Mi a nyitvatartási idő?

Hétfő 09:00 - 17:00 Kedd 09:00 - 17:00 Szerda 09:00 - 17:00 Csütörtök 09:00 - 17:00 Péntek 09:00 - 17:00

Anyaszerviz - Pethő Orsolya pszichológus

Kezdolap
Magyarország
Budapest
Anyaszerviz - Pethő Orsolya pszichológus

Az Anya Szervizben pszichológiai szolgáltatást nyújtok anyáknak.

Az édesanya, a nő energizálja a családot, a párkapcsolatot. Így aztán különös hangsúlyt kap, ő hogyan érzi magát. A szülővé válás az egyik legkeményebb önismereti út, egy újabb esély arra, hogy letegyük, amire már nincsen szükségünk. Amikor gyermekünk születik, felerősödnek megoldatlan problémáink.

• Úgy érzem, nem vagyok önmagam
• Nem találom magam, amióta anya vagyok
• Türelmetlen vagyok a családommal
• Kimerült vagyok, nincsen kedvem semmihez
• Nem alszom jól
• Nem vagyok elégedett az életemmel
• Nem tudok dönteni, váljak, vagy ne váljak el?
• Nincs sikerélményem
• Alacsony önértékeléssel küzdök
• Állandó megfelelési kényszerrel küzdök
• Sokszor szorongok
• Úgy érzem, szülés utáni depresszióban szenvedek
• A saját igényeimet háttérbe szorítom

Várlak szeret***el, ha hasonló cipőben jársz, vagy egyéb területen keresel megoldást az életedben.

05/04/2026

HOGYAN LETTEM HÁLÁS EGY BEÁZÁSÉRT?

Nemrég egy székesfehérvári moziba hívtak előadást tartani a “Ha tudnék belédrúgnék” film bemutatója kapcsán.

Mellékszál: Imádom! Csajos este címmel tartanak itt minden hónapban filmklubot csak nőknek, ahol a film témájával kapcsolatos előadás után jön a vetítés. 60 csodálatos nővel találkoztam!

Amikor a szervező lány felhívott és elmesélte az akkor még premier előtti film tartalmát, nagyon nevettem.

De hát ez az én életem!

Ami szeptember óta fenekestül felfordult, azt hiszem erre mondják, hogy kihúzták alólam a talajt. Minden egyszerre változott meg, nem sok minden maradt érintetlenül.

Gyakorlatilag üres lapra írhatom az életemet. Még egy vonal sincs rajta.

Nem írom le, hogy mi történt, mert azt vettem észre, hogy az embereket rémülettel tölti el. De most nem ez a célom, hogy bárkit ijesztgessek, és az előadást is erőt adónak, felemelőnek szántam.

Azokról az erőforrásokról beszéltem, amelyek engem is és a fiamat is segítenek ebben a nehéz időszakban. Amelyek lehetővé teszik, hogy olyan jól legyünk minden nehézség ellenére.

Nincs benne sok újdonság, a vesszőparipáim: idegrendszer szabályozás, jó viszony az érzelmeinkkel.

A nehézségek legkisebbike, egy komoly beázás volt, ami akár ki is boríthatott volna. Gondolhattam volna, hogy ezt nem hiszem el, hogy még ez is, hogy miért éppen velem történik mindez, hogy miért büntet az univerzum. De nem hagytam magam. “Kempingezés otthon” felkiáltással, humorral mosogattunk egy hónapig az emeleti kádban, derékban kettéhajtva.

És ez a történet bekerült az előadásomba is, mint erőforrás, azaz példa az átkeretezésre. Vagyis arra, mennyit számít az, hogy milyen jelentést adunk egy történetnek. Mit mondunk magunknak arról, hogy épp mi történik.

Ez áll a triggereink hátterében, és sok emberi konfliktusunk is éppen ebből származik. Jelentést adunk a dolgoknak. Olyan jelentést, amitől rosszul érezzük magunkat: Büntet az univerzum, nem szeret, ki akar velem szúrni, olyan szerencsétlen vagyok.

Valami, amitől kiborulhattam volna, a segítőmmé vált. Sőt 60 másik ember is könnyebben megérthette, hogyan működik az átkeretezés.

Szóval minden nehézségünk egyszer jó lesz valamire…

01/04/2026

SZÉGYELLED MAGADAT A GYEREK VISELKEDÉSE MIATT?

Előfordult már, hogy szégyenérzeted volt amiatt, ahogyan a gyereked viselkedett?

Ilyenkor nem is a gyerek viselkedése zavar minket, sokkal jobban foglalkoztat az, hogy mit fognak szólni mások. Persze ráfoghatjuk az ítélkező és komoly elvárásokat támasztó “társadalomra” mindezt, de már megszokhattad tőlem, hogy nem szeretek kifelé mutogatni.

