Anyaszerviz - Pethő Orsolya pszichológus

Anyaszerviz - Pethő Orsolya pszichológus Az Anya Szervizben pszichológiai szolgáltatást nyújtok anyáknak.

Az édesanya, a nő energizálja a családot, a párkapcsolatot. Így aztán különös hangsúlyt kap, ő hogyan érzi magát. A szülővé válás az egyik legkeményebb önismereti út, egy újabb esély arra, hogy letegyük, amire már nincsen szükségünk. Amikor gyermekünk születik, felerősödnek megoldatlan problémáink.


• Úgy érzem, nem vagyok önmagam
• Nem találom magam, amióta anya vagyok
• Türelmetlen vagyok a családommal
• Kimerült vagyok, nincsen kedvem semmihez
• Nem alszom jól
• Nem vagyok elégedett az életemmel
• Nem tudok dönteni, váljak, vagy ne váljak el?
• Nincs sikerélményem
• Alacsony önértékeléssel küzdök
• Állandó megfelelési kényszerrel küzdök
• Sokszor szorongok
• Úgy érzem, szülés utáni depresszióban szenvedek
• A saját igényeimet háttérbe szorítom

Várlak szeret***el, ha hasonló cipőben jársz, vagy egyéb területen keresel megoldást az életedben.

MINDEN GYEREKBEN OTT VAN EGY JAMIE OLIVERA Netflixen van egy sorozat világhírű séfekről és ki más lenne az első, mint ma...
19/02/2026

MINDEN GYEREKBEN OTT VAN EGY JAMIE OLIVER

A Netflixen van egy sorozat világhírű séfekről és ki más lenne az első, mint maga Jamie Oliver.
Az interjúban elmeséli, hogy dyslexiával küzd és emiatt mennyire szenvedett a suliban. Az olvasás-írás az alapja az oktatásnak, így akinek ez nem megy, az nem szerezhet túl sok sikerélményt.
De azt is elmondja, hogy ez mégsem törte őt le. Gondolhatta volna, hogy értéktelen, hogy nem tud adni semmit a világnak.

De egy percig sem gondolta ezt.

Ugyanis hétvégenként a szülei kocsmájában főzött. Ez volt az a tevékenység, amit nem csak szeretett, de jól is csinált. Amiben fel tudott oldódni, amiben önmaga lehetett. A főzéssel nem csak túlélni tudta az iskolai kudarcokat, hanem világhírnevet is szerzett vele.

Mindenkiben ott van egy Jamie Oliver.

Minden gyerek valaki.

És ez az egyik legfontosabb dolgunk szülőként, hogy segítsünk neki megismerni önmagát, autentikus voltát. Amiben fel tud oldódni. Amiben megmutathatja a benne élő zsenit.

Ki ő valójában?

Mi az a szeglete a világnak, amit teljes szívvel tud csinálni, amiben valóban jó? Ahelyett, hogy azt néznénk, miben nem jó. Meghatározni magunkat az alapján, amit szeretünk és amit jól csinálunk, nagyon más, mint az alapján, ami nem megy.

Az iskola sajnos csak egy bizonyos szegmensét jutalmazza és értékeli az emberi létnek, és sokan vannak, akik miután kilógnak onnan, magukat fogják megutálni. “Mert nem volt a szüleiknek egy kocsmája, ahol érezhették saját értéküket.”

De mi szülők is sok olyan elvárást teszünk a gyerekekre saját szorongásainkból fakadóan, amit nem tudnak teljesíteni. Mert mi tudjuk, hogy mitől lesz sikeres és boldog. Jamie példája mutatja, hogy bármi lehetséges.
Az egyik legszebb folyamat figyelemmel kísérni egy fejlődő lelket és igyekezni megismerni őt, segíteni őt saját maga megismerésében.

S ez nem arról szól, hogy mi az, ami még mindig nem megy…

MIÉRT OLYAN NÉPSZERŰEK AZ OVI UTÁNI JÁTÉKOK?A munkámhoz ihletet több helyről is kapok. Az első legfontosabb a saját anya...
17/02/2026

MIÉRT OLYAN NÉPSZERŰEK AZ OVI UTÁNI JÁTÉKOK?

A munkámhoz ihletet több helyről is kapok. Az első legfontosabb a saját anyai utam. Azok a problémák, amelyekkel én magam szembesültem és sikerült megoldanom. Az a metamorfózis, amin átmentem. Azokról a hegyekről tudok mesélni, amiket magam is megmásztam.

