20/02/2026
❤️Dr. Ottlecz István Főorvos Úr nagyszerű gondolatait osztom meg, az ő engedélyével:
"az elmúlásról beszélni nem könnyű. Főleg nekünk, akik már láttunk műtőasztalt, újszülöttet felsírni, és láttunk utolsó lélegzetet is. De ha az ember lehántja róla a félelmet, és felteszi azt az optimista szemüveget, egészen más kép rajzolódik ki.
1. Az elmúlás mint a természet rendje
A természetben nincs tragédia – csak átalakulás. A levél lehull, komposzt lesz, abból új élet sarjad. Az emberi test sem kivétel. Ami ma „én”, az molekulák csodálatos ideiglenes együttműködése.
A folyó sem hal meg, amikor eltűnik a kanyarban. Csak mi nem látjuk tovább.
2. A halál mint befejezés – és ezért érték
Ha nem lenne végpont, nem lenne súlya semminek. Egy örökké tartó életben nincs sürgetés, nincs „most”. A halál az, ami élessé teszi a szeretetet.
Az ölelés azért fontos, mert tudjuk: nem végtelen számú van belőle. Egy nagypapa mosolya az unokára azért olyan mély, mert tudja, hogy az idő nem parttalan.
A végesség nem elvesz – hanem fókuszt ad.
3. A továbbélés más formában
Optimista szemmel a halál nem megszűnés, hanem átadás.
• Génjeinkben tovább élünk.
• Tanítványaink gondolkodásában tovább élünk.
• Gyermekeink gesztusaiban, hanghordozásában, sőt hibáiban is ott vagyunk.
• Egy fénykép, egy vers, egy jól elmondott mondat – túlél bennünket.
Az ember nemcsak biológiai lény, hanem történet. És a történetek ritkán érnek véget egy sírkőnél.
4. A halál mint felszabadítás
Van egy pont, amikor a test elfárad. Amikor a fájdalom nagyobb, mint az öröm. Ilyenkor az elmúlás nem ellenség, hanem kegyelem.
Az optimista filozófia nem tagadja a fájdalmat. Csak azt mondja: a szenvedésnek is van határa. A természet nem kegyetlen, csak következetes.
5. A legmélyebb optimizmus
Talán a legnagyobb derű abban rejlik, hogy az élet önmagában csoda. Az, hogy valaha is voltunk, hogy gondolkodtunk, szerettünk, alkottunk – már önmagában elképesztő kiváltság egy 13,8 milliárd éves világegyetemben.
Mi nem a semmiből jöttünk. Csillagporból lettünk tudat. És amikor elmegyünk, visszaadjuk azt az anyagot a kozmosznak.
Az optimista szemüveg nem azt mondja: „nem baj, hogy meghalunk”.
Azt mondja:
milyen jó, hogy élhettünk.
És talán ez a legfontosabb mondat az egész filozófiában."