Abból sosem tanulunk semmit. Ráadásul számtalan esetben láttam már, hogy ha valakit egyáltalán nem érdekel, hogy mások mit fognak szólni,

1. Akkor senki sem szól semmit. Hirtelen eltűnik az ítélkező társadalom.
2.. Vagy mindegy, hogy szólna e, mert meg sem halljuk, vagy fittyet hányunk rá

De minél bizonytalanabbak vagyunk, minél inkább kívülről keresünk igazolást saját értékességünkre, annál hangosabbak lesznek az elvárások, az értékítéletek. Vagy akkor is feltételezzük őket, amikor a kutya sem szólt semmit.

Azaz belső világunk tükröződik a külső dramaturgiában.

Azzal, hogy gyerekünk lett, olyan, mintha a kirakatba kerültünk volna. A gyerek viselkedéséből lehet megállapítani az anya minőségét. Jó vagy rossz?

Nyilván ez nem igaz. Attól még, hogy hisztizik a gyerek, káromkodik, vagy megütött valakit nem következik egyenesen, hogy a szülőkkel valami nagy baj van.

De ezt hiába tudjuk.

Belül valaki mégis kételkedik és attól fél, hogy értéktelen. Valamit elrontott. De ki ez?

Az a kislány, aki azt tanulta, hogy a teljesítmény vagy a jó viselkedés alapján lesz valaki szerethető. Az a kislány, aki nem tanulta meg, hogy ér, sőt hasznos hibázni. Ha nem vagyok elég jó - nem fognak szeretni, nem leszek biztonságban.

A gyereknek nyilvánvalóan arra van szüksége, hogy ne szégyelljük őt, hanem álljunk ki mellette. Legalább mi, a szülei. Hiszen ha szégyelljük őt ez csak továbbpasszolja a labdát, és ő sem fogja magát jónak és értékesnek tartani.

De ezt hiába tudjuk, ha belül a kislányt nem gyógyítottuk meg.

A nevelés nem technikák, praktikák és trükkök sora.
Csak úgy tudunk nevelni, akik mi magunk vagyunk. Azzá az emberré kell válnunk, aki úgy nevel, ahogy szeretnénk.

Azaz a bennünk lévő kislányt kell meggyógyítani előbb: merjen hibázni, tudja magát szeretni akkor is, ha másoknak nem tetszik. És majd akkor tud kívül is úgy viselkedni, ahogy amúgy szeretne: vagyis a gyereket elfogadva és nem szégyellve.

30/03/2026

6. NEM VAGYOK ELÉG JÓ - GYEREKKORI SÉRÜLÉSEINK A NEVELÉSBEN

😈 És mi köze a kiabálásnak mindehhez…

Sokszor nehéz különbséget tenni az egyes hiedelmek között, ezt mindig az tudja a legjobban eldönteni, aki átéli azt. A nem vagyok elég jó (akármit is csinálok) sérülés is a nem vagyok szerethető válfaja, de ez inkább a teljesítmény hajszoláshoz fog vezetni.

💙 Akinek tudattalanul az az életstratégiája, hogy akármennyire is igyekszik sosem lesz elég jó, lehet hogy emberfeletti teljesítménnyel és szuperanyuka címre való törekvéssel tudja ezt megélni. Ő lehet az, aki perfekt szülinapi zsúrokat szervez, tizennégyfélét süt Karácsonyra. Elképzelhető, hogy a kisbaba mellett még egy újabb diplomát megszerez.

💙 A szülő egyszerre igyekszik minden fronton tökéleteset produkálni: szülőként, a háztartásban, a karrierjében, sportban. Gyűjti a diplomákat, nyelvvizsgákat, de sosem érzi azt, hogy most már elég lesz, megállhat.

💙 Bár nincs még egy ember, aki ugyanezt végig tudná csinálni, sosem lesz elégedett magával. Sem mással. A kudarcok, a hibák szinte elviselhetetlenek. Sokszor ebben a szellemmel neveli a gyerekeket is, akiknek szintén tökéletesnek kell lenniük. Indokolatlanul százféle különórára járnak, vagy élsportolók lesznek. A gyerekek is hamar leveszik: nincs mese, meg kell felelni az elvárásoknak. Két út lehetséges, vagy igyekeznek, vagy nagyon nem és vállalják a fekete bárány szerepét. A hiedelem így él tovább a következő generációban. Megtanulják, hogy feltételekhez, teljesítményhez, iskolai eredményhez, sikerekhez kötött az emberi élet értéke. Csak úgy magunkban, pusztán a létünk miatt még nem vagyunk értékelhetőek.

A kielégítetlen érzelmi szükségleteink lenyomatai nyomógombokként, triggerekként működnek a későbbiekben. Egy egy ártatlan helyzet felidézi a fájó emlékeket, amitől kontrollálhatatlanná válik a reakciónk. 13 év tapasztalat után bátran jelentem ki, hogy ez legtöbbször kiabálás formájában jelentkezik.