Ezért van az, hogy például a dackorszak és a hiszti kezelés szinte a mániámmá vált, és nem sokat tudok hozzászólni a kamaszok neveléséhez. És már nem is akarok. Nálunk addigra kiegyenesedett az út és a nullához konvergált a nevelési problémáim száma. (Ezért is hiszek az erős alapokban)

A másik forrásom ti vagytok. A ti problémáitok, elakadásotok az, amiből ihletet tudok meríteni. Persze, ha hiszek a vonzás törvényében (és hiszek), akkor a kettő összefügg és minden egyes kliensem nekem is tükröt tart. De mégis máshogyan és számomra inspirálóan élitek meg, mint én.

A harmadik forrásom pedig az egyes posztjaim népszerűsége. Nem tudok elmenni amellett a tény mellett, hogy a JÁTÉKOK OVI/SULI UTÁN posztjaim szinte mindig rekordot döntenek.

Szülői utam tényleg egyik legnagyobb kihívása volt megfejteni, hogy hogyan ne őrüljek bele minden egyes délután abba, hogy az egész napos feszültséget a fiam a nyakamba borítja.

Ő hisztivel és ordítással t***e ezt,
Más gyerek ellenkezéssel és aztán ordítással,
És van, aki agresszióval és ordítással.

De amikor azon gondolkodom, hogy miért ennyire népszerű ez a téma, mögé akarok látni.
És mindig oda jutok, hogy a mi idegrendszerünk állapotában keresendő a megfejtés. Ami nem túl jó.
Reaktív, kimerült, önszabályozásra képtelen.

Ebben semmi meglepő nincsen. Amikor mi voltunk gyerekek nem volt még gyerekjóga/meditáció/mindfulness és a szüleink az érzelmekről azt sem tudták mi fán teremnek.
Sok nagyszülő elképedve nézi a mai gyerekeket, akik kifejezik az érzéseiket és meg vannak arról győződve, hogy valami nagy baj van velük.

De mi nem fegyelmezettek voltunk, hanem nagyon korán - nagyon nagyon kicsi korunkban lemondtunk arról, hogy megéljük a saját érzelmeinket. Nem volt értelme.

A tudatosságunk most nyílik ezügyben. Együtt tanuljuk a gyerekeinkkel az érzelem szabályozást. És délutáni játékok ide vagy oda, a legfontosabb mégiscsak az, hogy legyünk annyira jól mi magunk, hogy meg tudjuk hallgatni/tartani a gyerekek érzelmeit. Hogy ne az legyen a legfőbb kívánságunk, hogy végre hallgassanak már el, hanem természetesnek vegyük, hogy vannak érzelmeik. És örüljünk annak, hogy ki merik fejezni azokat.

Ehhez igazán jól kell lenni. Törődni magunkkal, figyelembe venni a saját szükségleteinket, határokat húzni és a saját érzelmeinket meghallgatni először. A saját idegrendszerünk szabályozása az elsődleges szülői cél.

JÁTÉKOK OVI/SULI UTÁN

https://kolyokszerviz.hu/shop/termek/jatekok-ovi-suli-utan/

NEM NYUGODTNAK KELL MARADNI, HANEM AZ IDEGRENDSZERÜNKET SZABÁLYOZNIVan egy óriási félreértés. Sokan gondolják azt, hogy ...
11/02/2026

NEM NYUGODTNAK KELL MARADNI, HANEM AZ IDEGRENDSZERÜNKET SZABÁLYOZNI

Van egy óriási félreértés. Sokan gondolják azt, hogy a jó szülő mindig nyugodt. De szerintem ez nem igaz.

Nem csak azért, mert ez egy olyan cél, amit lehetetlen elérni (esetleg nagyon durva nyugtatókkal) hanem nincs is rá szükség. Egy gyerek lássa, hogy hogyan kell bánni az érzelmeinkkel! Ha mindig le vagyunk szedálva, sosem tanulja meg, mit kezdjen azzal, ha kiborul.

Szóval nem nyugodtnak kell maradnunk, hanem szabályozottnak.

Ez mit jelent?

Azt, hogy mi vezetjük az idegrendszerünk hajóját és nem fordítva.

Akármilyen idegesek is vagyunk, képesek vagyunk a viselkedésünket szabályozni. Nem dobjuk be a gyeplőt. Ez megint nem azt jelenti, hogy póker arcot tudunk vágni a legnagyobb cunami közben is, hanem azt, hogy csupa olyan dolgot mondunk és teszünk, amit valóban akarunk mondani és tenni. Akár rendkívül idegesen is.

Itt már túl késő 10-ig számolni.
Az agyat tréningezni kell, és akkor jól teljesít majd vészhelyzetben is.

