
31/07/2025
HETI TÉMA - Vállízület és vállöv - MOZGÁSOK
A vállízület és a vállöv mozgásai az emberi test legnagyobb mozgástartományát biztosítják. A vállízület maga egy gömbízület, ahol a felkarcsont feje illeszkedik a lapocka sekély ízületi árkába. Ez az ízület lehetővé teszi a kart emelni (flexio), hátrahúzni (extensio), oldalra emelni (abductio), közelíteni (adductio), valamint befelé (medialis rotatio) és kifelé (lateralis rotatio) forgatni. Ezek a mozgások kombinálva körzést (circumductio) is lehetővé tesznek.
A vállöv mozgásait elsősorban a lapocka és a kulcscsont végzi. A lapocka csúszhat felfelé-lefelé (elevatio és depressio), előre-hátra (protractio és retractio). A sternoclavicularis ízület a szegycsont (sternum) és a kulcscsont között helyezkedik el, és ez az egyik legfontosabb ízület, amely lehetővé teszi, hogy a vállöv (lapocka és kulcscsont együtt) szabadon mozogjon a törzshöz képest. Ez tulajdonképpen az egyetlen valódi ízületi kapcsolat a felső végtag és a törzs között.
A SC ízület három fő irányban enged mozgást:
Elevatio és depressio – amikor a kulcscsont felfelé vagy lefelé mozdul (pl. kar emelésekor vagy leengedésekor),
Protractio és retractio – amikor a kulcscsont előre vagy hátra csúszik (pl. a vállak előre- vagy hátrahúzásakor),
Rotatio – amikor a kulcscsont a hosszanti tengelye körül elfordul (ez főleg akkor történik, amikor a kart a fej fölé emeljük – a kulcscsont ilyenkor hátrafele csavarodik).
Amikor például a karunkat a fej fölé emeljük, a clavicula felfelé mozdul, hátrafelé csavarodik, és előrefelé elmozdul – mindezt a SC ízület teszi lehetővé. Ha ez az ízület mozgásában akadályozott (pl. merevség, ficam, arthrosis miatt), akkor a váll teljes mozgása is jelentősen beszűkül, és a lapocka sem tud megfelelően mozogni.
A fennt leírt mozgások teszik lehetővé azt, hogy a karunkat a fej fölé emeljük , amelyhez a vállízület és a lapocka együttműködése szükséges (ún. scapulohumeralis ritmus).
A scapulohumerális ritmus azt a mozgás-összhangot jelenti, ami a vállízület (glenuhumeralis ízület) és a lapocka (scapula) között jön létre, amikor a kart emeljük. Ez egy biomechanikai együttműködés, amely biztosítja a kar nagy mozgásterjedelmét és a váll stabilitását.
Amikor például a karunkat 180°-ig emeljük , ebből körülbelül 120°-ot a vállízület, míg 60°-ot a lapocka mozgása tesz lehetővé, vagyis 2:1 arányban működnek együtt. Ez azt jelenti, hogy minden 3 foknyi karfelemelésből 2 fok a vállízületből, 1 fok pedig a lapocka mozgásából származik.
Ez a ritmus elengedhetetlen a vállízület tehermentesítéséhez és a vállcsúcs (acromion) alatti tér megőrzéséhez. Ha a lapocka nem mozog megfelelően – például gyenge izomzat vagy mozgásbeszűkülés miatt –, az impingement-szindrómához, fájdalomhoz vagy mozgáskorlátozottsághoz vezethet. Ezért a vállövi izmok (pl. m. trapezius, m. serratus anterior) megfelelő működése kulcsfontosságú a ritmus fenntartásához.
Fontos lánti, hogy a vállízület instabil ízület. Stabilitását az szlagok és izmok adják. Kiemelt szerepe van a rotátor köpenyt alkotót 4 izom egyenesúlyának.
A vállöv mozgásainak megértése kulcsfontosságú nemcsak sportolóknál, hanem a hétköznapi mozgások – például egy magas polcról történő leemelés – során is. Ha ezek a mozgások nem összehangoltak, hosszú távon fájdalomhoz, gyulladáshoz, ütközéses vagy befagyott váll szindrómához és kopáshoz vezethetnek. Ezért is különösen fontos a helyes testtartás, a mozgásminőség és az izomegyensúly fenntartása.
Mindezeknek a helyreállításban segíthet a manuálterápia, illetve megőrzésben a rendszeres, több síkban történő testmozgás.
www.galcsmanual.com
́ll