A viszonylag ártatlan történés mélyre megy, ezért nem fogjuk tudni az indulatainkat megzabolázni.

Az a tapasztalatom, hogy nem az önkontrollunkon, hanem a triggereken érdemes ilyenkor dolgozni.

👉 Nem akarok kiabálni kártyák és trigger meditáció:
https://kolyokszerviz.hu/shop/nem-akarok-tobbe-kiabalni-anya-szerviz-kartyak/

25/03/2026

5. NEM TARTOZOM SEHOVÁ - GYEREKKORI SÉRÜLÉSEINK A NEVELÉSBEN

😈 És mi köze a kiabálásnak mindehhez…

Ez a magsérülés nekem angolul ütött be. Hiába tudnak a pszichológusok (így hát én is) skatulyába betenni téged, hogy valójában neked mi a bajod, az egyéni megfogalmazás a legfontosabb. Vagyis te hogyan fogalmazod meg a korlátozó hiedelmedet. Az érzelmi reakciód lesz az árulkodó jel, vagy a testi jeleid (ami persze szintén az érzelem).

Minél nagyobb, minél erősebb, annál valószínűbb, hogy fülöncsípted a saját sérülésed. Sikerült tudatosítani. Amikor erre a magsérülésre rábukkantam, nem volt tüzijáték. Aztán egyszer angolul kapott el, és bámmm, ledöntött a lábamról. Erre nincsen tudományos magyarázat, de azt javaslom, ha a sajátodat keresed, az általad beszélt nyelveken is érdemes megfogalmazni, vagy az alapot átfogalmazni, mert lehet, hogy úgy jobban érzed, hogy rólad szól.

No, de a lényeg, ami miatt ez a poszt sorozat indult: hogyan jelenhet meg a gyereknevelésben ez a magsérülés/hiedelem?

💙 Itt alapvetően a kapcsolódással, kötődéssel lesz a probléma. A szülő nehezen éli meg a közelséget. Hogy van az, hogy egyes édesanyák a saját pocakjukhoz beszélve érzik, hogy kapcsolódnak a babájukkal, mások pedig még akkor sem, amikor már megszületett? Ez a probléma is állhat a háttérben.
Ez hatással lehet a családi kapcsolódásra is.

👉 A szülő nehezen él meg közelséget.�👉 Távolságtartó vagy érzelmileg visszahúzódó lehet.�👉 Nehéz lehet számára a közös családi élményekbe való belehelyezkedés.

A kielégítetlen érzelmi szükségleteink lenyomatai nyomógombokként, triggerekként működnek a későbbiekben. Egy egy ártatlan helyzet felidézi a fájó emlékeket, amitől kontrollálhatatlanná válik a reakciónk. 13 év tapasztalat után bátran jelentem ki, hogy ez legtöbbször kiabálás formájában jelentkezik.

A viszonylag ártatlan történés mélyre megy, ezért nem fogjuk tudni az indulatainkat megzabolázni.

Az a tapasztalatom, hogy nem az önkontrollunkon, hanem a triggereken érdemes ilyenkor dolgozni.

👉 Nem akarok kiabálni kártyák és trigger meditáció:
https://kolyokszerviz.hu/shop/nem-akarok-tobbe-kiabalni-anya-szerviz-kartyak/

22/03/2026

4. NEM SZÁMÍTANAK AZ IGÉNYEIM - GYEREKKORI SÉRÜLÉSEINK A NEVELÉSBEN

😈 És mi köze a kiabálásnak mindehhez…

Amikor a szülők validálás nélkül rendszeresen negligálják szükségleteinket, kialakulhat ez a magsérülés, és a “nem számítanak az igényeim” korlátozó hiedelem. Hogyan jelenik meg ez a gyereknevelésben?

💙 Ez az igazi mártír anya, akinek jó lesz a maradék is. Odaadóan mindent megtesz másokért, de nyíltan sosem meri kimondani, hogy igenis várna ő is valamit. A szükségleteinket hiába nyomjuk el, azok még ott vannak.

💙 Ha valakinek ez a magsérülése valószínű, hogy nem tud elfogadni, ha adnak. Szinte rémületbe esik, ha valaki előre engedi őt, ha kap valamit. Ha valaki megkérdezi, mire vágyik, nem tudja megfogalmazni. Neki minden mindenhogyan jó.

💙 Vagy mégsem? Mert amikor a gyerekei vagy a férje nem tudnak “gondolatot olvasni” és nem tudják kitalálni mit is szeretne, akkor borul a bili. A felhalmozódott rengeteg frusztráció váratlan helyzetekben tör fel. Kontrolállhatatlan érzelmi kitörések formáját ölti.