Bármilyen technikát is alkalmazunk nem ott a csatatér közepén kell kipróbálnunk azt (amúgy eszünkbe sem fog jutni valószínűleg) hanem rendszeresen gyakorolnunk kell.

A reaktív agy nem csak akkor reaktív, amikor épp helyzet van, hanem úgy általában nehezebben megy a szabályozottság. Úgy általában kell megtanulni, hogy nem ő a főnök.

A légzéstechnikákat, a meditációt - vagy bármilyen más módszert rendszeresen kell gyakorolni - nem vészhelyzetben - ahhoz, hogy amikor a legnagyobb szükség van rá, már ne a reaktív agy legyen a főnök.

Néhány hete kezdtem el a Wim Hof légzést. (Egy holland pasas, majdnem 70 éves, aki a jeges vízben merülésről lett híres). Mindössze napi 10 percemet veszi igénybe és a 3 hét után le tudnám rajzolni, hogyan simította ki az idegszálaimat, hogyan lettem fókuszáltabb és a zsizsgés helyett lassabb, de hatékonyabb.

Millió és egy módszer létezik, amivel megtaníthatod a testednek, az idegrendszerednek, hogy nem ő a főnök, hanem te, de mindegyik kitartást és rendszerességet igényel. Át kell tréningezni, huzalozni az agyat.

NEM AKAROK KIABÁLNI KÁRTYÁK ÉS TRIGGER MEDITÁCIÓ:

👉 https://kolyokszerviz.hu/shop/termek/nem-akarok-kiabalni_csomag/

HONNAN TUDJA EGY GYEREK, HOGY MI IDEGESÍT FEL A LEGJOBBAN?Úgy tűnik, mintha bizonyos helyzetek hatására teljesen kikapcs...
08/02/2026

HONNAN TUDJA EGY GYEREK, HOGY MI IDEGESÍT FEL A LEGJOBBAN?

Úgy tűnik, mintha bizonyos helyzetek hatására teljesen kikapcsolna az elménk azon része, amelyik józanul képes megítélni, mi is zajlik itt valójában. Ezért kissé túlreagáljuk a helyzetet és valami egészen másra, nagyobbra és félelmetesebbre válaszolunk, mint amilyen a valóság.

A mélyről jövő és elsöprő 👺 düh szavakkal, hangerővel és néha t***ekkel is igyekszik megsemmisíteni áldozatát. Talán erre szokták mondani, hogy ágyúval lövünk verébre. A kiömlött főzelék nem tűnik valódi vészhelyzetnek, a hatéves kisfiú ütése fáj, de bármelyik felnőtt erősebb nála, és még el sem tört üdítős üvegek miatt sem kell az életünket féltenünk.

Aki élt át már ilyet, pontosan tudja, milyen rémisztő, elsöprő és feltartóztathatatlan az a düh, amely 🐲 sárkánytűzként perzseli hamuvá ártatlan utódainkat, végül pedig önbecsülésünket is. Hiszen mindig teljesen világos a számunkra, hogy túllőttünk a célon. Ez pedig egyenesen a bűntudat sötét bugyrába vezet.

Érzelmeink nem a valóságra, magukra az eseményekre, hanem az általunk megélt, értelmezett valóság változatára adott reakciónk. Arra, ahogyan magunkban interpretáljuk az egyes eseményeket.

Tapasztalataink alapján agyunk olyan 🗺️ térképet készít a világhoz, ami segít eligazodni annak útvesztőiben. Ez a térkép sokféle módon torzít, tartalmazza azokat a tanulságokat, amelyeket addigi életünk során leszűrtünk. Van, amit egyenesen figyelmen kívül hagy, van, amit pedig aránytalanul felnagyít, túlzottan fontossá tesz, általánosít. Az addigi élményeinktől függően.

Hogyan alakulnak ki a trigger pontok? Egy vagy több korábbi, érzelmileg megterhelő helyzet során alakulnak ki, íródnak be agyunkba. Olyan helyzetek ezek, amelyeket nem tudtunk megoldani, igazán lezárni. Többnyire a gyerekkorunkból származnak, hiszen a felnőtteknek kiszolgáltatott kisgyerekként nem rendelkeztünk kellő erőforrással ahhoz, hogy végig tudjuk vinni az érzelmi munkát.

Ilyesmik lehetnek például:

Nem vagyok szerethető
Nem vagyok fontos
Nem számítanak az érzéseim
Mindig mindenki cserben hagy
Csak magamra számíthatok
Bármit teszek, az sosem elég
Sosem lehetek elég jó

Ezek valójában korlátozó hiedelmek, amelyeket megtanultunk kisgyerekként. Ezek egyben a legmélyebben húzódó, vagyis mag sérüléseink.

