mint azok, akik nem foglalkoztak annyit ilyen témákkal.
Úgy tekintenek a segítő szakemberekre, mint valami más kasztba tartozó személyekre, akik jóval a "földi halandók" fölött járnak, élnek.
Vannak, akik azt gondolják, hogy a segítő szakemberek sarlatánok, maguk is szenvednek, csak letagadják szenvedéseiket, és mások szenvedéséből akarnak hasznot húzni. Nem boldogabbak másoknál, csak annak akarnak látszani, hogy az emberek megbízzanak bennünk. Sőt valószínűnek tartják, hogy azért foglalkoznak "lelki" témákkal, mert máshoz nem értenek, mert a saját életükben kudarcot vallottak.
Vannak, akik azt tartják, hogy a segítő szakemberek boldogabbak kell legyenek, mint a klienseik, különben nem tudnának nekik segíteni.
Vannak, akik azt tartják, hogy a segítő szakemberek "bort isznak és vizet prédikálnak", miközben elmondják másoknak, hogy mit kellene tegyenek az előre haladásért, gyógyulásért, maguk lusták megtenni.
Bár ezekben a gondolatokban lehet igazság, mégis ezek a gondolatok túlzottan leegyszerűsítik az emberi valóságot.
Egyrészt azért, mert két ember lelki jóllétét (boldogságát) nehezen lehet összehasonlítani. A szélsőséges eseteket leszámítva lehetetlen. Hiszen az életnek annyi területe van, és bennünk olyan sok érzelem, gondolat, belső kép, pszichés és spirituális tartalom kap teret, hogy ezekből egy eredőt számolni, és összehasonlítani egy másik emberével, értelmetlen és megvalósíthatatlan feladat lenne.
Másrészt viszont van egy nagyon fontos valósága a belső világunknak, amelyről talán keveset beszélünk.
A számítógép metaforájával szeretném szemléltetni.
Minden metafora, minden hasonlat, minden kép töredékes, és nem felel meg pontosan a valóságnak. De tudja érzékeltetni a valóság néhány elemét.
Legyen egy informatikus, aki azzal foglalkozik, hogy különböző programokat telepít a kliensei eszközeire..
Pontosan érti mind a hardver, mind a softver működését.
Amikor visznek hozzá egy eszközt, megnézi a paramétereit, és ezeknek megfelelően kiválasztja a megfelelő programokat, figyelembe véve, hogy milyen gyors a hardver.
Elmondja a klienseknek, hogyan tartsák karban az eszközeiket, hogy ne lassuljon le, mit, milyen gyakran, és hogyan frissítsenek az eszközökön, és amennyiben valamilyen probléma adódna, megkéri őket, hogy vigyék vissza hozzá, hogy javítsa ki a hibát.
Ennek az informatikusnak is vannak eszközei. Van számítógépe, laptopja, tabletje, okostelefonja, mindenféle kütyüi. Ezek rendelkeznek bizonyos paraméterekkel.
Mivel szakember, pontosan tudja, hogy milyen programokat telepítsen a saját eszközeire, hogy azok a legoptimálisabban működjenek. Tudja, hogyan tarsa őket karban.
Feltevődik a kérdés, hogy az informatikus eszközei jobban működnek-e, gyorsabbak-e, mint a klienseié?
Erre a kérdésre nem is olyan egyszerű válaszolni.
Mert amennyiben a hardver paraméterei ugyanolyanok az informatikusnál és egy adott kliensénél, úgy elképzelhető, hogy az informatikus jobban karban tudja tartani a saját eszközét, és az jobban működik, mint a klienseié.
De ha az informatikus hardver paraméterei sokkal rosszabbak, mint egyes nagyon tehetős klienseié, akkor bármennyire is értsen ahhoz, hogyan kell optimalizálni egy eszközt, nem fog jobban működni, mint az adott klienséé.
Ugyanez igaz a segítő szakemberekre is.
Nem indulunk mindannyian ugyanonnan. A genetikánk, a méhen belüli élményeink, a születésünk, a gyerekkorunk, a fiatalkorunk, felnőtt korunk tapasztalatai között lényeges különbségek vannak.
A genetikánk és ezek a tapasztalataink határozzák meg a képességeinket, az idegrendszerünk önszabályozó képességét, az érzelemszabályozásunkat is.
Nagyon gyakori, hogy valaki pont azért választja a segítő szakmát, mert hátrányból indul, és szüksége van egy jó adag tudásra és tapasztalatra, hogy optimalizálni tudja a saját működését. Hogy be tudjon hozni valamennyit a hátrányából.
Ha egy segítő szakember elhivatott, becsületes, lelkiismeretes, akkor valószínű, hogy magához képest akár jóval többet is fejlődhet, mint egy egyszerű ember, aki soha nem foglalkozott önfejlesztéssel, csak spontán folyamatok során fejlődik.
De ez a fejlődés önmagához képest mérhető. Lehet, hogy egy másik ember, aki kedvezőbb körülmények között nőtt fel, sokkal kiengyensúlyozottabb, boldogabb, mint egy önfeljesztésre évtizedeket fordított segítő.
Ahogyan egy informatikus be tud állítani egy az övénél jobb paraméterekkel rendelkező eszközt egy tehetős kliense számára úgy, hogy az gyorsabb, jobb legyen a saját eszközei működésénél, úgy egy segítő szakember is - bizonyos esetekben - tud segíteni a klienseinek, hogy "többre vigyék az életben", hogy boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak legyenek, mint ő.
Ennek vannak feltételei, ez nem egyértelmű, de lehetséges.
Ami mindenképpen szükséges hozzá, hogy az adott szakember valóban ismerje az emberi psziché/spiritualitás működését, mély együttérzéssel és tisztelettel forduljon a kliense felé, és legyen alázata legalább maga előtt önegyüttérzéssel elismerni, hogy olyan belső terekben kíséri klienseit, amelyekbe ő a saját életében lehet soha nem fog tudni eljutni.