A gyerek számára ez ijesztő, és kiszámíthatatlansága miatt nem is tud mit kezdeni vele. Alkalmazkodhat úgy a helyzethez, hogy lábujjhegyen jár és megpróbálja csökkenteni anya kitöréseit saját igényeinek háttérbe szorításával.

💙 Az is előfordulhat, hogy nem hangosan, hanem épp ijesztően halkan bünteti a mártír anya a családot, akik annak ellenére nem vették őt figyelembe, hogy épp ő tanította azt nekik: nem számítanak az igényei.

Sértődötten elvonul és nem szól semmit, ezzel rettegésben és bizonytalanságban tartva a többieket.

A kielégítetlen érzelmi szükségleteink lenyomatai nyomógombokként, triggerekként működnek a későbbiekben. Egy egy ártatlan helyzet felidézi a fájó emlékeket, amitől kontrollálhatatlanná válik a reakciónk. 13 év tapasztalat után bátran jelentem ki, hogy ez legtöbbször kiabálás formájában jelentkezik.

A viszonylag ártatlan történés mélyre megy, ezért nem fogjuk tudni az indulatainkat megzabolázni.

Az a tapasztalatom, hogy nem az önkontrollunkon, hanem a triggereken érdemes ilyenkor dolgozni.

👉 Nem akarok kiabálni kártyák és trigger meditáció:
https://kolyokszerviz.hu/shop/nem-akarok-tobbe-kiabalni-anya-szerviz-kartyak/

18/03/2026

3. SENKIBEN SEM BÍZHATOK - GYEREKKORI SÉRÜLÉSEINK A NEVELÉSBEN

😈 És mi köze a kiabálásnak mindehhez…

Amikor ez a magsérülésünk, az életünkkel, az életvitelünkkel be fogjuk bizonyítani, hogy igazunk van és tényleg senkiben sem lehet bízni. Agyunk egyik alap algoritmusa ez: megvédeni minket mindennemű változástól. Mert ami ismert és már túléltük egyszer, az bizonyára biztonságos is. Így tudnak a korai tapasztalataink is egyfajta életstratégiaként tovább élni.

💙 Mindent is mi fogunk csinálni, akár olyannyira, hogy oda sem lehet férni a feladathoz, mert elálljuk az utat. Vagy nem lehet elég jól csinálni a mércénk szerint, így elvesszük mások kedvét attól, hogy segítsenek. A másik pedig egyre inkább meg fog felelni ennek a képnek. “Mindenképpen balhé van, hát akkor nem teszek keresztbe egy gyufaszálat sem.”

💙 Betegre dolgozzuk magunkat, miközben nagyon vágyunk arra, hogy ne így legyen. Agyunk automatikusan keresi és előállítja a megszokott biztonságot és be akarja bizonyítani, hogy neki van igaza. És be is fogja.

💙 A kontroll igényünk tehát trauma reakció és abból a szorongásból eredhet, hogy nem bízhatunk senkiben, nem bízhatunk másokban. Rendkívül fárasztó így élni és mindent a kezünkben tartani. Anyaként mindent kontrollálni szinte lehetetlen, mégis megcsináljuk.

Mert a másik alkalmatlan rá. A gyereket pedig cseppet sem érdekli…

Neheztelni fogunk a családra, mert meggyőződésünk, hogy ők tehetnek minderről.
Irreális mintát mutatunk a gyereknek, aki egy túlterhelt (és folyton neheztelő) anyát lát majd, aki áldozatokat hoz a családért.

Nem hagyjuk esni-kelni a gyereket, így nem tud önbizalmat építeni. Kamaszként lehet, hogy lázad majd, hogy aztán szülővé válva ő is ugyanígy mindent a kezébe akarjon tartani.

A kielégítetlen érzelmi szükségleteink lenyomatai nyomógombokként, triggerekként működnek a későbbiekben. Egy egy ártatlan helyzet felidézi a fájó emlékeket, amitől kontrollálhatatlanná válik a reakciónk. 13 év tapasztalat után bátran jelentem ki, hogy ez legtöbbször kiabálás formájában jelentkezik. A viszonylag ártatlan történés mélyre megy, ezért nem fogjuk tudni az indulatainkat megzabolázni.

Az a tapasztalatom, hogy nem az önkontrollunkon, hanem a triggereken érdemes ilyenkor dolgozni.

👉 Nem akarok kiabálni kártyák és trigger meditáció:
https://kolyokszerviz.hu/shop/nem-akarok-tobbe-kiabalni-anya-szerviz-kartyak/

15/03/2026

2. TEHER VAGYOK - GYEREKKORI SÉRÜLÉSEK A NEVELÉSBEN

😈 És mi köze a kiabálásnak mindehhez…

Ennél a sérülésnél az a hiedelem húzódik meg a mélyben: terhére vagyok mindenkinek, nehézséget okozok másoknak és ez irányítja alattomosan az életünket.