A gyerekünk pedig rendelkezik azzal a 🪄 szuperképességgel, hogy épp ezekre a pontokra tapintson rá.
Miért? Szerintem ennek a kérdésnek így van értelme: Mi a célja ennek? A válaszom pedig az, hogy tanuljunk, fejlődjünk, be tudjuk gyógyítani a sebeinket.

NEM AKAROK KIABÁLNI KÁRTYÁK ÉS TRIGGER MEDITÁCIÓ:

👉 https://kolyokszerviz.hu/shop/termek/nem-akarok-kiabalni_csomag/

A HARAG NEM MINDIG AZ, AMINEK LÁTSZIKAz ötéves Márk a bolt közepén őrjöng a földön, mert Olga nem hagyta, hogy hatodszor...
04/02/2026

A HARAG NEM MINDIG AZ, AMINEK LÁTSZIK
Az ötéves Márk a bolt közepén őrjöng a földön, mert Olga nem hagyta, hogy hatodszor is nekitolja a bevásárlókocsit az előtte álló néninek. Miután már majdnem a kasszánál vannak, egy hosszú és fárasztó nap után, édesanyja úgy döntött, most már megvárja, amíg fizetnek, de legszívesebben kirángatná a kisfiút az utcára, és betenné a kocsiba, hogy ne kelljen elviselnie az általa rendezett cirkuszt. 😡 Olgánál a cérna hamar elszakad:

– Hányszor mondtam, hogy ne lökdösd a nénit? Hányszor? – kiabálja olyan hangerővel, mintha a gyerek füle nem is ötven centire, hanem legalább kétszáz méterre lenne tőle. Bizonyára az egész üzletben hallják. – Most azonnal hagyd abba ezt a lehetetlen viselkedést!

A kisfiú a földre veti magát és ott hisztizik.

- Felállsz és csöndben maradsz! Mit képzelsz magadról? – Márk egyre kétségbeesettebben ordít, az arca csupa könny. Olga olyan ellenségesen néz rá, mintha nem is az ő gyereke lenne. Mérgesen átlép rajta, hogy a pénztárhoz jusson és végre tudjon fizetni, aztán felrángatja a még mindig síró kisfiút a földről. – Ezért még otthon számolunk! – Aztán nyájasabb hangon folytatja, immár a pénztárosnő felé fordulva: – Elnézést, neveletlen ez a gyerek, sajnos az apjára ütött. Mennyit is adok?

Az az igazság, hogy a harag egy 🤥 trükkös érzelem. Sok esetben biztonsági őrként funkcionál, és az a szerepe, hogy elrejtsen előlünk más érzelmeket. Olyanokat, amelyeket kevésbé merünk, akarunk megélni megmutatni. Olyanokat, amelyektől kiszolgáltatottnak, sebezhetőnek éreznénk magukat.
Olga esetében valószínűleg a szégyen ez az érzelem. Egy megsemmisítő érzés, amit természetesen igyekszünk elkerülni. Nemcsak másoknak nem mutatjuk meg szívesen, de megélni sem szeretjük. De lehet ez félelem, csalódás. Bármi, aminél a harag jobb.

Jól bevált stratégia, ha a sebezhetőség helyett inkább támadunk, és Olga esetében szeretett kisfia az, akire haragját zúdította. Anyaként gyakran érezzük, hogy nyilvános helyen árgus szemek figyelnek, értékelnek, emelgetik a pontozótáblát.

Meg lehet tanulni megfejteni: MI IS IGAZÁN MOST A BAJOM? ❓❓❓

Mert amíg ezt nem tudjuk, addig kapcsolódni sem tudunk az alap érzelemhez és később megbánjuk, de sajnos a harag viszi el egyedül a showt. 👿

(Részlet a Zéró kiabálás Max türelem online kurzusomból)

👉 https://kolyokszerviz.hu/tudastar/zerokiabalas-maxturelem/

OVI-SULI UTÁNI HISZTI - A GYEREK, MINT TÜKÖR SOROZATEbben a poszt sorozatban a leggyakoribb kisgyerekes problémáink önis...
02/02/2026

OVI-SULI UTÁNI HISZTI - A GYEREK, MINT TÜKÖR SOROZAT

Ebben a poszt sorozatban a leggyakoribb kisgyerekes problémáink önismereti vonatkozásáról írok.
Ovi vagy suli után a legtöbb gyerek bokszzsáknak használja a szüleit. Végre megérkezik abba a biztonságba, ahol eleresztheti fülét-farkát és kiadhatja mindazt a feszültséget, amit egész nap a jól viselkedéssel, vagy annak szándékával szerzett. Az oviban vagy a suliban sok visszafojtott, végig nem vitt érzelmi munka gyűlik össze, ami hiszti, ellenkezés formájában tör a felszínre anya vagy apa jelenlétében.