💙 Ha ez a magsérülésünk, akkor lehet folyamatos szégyenérzetünk vagy szorongásunk attól, hogy nem kérünk e túl nagy dolgot a gyerektől. Egyáltalán lehetnek e igényeim? Megpróbálunk láthatatlanná válni, a háttérbe vonulni és lehetőleg hasznossá válni a család számára.

💙 Trükkös, amikor kompenzálásról van szó és a belső igényeink sértődöttségként törnek a felszínre. Dráma, amiben nem tudjuk megfogalmazni, hogy mi az igazi bajunk, nem tudunk kérni, mégis az egész családnak velünk kell foglalkoznia.

💙 Szinte minden magsérülésnél problémát jelent a határhúzás, hiszen nem is merünk saját határainkra támaszkodni, de azt végképp nem hisszük el, hogy kommunikálhatjuk is azokat. Így aztán a sok harag, ami természetes módon felgyűlik, valamilyen utat keres magának. És hidd el, hogy még a legjobb, ha kiabálsz.

A kielégítetlen érzelmi szükségleteink lenyomatai nyomógombokként, triggerekként működnek a későbbiekben. Egy egy ártatlan helyzet felidézi a fájó emlékeket, amitől kontrollálhatatlanná válik a reakciónk. 13 év tapasztalat után bátran jelentem ki, hogy ez legtöbbször kiabálás formájában jelentkezik. A viszonylag ártatlan történés mélyre megy, ezért nem fogjuk tudni az indulatainkat megzabolázni.
Az a tapasztalatom, hogy nem az önkontrollunkon, hanem a triggereken érdemes ilyenkor dolgozni.

👉 Nem akarok kiabálni kártyák és trigger meditáció:
https://kolyokszerviz.hu/shop/nem-akarok-tobbe-kiabalni-anya-szerviz-kartyak/

12/03/2026

1. NEM VAGYOK SZERETHETŐ - GYEREKKORI SÉRÜLÉSEINK A NEVELÉSBEN

😈 És mi köze a kiabálásnak mindehhez…

Ez az egyik leggyakoribb magsérülés, vagyishát’ minden sérülés anyukája. Az Origo maga. Hiszen mindegyik sérülés valahogyan az önbecsülésünket érinti.

Sérüléseink alapvető érzelmi igényeink kielégítetlenségének lenyomatai. Az abból eredő tudattalan hiedelem, ami irányítja az életünket.

Mindannyian arra vágyunk, hogy szeressenek, hogy szerethetőek legyünk. Amikor ez az igényünk nem elégül ki (ez nem azt jelenti, hogy valóban nem szerettek minket, inkább azt, hogy mi így értelmeztük, ami történt) akkor életstratégiaként ott lehet velünk ez a hiedelem minden olyan helyzetben, amiben érzelmileg érint***ek vagyunk.

És a gyereknevelésben eléggé érzelmileg érint***ek vagyunk, azt hiszem…

Nézzük akkor, hogyan ölthet testet ez a sérülés:

💙 Megjelenhet túlzott, görcsös törekvésként arra, hogy jó szülők legyünk. Félünk hibázni, mindenért már előre szégyelljük magunkat. Így nem fogjuk tudni meghallani belső sugallatainkat, hanem agyból akarjuk a legjobb módszert megtalálni. A gyerek bármilyen viselkedését tudjuk úgy értelmezni, mint újabb bizonyíték arra, hogy nem vagyunk szerethetőek: nem figyel, undok, nem eszi meg az ebédet.

💙 A gyerekek nagyon intenzíven tudják elutasítani a szülőket, akár azt is kiabálják, hogy “utállak anya!”, és persze tudnak minket érzelmi bokszzsáknak használni. Ez sosem esik olyan igazán jól, de ha ez a magsérülésünk, akkor nagyon mélyre fog menni a gyerek viselkedése és nem tudjuk nem magunkra venni a gyerek szidalmait, haragját. Így viszont nem tudjuk őt megtartani a nehéz érzelmei közepette, hiszen a saját érzelmeink megterhelő áradatával vagyunk elfoglalva.

💙 És az is lehet, hogy túl engedékenyek leszünk és nem merünk korlátokat állítani a fenti reakció elkerülése érdekében. Minden úgy lesz, ahogy a gyerek kívánja, de valójában csak attól félünk, vagyis inkább rettegünk, hogy nem fog minket szeretni.

A kielégítetlen érzelmi szükségleteink lenyomatai nyomógombokként, triggerekként működnek a későbbiekben. Egy egy ártatlan helyzet felidézi a fájó emlékeket, amitől kontrollálhatatlanná válik a reakciónk. 13 év tapasztalat után bátran jelentem ki, hogy ez legtöbbször kiabálás formájában jelentkezik. A viszonylag ártatlan történés mélyre megy, ezért nem fogjuk tudni az indulatainkat megzabolázni.