De érzelmi bokszzsáknak lenni akkor sem könnyű, ha csodálatos gyerekkorunk volt, vagy jól megdolgoztunk azért, hogy begyógyítsuk a sebeinket. De ezek nélkül viszont a padlóra küldenek a délutánok. Azt tudjuk, hogy az érzelmeinknek hiába magyarázunk racionálisan, így hiába tudjuk, hogy a délutáni menetrendszerinti szörnyű viselkedés másnak köszönhető, mégis magunkra tudjuk az egészet venni.

Nézzük, miket nyomhat meg a gyerek:

1. Nem vagyok elég jó - Biztos velem van a baj, hiszen a suliban mintagyerek, és csak nekem cirkuszol. Valamit elrontok már megint.

2. Emlékszem, milyen nehéz volt átkeretezni nekem is a délutáni érzelmi kitöréseket. Nagyon vártam, hogy újratalálkozzunk a fiammal, ábrándokat szőttem arról, hogy milyen jól fogunk mulatni. De nem így történt, neki nem mulatásra volt szüksége, hanem arra, hogy előbb kiöntse az érzelmi zsákját rám. A délutáni hisztik belenyúlhatnak ebbe is: nem szeret eléggé a gyerekem, nem örül nekem eléggé, ezért viselkedik így.

3. A délutáni hisztik és ellenkezési loopok kikezdik az idegeinket is. De miért? Mert az idegrendszerünk kikezdhető. Még nyugalmas vizeken sem mindig tudjuk szabályozni, de ha a gyerek szikrát dob rá, elvesztünk. A gyereknevelés egyik legalapvetőbb készsége saját idegrendszerünk szabályozása. Szükség van rá ahhoz, hogy amikor a gyerek kiborul, mi megvetett lábbal tudjuk őt megtartani, érzelmi biztonságot adni.

A reaktív idegrendszerünk csak még jobban megijeszti a hisztiző gyereket. De ha a mi szüleink sem tudtak minket megnyugtatni, akkor védtelenek leszünk a gyerek intenzív érzelmeivel szemben. Felnőttként kell megtanulnunk megnyugtatni magunkat.

Az átkeretezésen túl (értsük, miért van szüksége a gyereknek a délutáni kiengedésre) nagyon sokat tudnak segíteni a játékot, amibe szintén rengeteg feszültséget lehet belecsatornázni. A kifejezetten erre a célra készült játéktippjeimet a
JÁTÉKOK OVI/SULI UTÁN kiadványomban találod.

https://kolyokszerviz.hu/shop/termek/jatekok-ovi-suli-utan/

NEM MINDIG VAN VARÁZSSZEREmlékszem, a fiam épphogy megszületett, amikor felhívtam azt a segítőt, akihez még a szülés elő...
29/01/2026

NEM MINDIG VAN VARÁZSSZER

Emlékszem, a fiam épphogy megszületett, amikor felhívtam azt a segítőt, akihez még a szülés előtt jártam. Elpanaszoltam, mennyire gyötrelmesnek találom az anyaságot. A fiam folyton sír és nagyon nehezen tudok vele kapcsolódni, estére kikészülök, pedig akkor kezd rá a legjobban. Hogy nem tudom megnyugtatni.

A segítő olyat mondott, ami miatt először nagyon dühös voltam, mert a lelkem valami balzsamos varázsszerre vágyott volna inkább. Valamire, amitől minden problémám elmúlik.

De nem kaptam varázsszert, vagyis igen, de akkor még ezt nem tudtam.

Csak a dühöt éreztem iránta.

Azt mondta, a fiam apjával való kapcsolatunkat kéne megvizsgálni, mert szerinte amiatt ilyen nyugtalan a gyerek.

Később kiderült, hogy nagyon is igaza volt.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az igazság néha nagyon fáj, és nem szeretjük azt, aki kimondja. Van, hogy balzsamos varázsszerre vágyunk, de ahelyett csak a feladat jön. És megint nekünk kell valami megoldani.

NEM AZ SZÁMÍT, HOGY MIT TESZEL, HANEM, HOGY MIÉRTEgy édesanya azzal a dilemmával fordult hozzám: kötelezővé tegye e fia ...
26/01/2026

NEM AZ SZÁMÍT, HOGY MIT TESZEL, HANEM, HOGY MIÉRT

Egy édesanya azzal a dilemmával fordult hozzám: kötelezővé tegye e fia számára, hogy valamilyen sportot űzzön. Családilag fontosnak tartják a mozgást, az egészséges életmódot és ezt szeretné átadni neki.
A fiú nem szeret semmilyen edzésre járni, már mindenfélét kipróbált, annak ellenére, hogy kifejezetten sikeres volt mindegyikben. Azt mondta: “Tudom anya, hogy boldog vagy, ha járok edzésre.” Így aztán csinálja tovább.

Kiderült, hogy a gyerek viselkedése az édesanyát a nővérére emlékezteti, aki szintén sok mindenben tehetséges volt, mégsem csinált soha semmit.”Életképtelen” ahogy fogalmazott. És belátta, emiatt olyan fontos a számára, hogy a fiú sportoljon, mert fél, nehogy olyan legyen, mint a saját nővére. Életképtelen.
Amikor rálátunk arra, hogy szülői viselkedésünk mögött milyen félelmek, szorongások állnak, már kezünkben a megoldás. Mit csináljak akkor? - kérdezte. Nem tudom - feleltem. Ez nem az én döntésem.
Amikor ezek a félelmek irányítanak minket, akkor nem a gyerekre figyelünk. Valójában nem, neki akarunk jót.

A saját szorongásunkat akarjuk csökkenteni.

Ez az édesanya gyerekként, ahogy figyelte a szüleit, amint folyton az “életképtelen” nővérét noszogatták, hogy csináljon már valamit, levonta a következtetést: attól lesz valaki szerethető, ha csinál valamit. A szüleinek ez fontos. Akkor ő bizony folyton csinálni fog valamit.

Ő maga tényleg nagyon tevékeny, szeret hatékony lenni és folyamatosan csinál valamit. Elszánt és szorgalmas lett. De a kisfiának lehet, hogy nem erre van szüksége. Nem tudjuk. De amíg a félelem a valóság, addig ez ki sem derülhet. A fiú ellenállása lehet pusztán a görcsös akarással szembeni energetikai válasz. “Ha te ennyire akarod, akkor én nem!” Milyen jól látja: anyát ez boldoggá teszi. Ő miatta jár az edzésre, nem maga miatt. De ha anya enged az akarásból egy kicsit, lehet jobban meg tudja majd élni a fiú, hogy valójában élvezhető az edzés.

De itt már nem az a lényeg, hogy jár vagy nem jár sportolni. Bármelyik lehet.

Az a lényeg, hogy lássunk rá, mit miért erőltetünk, mitől miért félünk. Ha látjuk már, le is tudjuk tenni. És akkor jobban oda tudunk figyelni a gyerekre és arra, neki mire lenne valójában szüksége.

REGGELI KÉSZÜLŐDÉS - A GYEREK, MINT TÜKÖR SOROZATNézzük tovább, hogy milyen gombokat nyomogathat bennünk (a teljesség ig...
25/01/2026

REGGELI KÉSZÜLŐDÉS - A GYEREK, MINT TÜKÖR SOROZAT

Nézzük tovább, hogy milyen gombokat nyomogathat bennünk (a teljesség igénye nélkül) az, amin fennakadunk, ami zavar a gyerekben.
Na, azok a végtelenre nyújtott reggeli készülődések, amikor csak nem csinálja, nem készül el időre…
Mi meg nyilván felrobbanunk.
Nagyon nehéz végighajtani, motiválni a gyereket a reggeli vagy az esti rutinon át. Fárasztó, kimerítő.
Ebben a poszt sorozatban a leggyakoribb kisgyerekes problémáink önismereti vonatkozásáról írok.
Szóval, milyen gombokat nyomogathat, mit árulhat el rólunk, ha aránytalanul nagy az érzelmi reakciónk a reggeli készülődéskor?

Amikor a gyerek reggel csigalassan készül, vagy folyton eltereli a figyelmét valami sokkal izgalmasabb dolog, megnyomhatja a “mindent kontrollálni akarok” vagy a “mindig hatékonynak kell lenni” gombokat. Mindkettő szorongásféle, ami az események feletti kontroll gyakorlásával vagy a magas szintű hatékonyság elérésével kordában tartható. Ne legyen üres idő és minden történjen úgy ahogy elterveztük, különben robbanunk.