Az a tapasztalatom, hogy nem az önkontrollunkon, hanem a triggereinken érdemes ilyenkor dolgozni.

👉 Nem akarok kiabálni kártyák és trigger meditáció:

https://kolyokszerviz.hu/shop/nem-akarok-tobbe-kiabalni-anya-szerviz-kartyak/

09/03/2026

HOGYAN JELENNEK MEG GYEREKKORI SÉRÜLÉSEINK A NEVELÉSBEN?

😈 És mi köze a kiabálásnak mindehhez…

Mert bizony megjelennek. De kezdjük is elölről, mi az a magsérülés, vagy alapvető sérülés:
A magsérülés többnyire gyerekkorban kialakuló érzelmi tapasztalat, amelyből egy alapvető, önmagunkra és a világra vonatkozó hiedelem születik. Ez aztán a háttérből irányítja az életünket.

Amikor a gyerek például azt kiabálja, hogy UTÁLLAK ANYA, akkor bekapcsolhatja ezt a programot, amit hordozunk, például azt, hogy “nem vagyok szerethető”. Vagyis, triggerként működik.

Többnyire sokszor ismétlődő élményekből alakul ki – azt éltük meg, hogy nem vagyunk biztonságban, nem láttak, nem ért***ek meg, vagy nem fogadtak el olyannak, amilyek voltunk.

Ezek nem tudatos emlékekként élnek bennünk, hanem érzelmi lenyomatként, amelyek minden élethelyzetünkben irányíthatnak minket. Olyan, mint egy alap algoritmus, ami az alaplapra van írva és minden program lefutását befolyásolja. Főként azokra a helyzetekre lesz hatással, amelyekben érzelmileg mélyen érint***ek vagyunk.

Szorosan összefügg az önbecsülésünkkel, rányomja bélyegét a kapcsolatainkra, a stresszre adott reakciónkra, és persze a szülői működésünkre is. Hiszen azt tudjuk továbbadni, amink van.

A magsérülések megfogalmazhatók egy-egy mondatként, amelyek valójában korlátozó hiedelmekként működnek. Alattomosak, mert nehezen tudatosodnak.

Amikor már meg tudjuk fogalmazni, az már fél siker. Ilyesmik lehetnek:
„Nem vagyok szerethető.”
„Úgyis elhagynak.”
„Nem vagyok elég jó.”
„Nem számítanak az igényeim.”

Az én egyik kedvencem, amit tökélyre fejleszt***em így hangzik: csak magamra számíthatok.
Csak képzeljük el, hogy ha egy-egy ilyen mondat van a zászlónkra írva, az milyen működéshez vezet. Milyen, ha mindent ezen a szemüvegen keresztül látunk majd: rondán néz a zöldséges, nem mosogat el a párunk, nem megy fogat mosni a gyerek.

A magsérülések nem hibák vagy gyengeségek, hanem inkább alkalmazkodási minták, amelyek egykor segít***ek túlélni vagy kapcsolódni – még akkor is, ha már korlátoznak bennünket. A gyógyulás azt jelenti, hogy új hiedelmeket alakítunk ki.

A következőkben egy-egy gyakori magsérülést nézünk majd meg, hogyan mutatkozhat meg az a gyereknevelésben. Fogod látni, hogy a viselkedéses megjelenésük sokszor nagyon hasonló, szinte nem is lehet őket megkülönböztetni. A legtöbb túlhajszoltságban, tökéletességre törekvésben, önfeláldozásban jelenik meg.

A kérdés mindig az, mi a mögöttes motivációm? Miért működöm így? Mi az a korlátozó hiedelem, ami mozgat? A belső narratívánk, ahogy a történéseket értelmezzük lesz a kulcs. A zöldséges azért nézett rám csúnyán, mert… Az erre a kérdésre adott válasz mutatja meg, melyik sérülésről van éppen szó.
A következő posztokban egy-egy magsérülésről írok majd és arról, hogyan befolyásolják a gyereknevelésünket.

A kielégítetlen érzelmi szükségleteink lenyomatai nyomógombokként, triggerekként működnek a későbbiekben. Egy egy ártatlan helyzet felidézi a fájó emlékeket, amitől kontrollálhatatlanná válik a reakciónk. 13 év tapasztalat után bátran jelentem ki, hogy ez legtöbbször kiabálás formájában jelentkezik. A viszonylag ártatlan történés mélyre megy, ezért nem fogjuk tudni az indulatainkat megzabolázni.

Az a tapasztalatom, hogy nem az önkontrollunkon, hanem a triggereinken érdemes ilyenkor dolgozni.