Elképzelhető, hogy a megfelelési kényszerünk, a kudarctól való félelmünk gombját nyomja meg a gyerek totojázása. “Jajj, el fogunk késni!” A gyerekek még nem ismerik azt a szorongást, amit mi már nagyon is jól, hogy ütemesen, hatékonyan és lehetőleg tökéletesen kell végig hajtani minden napot. Az idő még nem az “ellenségük”, mint nekünk. Ők még a pillanat tengerében úsznak, és igenis kell a külső motiváció (vagyis mi) ahhoz, hogy ne terelje el a figyelmüket a reggelizésnél vagy a fogmosásnál érdekesebb dolog.

Ha nem akarunk minden reggel összeveszni, akkor le kell lassulnunk, legalább annyira, hogy rapportot tudjunk kialakítani a gyerekkel és kapcsolódni tudjunk hozzá. Ugyanis a motor nem indul hidegen. Ha rögtön megfeleléssel kezdjük a napot, az nem fog menni. A gyerekeket a kapcsolódás melegíti be az együttműködéshez, vagyis játék, a szeretgetés. És talán nekünk szülőknek is jót tesz, ha nem szorongással, hanem egy kis hülyéskedéssel indítjuk a napot.

Játékok reggeli készülődéshez (5 játéktipp a simább reggelek érdekében):

https://kolyokszerviz.hu/shop/termek/jatekok-reggeli-keszulodeshez/

VI. VEREKEDŐ TESTVÉREK - A GYEREK, MINT TÜKÖR SOROZATAmikor a szomszédban kiskutyák születtek és meghívtak minket, hogy ...
22/01/2026

VI. VEREKEDŐ TESTVÉREK - A GYEREK, MINT TÜKÖR SOROZAT

Amikor a szomszédban kiskutyák születtek és meghívtak minket, hogy nézzük meg őket, 10 perc után menekültünk haza. A zaj és energia szint olyan, volt, mint egy oviban. A kutyusok folyamatosan kergetőztek, egymást nyúzták, az anyjuk pedig próbálta őket szétválasztani.

De valahol meg kell tanulni a konfliktus kezelést, fel kell készülni az élet megmérettetéseire, és erre a legjobb és legbiztonságosabb partner a testvér.

Ebben a poszt sorozatban ugyanis a leggyakoribb kisgyerekes problémáink önismereti vonatkozásáról írok.

A testvérek attól még nem rossz testvérek, mert verekszenek, vagy állandóan konfliktusban vannak. Ez a mi idegrendszerünk határairól szól. Szeretünk ilyenkor döntőbíróként fellépni és megmondani, hogy kinek mit kéne csinálni.

1. Ha őszinte vagy magaddal, azt is megfigyelheted, hogy rendre az egyik gyerekkel tudsz azonosulni, az ő pártját fogod. Ez nem azt jelenti, hogy őt jobban szereted. Ám önismereti szempontból és a megoldás szempontjából is érdemes felismerni a “miért”-et. Sokat elárul az értékrendedről, de a szorongásaidról is, és sokszor találunk párhuzamot a szülő testvérsorrendjével. Például kicsiként sokat bántották a szülőt, most is a kicsi pártját fogja. Mindig a belső narratívánk, a magunknak mondott történetünk deríthet fényt valami izgalmasra. Hogyan értelmezem ezt a helyzetet? Mi van itt? Mi történik itt? És csak figyeljük a belső hangunkat, mit mond…

2. Másrészt az agresszióhoz/konfliktushoz való kapcsolatunkat is elárulhatja, ha nagyon hevesen tiltakozik a testünk a gyerekeink összezörrenései ellen. Mikor félünk ezektől? Nyilván, ha nem tudtuk magunkat megvédeni, vagy nem tanultuk meg biztonságosan kiengedni magunkból saját agressziónkat és belül ijesztően feszít.

Jól nem fog sosem esni, ha nyúzzák egymást a gyerekeink, de segíteni sem tudunk nekik addig, amíg nem tudjuk, miért veri ki ennyire a biztosítékot a fejünkben a konfliktusuk.

Játékok verekedő testvérekhez:

https://kolyokszerviz.hu/shop/termek/jatekok-verekedos-testverekhez/

V. NEM PAKOL EL - A GYEREK, MINT TÜKÖR SOROZATMit tanulhatunk magunkról abban az ártatlan helyzetben, amikor a gyerek ne...
20/01/2026

V. NEM PAKOL EL - A GYEREK, MINT TÜKÖR SOROZAT

Mit tanulhatunk magunkról abban az ártatlan helyzetben, amikor a gyerek nem hajlandó a játékokat elpakolni és ez mélységesen feldühít minket?

Ebben a poszt sorozatban ugyanis a leggyakoribb kisgyerekes problémáink önismereti vonatkozásáról írok.
Sok esetben a gyerek tükre nem maga a viselkedés, vagy tünet, hanem, az, amit belőlünk kivált. Amilyen gombot megnyom. A saját érzéseink és belső beszédünk, ami elgondolkodtató.

1. Az egyik lehetséges gomb, ami ebből az ártatlan helyzetből kibogozható: Nem vagyok elég fontos, nem számítanak az igényeim, nem figyel rám, levegőnek néz a gyerek.
Nyilván nem a gyerek dolga, hogy visszaigazolja, számítunk és elég fontosak vagyunk. Amikor nem pakolja el a játékait annak ellenére, hogy megkértük rá, az nem azt jelenti, hogy levegőnek néz.

Ez a saját narrációnk, saját értelmezésünk, ami gyerekkori sebekre enged következtetni. Azt, hogy nem számítanak az igényeink, vagy nem vagyunk eléggé tényezők ahhoz, hogy figyeljenek ránk nem a jelenlegi helyzetből tanuljuk, hanem korai emlékek következménye.

Apa mindig dolgozott, anya a kistesómmal volt elfoglalva, és nem rám figyeltek. Nem hallották meg, amit mondok. Vagy meghallották, de nem tudták validálni a vágyaimat, egyszerűen csak figyelmen kívül hagyták, hogy mit szeretnék. Ezek az érzések - a harag, a kétségbeesés - a jelenben újra élednek és a gyerekre zúdítjuk minden sérelmünket, ahelyett, hogy higgadtan és empátiával elérnénk, hogy nekiálljon a pakolásnak.

2. Mindent nekem kell csinálnom, nem számíthatok senkire - szintén gyakori magsérülésünk. Nekem az egyik személyes kedvencem, egy ideje már dolgozom rajta. Amikor a gyerek a füle botját sem mozdítja, még ránk se néz, ez a gomb is megnyomódhat. Ilyenkor dúlva-fúlva, áldozat szerepben nekiállhatunk magunk elpakolni. Akár ki is fejezhetjük szavakban, hogy mindig ránk marad minden és mindenki alkalmatlan arra, hogy segítsen. De valójában a saját történetünket játsszuk újra és erősítjük meg, hiszen előbb utóbb tényleg elérjük, hogy senki se segítsen semmiben.

Ahogy az eddigi posztokban is a teljesség igénye nélkül pusztán ötleteket adok arra, honnan, milyen szögekből érdemes egy-egy gyereknevelési problémánkat megközelíteni. Mert mindig minden rólunk is szól.

Játékok elpakoláshoz (10 játékkal)

https://kolyokszerviz.hu/shop/termek/jatekok-elpakolashoz-e-kiadvany/

SZERENCSÉRE VÉGE A SZÜNETNEK!Olyan sokan mondták klienseim bűntudattal, hogy tartanak a hosszú szünettől, most pedig azt...
19/01/2026

SZERENCSÉRE VÉGE A SZÜNETNEK!

Olyan sokan mondták klienseim bűntudattal, hogy tartanak a hosszú szünettől, most pedig azt, hogy mennyire jó, hogy végre mennek oviba/suliba a gyerekek - hogy gondoltam ide is kiírom:

Ne bánts magad emiatt!

Jogod van fáradtnak lenni, és miután nálam összegyűlik nagyon sok édesanya, aki azt hiszi egyedül van ezzel az érzéssel, most megsúgom: nem vagy egyedül! Sok édesanya van ezzel pont ugyanígy. És ők is félnek kimondani.

Hosszú volt a téli szünet a kisgyerekesek számára. Kisgyerekekkel együtt lenni hosszú távon valóban fárasztó, nehéz és komoly melót jelent. Az, hogy ettől tartanod kell, az pedig nem a te hibád, hanem abból fakad, hogy ennyire elszeparáltan és nem közösségben élünk.

Csupán két ember felelős a gyerekekért, és nem egyértelmű, hogy van kire bízni őket.

Megérdemled az együtt érzést nem csak tőlem, hanem magadtól is. Nem csoda, ha most megkönnyebbülést jelent, hogy egy kicsit fellélegezhetsz, amíg az intézményben vannak.

Cím

Horvát Utca 14-24
Budapest
1027

Nyitvatartási idő

Hétfő 09:00 - 17:00
Kedd 09:00 - 17:00
Szerda 09:00 - 17:00
Csütörtök 09:00 - 17:00
Péntek 09:00 - 17:00

Telefonszám

+36203238908

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Anyaszerviz - Pethő Orsolya pszichológus új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Megosztás

Share on Facebook Share on Twitter Share on LinkedIn
Share on Pinterest Share on Reddit Share via Email
Share on WhatsApp Share on Instagram Share on Telegram

Kategória