👉 Nem akarok kiabálni kártyák és trigger meditáció
https://kolyokszerviz.hu/shop/nem-akarok-tobbe-kiabalni-anya-szerviz-kartyak/

19/02/2026

MINDEN GYEREKBEN OTT VAN EGY JAMIE OLIVER

A Netflixen van egy sorozat világhírű séfekről és ki más lenne az első, mint maga Jamie Oliver.
Az interjúban elmeséli, hogy dyslexiával küzd és emiatt mennyire szenvedett a suliban. Az olvasás-írás az alapja az oktatásnak, így akinek ez nem megy, az nem szerezhet túl sok sikerélményt.
De azt is elmondja, hogy ez mégsem törte őt le. Gondolhatta volna, hogy értéktelen, hogy nem tud adni semmit a világnak.

De egy percig sem gondolta ezt.

Ugyanis hétvégenként a szülei kocsmájában főzött. Ez volt az a tevékenység, amit nem csak szeretett, de jól is csinált. Amiben fel tudott oldódni, amiben önmaga lehetett. A főzéssel nem csak túlélni tudta az iskolai kudarcokat, hanem világhírnevet is szerzett vele.

Mindenkiben ott van egy Jamie Oliver.

Minden gyerek valaki.

És ez az egyik legfontosabb dolgunk szülőként, hogy segítsünk neki megismerni önmagát, autentikus voltát. Amiben fel tud oldódni. Amiben megmutathatja a benne élő zsenit.

Ki ő valójában?

Mi az a szeglete a világnak, amit teljes szívvel tud csinálni, amiben valóban jó? Ahelyett, hogy azt néznénk, miben nem jó. Meghatározni magunkat az alapján, amit szeretünk és amit jól csinálunk, nagyon más, mint az alapján, ami nem megy.

Az iskola sajnos csak egy bizonyos szegmensét jutalmazza és értékeli az emberi létnek, és sokan vannak, akik miután kilógnak onnan, magukat fogják megutálni. “Mert nem volt a szüleiknek egy kocsmája, ahol érezhették saját értéküket.”

De mi szülők is sok olyan elvárást teszünk a gyerekekre saját szorongásainkból fakadóan, amit nem tudnak teljesíteni. Mert mi tudjuk, hogy mitől lesz sikeres és boldog. Jamie példája mutatja, hogy bármi lehetséges.
Az egyik legszebb folyamat figyelemmel kísérni egy fejlődő lelket és igyekezni megismerni őt, segíteni őt saját maga megismerésében.

S ez nem arról szól, hogy mi az, ami még mindig nem megy…

17/02/2026

MIÉRT OLYAN NÉPSZERŰEK AZ OVI UTÁNI JÁTÉKOK?

A munkámhoz ihletet több helyről is kapok. Az első legfontosabb a saját anyai utam. Azok a problémák, amelyekkel én magam szembesültem és sikerült megoldanom. Az a metamorfózis, amin átmentem. Azokról a hegyekről tudok mesélni, amiket magam is megmásztam.

Ezért van az, hogy például a dackorszak és a hiszti kezelés szinte a mániámmá vált, és nem sokat tudok hozzászólni a kamaszok neveléséhez. És már nem is akarok. Nálunk addigra kiegyenesedett az út és a nullához konvergált a nevelési problémáim száma. (Ezért is hiszek az erős alapokban)

A másik forrásom ti vagytok. A ti problémáitok, elakadásotok az, amiből ihletet tudok meríteni. Persze, ha hiszek a vonzás törvényében (és hiszek), akkor a kettő összefügg és minden egyes kliensem nekem is tükröt tart. De mégis máshogyan és számomra inspirálóan élitek meg, mint én.

A harmadik forrásom pedig az egyes posztjaim népszerűsége. Nem tudok elmenni amellett a tény mellett, hogy a JÁTÉKOK OVI/SULI UTÁN posztjaim szinte mindig rekordot döntenek.

Szülői utam tényleg egyik legnagyobb kihívása volt megfejteni, hogy hogyan ne őrüljek bele minden egyes délután abba, hogy az egész napos feszültséget a fiam a nyakamba borítja.

Ő hisztivel és ordítással t***e ezt,
Más gyerek ellenkezéssel és aztán ordítással,
És van, aki agresszióval és ordítással.

De amikor azon gondolkodom, hogy miért ennyire népszerű ez a téma, mögé akarok látni.
És mindig oda jutok, hogy a mi idegrendszerünk állapotában keresendő a megfejtés. Ami nem túl jó.
Reaktív, kimerült, önszabályozásra képtelen.

Ebben semmi meglepő nincsen. Amikor mi voltunk gyerekek nem volt még gyerekjóga/meditáció/mindfulness és a szüleink az érzelmekről azt sem tudták mi fán teremnek.
Sok nagyszülő elképedve nézi a mai gyerekeket, akik kifejezik az érzéseiket és meg vannak arról győződve, hogy valami nagy baj van velük.

De mi nem fegyelmezettek voltunk, hanem nagyon korán - nagyon nagyon kicsi korunkban lemondtunk arról, hogy megéljük a saját érzelmeinket. Nem volt értelme.

A tudatosságunk most nyílik ezügyben. Együtt tanuljuk a gyerekeinkkel az érzelem szabályozást. És délutáni játékok ide vagy oda, a legfontosabb mégiscsak az, hogy legyünk annyira jól mi magunk, hogy meg tudjuk hallgatni/tartani a gyerekek érzelmeit. Hogy ne az legyen a legfőbb kívánságunk, hogy végre hallgassanak már el, hanem természetesnek vegyük, hogy vannak érzelmeik. És örüljünk annak, hogy ki merik fejezni azokat.

Ehhez igazán jól kell lenni. Törődni magunkkal, figyelembe venni a saját szükségleteinket, határokat húzni és a saját érzelmeinket meghallgatni először. A saját idegrendszerünk szabályozása az elsődleges szülői cél.

JÁTÉKOK OVI/SULI UTÁN

https://kolyokszerviz.hu/shop/termek/jatekok-ovi-suli-utan/

11/02/2026

NEM NYUGODTNAK KELL MARADNI, HANEM AZ IDEGRENDSZERÜNKET SZABÁLYOZNI

Van egy óriási félreértés. Sokan gondolják azt, hogy a jó szülő mindig nyugodt. De szerintem ez nem igaz.

Nem csak azért, mert ez egy olyan cél, amit lehetetlen elérni (esetleg nagyon durva nyugtatókkal) hanem nincs is rá szükség. Egy gyerek lássa, hogy hogyan kell bánni az érzelmeinkkel! Ha mindig le vagyunk szedálva, sosem tanulja meg, mit kezdjen azzal, ha kiborul.

Szóval nem nyugodtnak kell maradnunk, hanem szabályozottnak.

Ez mit jelent?

Azt, hogy mi vezetjük az idegrendszerünk hajóját és nem fordítva.

Akármilyen idegesek is vagyunk, képesek vagyunk a viselkedésünket szabályozni. Nem dobjuk be a gyeplőt. Ez megint nem azt jelenti, hogy póker arcot tudunk vágni a legnagyobb cunami közben is, hanem azt, hogy csupa olyan dolgot mondunk és teszünk, amit valóban akarunk mondani és tenni. Akár rendkívül idegesen is.

Itt már túl késő 10-ig számolni.
Az agyat tréningezni kell, és akkor jól teljesít majd vészhelyzetben is.

Bármilyen technikát is alkalmazunk nem ott a csatatér közepén kell kipróbálnunk azt (amúgy eszünkbe sem fog jutni valószínűleg) hanem rendszeresen gyakorolnunk kell.

A reaktív agy nem csak akkor reaktív, amikor épp helyzet van, hanem úgy általában nehezebben megy a szabályozottság. Úgy általában kell megtanulni, hogy nem ő a főnök.

A légzéstechnikákat, a meditációt - vagy bármilyen más módszert rendszeresen kell gyakorolni - nem vészhelyzetben - ahhoz, hogy amikor a legnagyobb szükség van rá, már ne a reaktív agy legyen a főnök.

Néhány hete kezdtem el a Wim Hof légzést. (Egy holland pasas, majdnem 70 éves, aki a jeges vízben merülésről lett híres). Mindössze napi 10 percemet veszi igénybe és a 3 hét után le tudnám rajzolni, hogyan simította ki az idegszálaimat, hogyan lettem fókuszáltabb és a zsizsgés helyett lassabb, de hatékonyabb.

Millió és egy módszer létezik, amivel megtaníthatod a testednek, az idegrendszerednek, hogy nem ő a főnök, hanem te, de mindegyik kitartást és rendszerességet igényel. Át kell tréningezni, huzalozni az agyat.

NEM AKAROK KIABÁLNI KÁRTYÁK ÉS TRIGGER MEDITÁCIÓ:

👉 https://kolyokszerviz.hu/shop/termek/nem-akarok-kiabalni_csomag/

Cím

Horvát Utca 14-24
Budapest
1027

Nyitvatartási idő

Hétfő	09:00 - 17:00
Kedd	09:00 - 17:00
Szerda	09:00 - 17:00
Csütörtök	09:00 - 17:00
Péntek	09:00 - 17:00

Telefonszám

+36203238908

Weboldal

http://www.anyaszerviz.hu/

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Anyaszerviz - Pethő Orsolya pszichológus új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Parancsikonok

Szeretnéd, hogy a(z) rendelőod elsőként szerepeljen az Klinika tematikájú vállalkozások között Budapest városában?

Megosztás

Kategória

Pszichológus